Meglehet, új füzetet kéne nyitnom a kerti feljegyzéseimnek, de egyelőre nem teszem. Főleg energiatakarékosságból, mert kedvem bizony lenne, s lefirkantanivalóm is. Eszetlenül hozom haza az újabb és újabb növénykéket, anélkül, hogy tudnám, mekkorára nő, milyen talajt szeret, bírja -e a tűző napot, vagy árnyékban hűsöl szívesen. "Beteg vagy."- jelentette ki Mici kolléganőm, mikor az irodában megpillantotta a hátam mögé elbújtatott friss szerzeményeimet.

Két pici bokrocskát lőttem, melyek még elültetésre várnak a teraszon, de a megfelelő hely kiváasztásához utána kell járnom az igényeiknek, s meg kell ismerkednem velük.

Karcsú gyöngyvirágcserje. Japánból származik, apró fehér virágai 4-9 cm-es felálló fürtőkben sorakoznak, májusban és júniusban gyönyörködhetünk bennük. 50-70 cm magasra nyújtózik majd, s ágai mereven felfelé állnak majd. Szereti a jó talajt, a közepes vízellátást, és az öntözött kertet. Napot és félárnyékot egyaránt bírja.

Ázsiai bangita: Díszes termésű szoliter, teljes napot kedveli, és 3 méter magasra is megnőhet. Megtetszett a piros végű lombja, és az aprócska fehér-rózsaszín virágai, melyeket tavasz végefelé bontogat. Ősszel állítólag vörösre és sárgára színeződik, és skarlátpiros terméseket nevel, majd tél felé lehullajtja leveleit. Talajban nem válogatós, és mérsékelten nedves földet csípi.