Hónom alatt a vaskos, sötétbarna borítású Havronyina kötettel szaporáztam lépteimet a villamos végálomása felé. Arcomat csiklandozta a korareggeli napsugár, bokáig érő, saját magam által varrt ruhában (akkoriban futószalagon gyártottam a romantikus, hátulmegkötős kisvvirágosokat), vékonyka farmerkabátkában, álmosan szeltem át a kereszteződést, majd felkapaszkodtam a várakozó tizennyolcasra, lehuppantam az ajtóval szemben lévő ülésre, s elővettem a jegyzeteket, hogy hozzálássak a nulladik órára előírt házifeladat megírásához.

A kipontozott részeket töltögettem, miközben hangos dudálásra lettem figyelmes, majd egy fehérruhás alak futott el az ablakom alatt, aztán hirtelen felpattant a villamosra, megállt az ajtóban, a korlátba kapaszkodva, fél lábbal a lépcsőn.

Fehér teniszpolót, hozzá illő hófehér rövidnadrágot viselt, amely kihangsúlyozta napbarnította bőrét, magas volt, jóképű és magabiztos. Illedelmesen bemutatkozott, elnézést kért, majd sietősen leadrálta, hogy már két éve figyelt a gimmnázium előtt, mikor edzésre sietett, mindig fürkészte a környéket, hátha meglát, kereste az alkalmat, mikor nem vesz körül rengeteg barátnő, végre megszólíthatna, de nem volt elég bátorsága, s egyre csak halogatta a dolgot. Egészen addig, míg nem látott többet (ekkor elmentem egy évre külföldre), s akkor megfogadta, hogy ha ismét megpillant, nem számítanak a körülmények, többé nem szalasztja el a lehetőséget (később megtudtam, mikor felbukkantam a kereszteződésben, egyszerűen kipattant a kocsiból, benyomta a vészvillogót és a járgányt az út közepén hagyta, amire a beszorult autósok folyamatos dudálással reagáltak). -Ekkor csöngetett egyet a villamos, jelezve az ajtók záródását, s Ő gyorsan elkérte a telefonszámomat.

Mindeközben én teljesen zavarbajöttem, a körülöttem ülő néhány utas kiváncsian várta a fejleményeket, ami csak tetézte elpirulásomat, melynek következtében, ölemben egy halom papirral, kezemben a tollammal azt találtam kinyögni: "Sajnálom, nincs nálam papir és toll..." -majd lenéztem a kezemre, s zavartan mosolyogtam. Már le kellett ugrania a villamosról, s az ablakon keresztül kiabált, mondjam csak meg, megjegyzi, s így közzétettem a az elérhetőségemet.

"Te nem vagy észnél, totál megbuggyantál!!??? Hogy csinálhattál ilyet, mit fog szólni Jé? Mégis mit akarsz csinálni, ha felhív???!!" -gurult be Niku barátnőm, mikor délután feljött hozzánk lányos beszélgetésre (kihasználva, hogy a családom tagjai csak este érnek haza), s éppen az új, világosszürke ruhámat próbálgatta, amit a ballagási bulimra vettem. A fő problémája az volt, ami tulajdonképpen engem is zavart, s nem is értettem, miért adtam meg a számom egy vadidegen pasinak (aki egyébként bemutatkozott, és látásból ismert is, ahogy mondta:-), amikor egyrészt nem szokásom, másrészt akkor éppen Niku osztálytársa, Jé, a sulijuk legjobb férfija udvarolt nekem:-)

Megnyugtattam, hogy úgysem fog hívni, mivel biztos voltam benne, hogy a nyikorgó villamos elnyomta a hangomat, vagy ha hallotta is a számomat, talán nem jegyezte meg.

Feltekertük a rádiót, táncoltunk, buggyant tyúkokként ugrándoztunk, s a legújabb pletykákon hahotáztunk, mikor megcsörrent a telefon, s Niku felvette. Görcsös nevetés hatalmasodott el rajta, tenyerével befogta a kagyló végét, s messzire tartotta magától, s azt mutogatta, hogy "Ő az, Ő az!!!!!"

