Éjszakára gombnyomással leengedhető rács, mint amilyen az áruházak előtt záráskor legördül, kertben leszúrt lézeres oszlopok, interneten követhető piroskaesfarkasvalóvilág kamerákkal, mozgásérzékelős gigateljesítményű reflektor, amire ugyan rámegy a gatyánk is, ha túl gyakran sétál arra egy macska, aki hirtelen díszkivilágítást kap, amitől majd még kiég a szeme is....Kinek jó ez? Nem akarunk az Alcatrazban élni.

A riasztós kedvesember átálította a rendszerünket úgy, hogy a nyílászárók bemozdulásánál azonnal a fülsiketítő hangot adjon ki (vagyis csak a bejárati ajtónál maradt meg a harminc másodperces várakozási idő, amikor csak sípol, hogy legyen időnk kikódolni hazaérkezéskor), amitől remélhetőleg (bár kívánom, sose jöjjenek betolakodók) kiesünk az ágyból, s azonnal reagálunk rá (arra azért figyelt, hogy a külső egység legyen visítósabb, hogy ha nem vagyunk otthon, a kutyák ne feküdjenek ki a folyamatos vijjogástól a lakásban).

Egyetlen újabb biztonságnövelős tanácsot fogadunk meg, melyet mindkét szakember javasolt, az ajtóláncot, vagy reteszt, lehetőleg kettőt. Persze, ez is könnyen kipöckölhető, de mégiscsak elvesz egy kis időt, s a rosszándékúsötétalak talán meglepődik, hogy ilyenünk is van.

Abban nem is reménykedtem, hogy csakúgy találok egy pofás kis reteszt, ami illik a vaskos, lécekből álló bejáratiajtónkhoz, robosztus, csináltatott kovácsoltvas kilincshez....ezt is kovácsoltvasbácsi készíti majd el.

Ennyit teszünk a biztonságunk fokozása érdekében, túl a legjobb riasztósrendszeren, az alarmosbekötésen, a pánikgombon, retesz is lesz az ajtón. Ha meg téglával dobják be az ablakokat, úgysem tudunk mit tenni ellenük.