Sötét ruházatuk alapján nem tudjuk megkülönböztetni őket, így nem állítom, hogy mindig ugyanaz a párocska érkezik hozzánk, de az biztos, hogy otthonosan, magabiztosan mozognak a kertünkben, s csak akkor rebbennek el, ha túlságosan közel merészkedünk hozzájuk, vagy a kutyáknak hirtelen késztetésük támad az őrködésre, és elraisztják őket.
Reggelente a nyirkos fűben kutakodnak giliszták után, majd egész nap járnak a tópartra inni, fürdőznek a sziklákra röppenve, lubickolnak a csörgedező csobogónál, önfeledten mókáznak a locsoló vízpermetében.
.jpg)
Csuromvizesrigósan ücsörögnek egy darabig a kerítés tetején, sütkéreznek, tollászkodnak, de a fél szemüket azért rajtunk tartják. Imádom a dalukat!
Sajnos az irodai kisrigóim dalát régóta nem hallom már.... Biztosan barátságosabb helyet találtak a fészküknek. Csak pár kósza szalmaszál maradt utánuk a sarokban.