Percekig eltartott, míg erőt vettem magamon, jókedvemből és pánikomból lecsillapodtam, nyugalmat keresve behúztam a telefont a kisszobába, magára hagyva a hisztérikusan viháncoló barátnőmet, aki továbbra is riszált és ugraburgrált a zene ütemére, s értelmezhetetlen jeleket mutogatott felém.

"Igen, tessék." -mondtam tettetett higgadtsággal, mire a vonal tulsó végéről megszólalt Ő, s bemutatkozott. Frappánsnak véltem, de a valóságban igen röhejesen visszakérdeztem

"Elnézést, kicsoda?".

"Tudod, ma találkoztunk a villamoson, én......-ám ekkor rettenetes dolog történt, s csak annyit tudtam üvölteni: "Úristen, a barátnőmből ömlik a véééééér!!!!!!!!!!!!!!!!"-és lecsaptam a kagylót.

A hálószobában lógó üveg csillárunk már egy ideje törött volt, Anyi véletlenül magasabbra tartotta a portörlő nyelét, s lekoccintotta a lámpa alját. Niku pont ez alatt ugrált, mikor lefejelte, s komoly vágást szerzetta búbjára, s valószínűleg sokkot kaphatott, mert mikor kirántotta a kisszobaajtót, szőke haja és az új ruhám csupa vörös volt, s röhögve visította, hogy "Haha, betörött a búrám!!" és tovább pörgött.....

Betekertem a kugliját egy kezemügyébe akadó törölközővel, s rohantam a szomszédba segítségért, akik levittek minket a kórházba. Barátnőm még mindig nevetett, a dokival olyan pikáns vicceket engedett meg magának, amitől majd elsüllyedtem a rendelőben, s ez a bódult állapot egészen addig tartott nála, mikor a fehérköppenyes elővette a sötét színű cérnaszerűséget, s elmagyarázta nekünk, hogy a varratok miatt két hétig nem moshat majd hajat. Ekkor a hangulata átváltott a másik irányba, elkezdett bőgni, hogy a ballagására nem fog úgy elmenni, mint egy hajléktalan csiga (utalva a szőke fejetetejéből kiálló varrásra).......

Később már ismét jó hangulatban lóbáztuk a lábunkat a váróban, azon kuncogtunk, mit gondolhatott a teniszespasi, mikor beleordítottam a telefonba, hogy a "barátnőmbőlömlikavéééér", úgysem fog újra hívni, de jobb is így, majd próbáltunk telefont keresni a kórházban (akkor még nem volt mobilunk), mikor a szüleim feldúltan megjelentek, s megkönnyebbülve összeszorongattak minket. Ugyanis otthagytam a véres lakást, érthető módon cetlit sem tudtam írni, és a másik szomszédtól érdeklődve, hogy mi történhetett nálunk azt a választ kapták, hogy mindketten csupa véresen szálltunk be az autóba......

Így történt, hogy Niku hajléktalan csigaként, én pedig egy régi ruhámban ballagóbuliztam.

Mikor hazaértünk, már csörgött is a telefon, Ő volt, egész délután hívott, hogy mi lehet a baj, s én, a részletek bolondja elbeszéltem az egész felfordulást. Azt hiszem, akkor történt valami bennem, mikor jót nevettünk az Ő hasonló igaz meséjén, amit akkor megosztott velem. Kisfiúként gyakran sakkoztak a papájával, és egyszer, mikor nem nyert, lesodorta a figurákat a kockás tábláról, s dühében úgy hanyattvetette magát a kanapén, hogy a király koronája belefúródott a feje tetejébe, s szégyen szemre így kellett elmennie a kórházba.

Így ismerkedtünk meg, pontosan ma 15 éve, s néhány kezdeti melroszplészi fordulatot követően azóta is burjánzik kapcsolatunk.