Anyáknapi kirándulással leptük meg az érintetteket, s célpontnak az Alcsúti Arborétumot választottuk, mivel szemgyönyörködtető is,  meg közel is van, így nem kellett órákat az autóban tölteni.

Alcsút az 1800-as évek elején került Habsburg József nádor tulajdonába, aki Pollack Mihály tervei alapján felépítette azt a klasszicista kastélyt, melynek mára csupán a homlokzati része maradt meg, a többi a tűz martalékává lett a háborúban. Negyven hektáros park veszi körül, benne békáktól hemzsegő tóval, ráérősen tekergő patak felett átívelő hidakkal és rengeteg növénnyel.

Biztosan rengeteg pénzre lenne szükség, hogy a hajdan volt pompás kertet és a megmaradt épületeket rendbehozzák, mert most bizony elég elhanyagolt, s van néhány düledező, teljesen mellőzött építmény is, mely szomorú látványt nyújt....Az egykor pompás, formára vágott puszpáng labirintust már nem nyírja senki, összenőttek, kiszáradtak.

A tó partját érdekes gyökérképzőmények díszítik, mintha csak faragóművész készítette szobrok lennének, pedig ezek az észekamerikai lombhullató mocsári ciprus légzőgyökerei, melyek a fa tövétől akár 15 méterre is felbukkanhatnak.

Csodáltunk tekintélyt parancsoló, átölelhetetlen vastagtörzsű platánokat (1825-ben kezdték meg a park betelepítését, ez volt a platánkor), tavaszi virágdíszüket bontogató bokrokat (melyek közül szemet szúrt egy orgona féle, az általam ismert "útszéli" típusnál sokkal kisebb levelekkel, így messziről alig látszik a zöldje, egy lila virágkupac az egész, szeldeltlevelű perzsa orgona volt a táblájára írva. Megjegyeztem, hátha meglelem valamelyik kertészetben.), lila, sárga és fehér mezei virágokat, a kavicsos úton közlekedő mókás kis kékbogarat.

Nagyon tetszettek a nádfedeles madáretetők, majd jól felhívom őket jövő héten, hátha egy helyi bácsika csinálta, akit magam is felkereshetek.

Nagyon kellemes hely, kikapcsolódós, feltöltődős, szívesen ajánlom mindenkinek, s ahogy láttam, babakocsisok is egyszerűen kormányoztak az aprókavicsos utakon, és a lábbalhajtós pelenkásmotorosok is könnyedén száguldoztak.

Három óra alatt jártuk be a parkot (néhány részletét kihagyva), de szívesen eltöltenék akár egy napot is, a kastély lépcsőjén, árnyas fák alatti padon, vagy fűbe terített pléden olvasgatva.