Piroska és Farkas

Reggel bejottunk, itt tartottak. Megint vitatott a helyzetem. A kovetkezoket hallottam a fajdalmas, majdbepisilekremes UH alatt: 1. Kar volt abbahagyni tegnap az utrot(nem ertem miert, hiszen a hcg alig no...) 2. Ket pici petezsakot lat a masik, ket baba volt, majd mindketten elhaltak ( akkor miert no a hcg? Hm?) 3. Az egyik kint fejlodott, de a masik megakadalyozta a normalis fejlodesben, aki pedig mehen kivul van. Most itt fekszem, beszelgetek a mehuktol elbucsuzott szobatarsakkal, szervezem at a kovtkezo napra eso fotozasokat telefonrol. Ket babank is van. Hhhhhh. Mit is mondjak...

Lapoznék, de nem tudok. Olyan erős fájdalmaim vannak a bal oldalamon, hogy gyakan felszisszenek egy-egy mozdulatnál főként. Így hogy zárjam le ezt a fejezetet? Azon aggódom, hogy méhen kívül van mégis, sőt, esetleg a  hasüregben, mert valahogy a fenti részen fáj balra és erősen sugárzik a derekamba is. Úgy néz ki, ma reggel megint kórház lesz a vége (Farkas már éjjel indult volna, de lebeszéltem). Hajnali fél öt. Nem tudok aludni a fájdalomtól és a nyugtalanságtól. Mi jön még? Meddig tart?

Hcg: 240 - vagyis 1 het alatt csupan megduplazodott. Stop. Progeszteron: 40. Stop. Elhalt terhesseg vagy kozeledo veteles esetleg mehen kivuli terhesseg. Stop. Utrot abbahagyni es remelni a spontan vetelest - legjobb esetben. Stop. Baloldal sajog nagyon. Szivem megjobban. Nunu vidaman ujsagolta az utcan, hogy kistesoja lesz. Honnan veszi? Stop. Meg telefonrol irok. Stop. Nem volt meg lehetosegem egy nagyot bogni. Stop. Mar a masodik babat veszitjuk el egy even belul. Mar lehetnenk haromgyerekesek, amire vagyunk. Stop.

A telefonrol torteno potyogtetos iras nem a kedvencem, de most ezt teszem. A reggeli korhazbarohanos baloldali remesfajast jajgatom meg most is es varjuk a delben az intezetben levett veradatokat. Igen, reggel borzasztoan elkezdett fajni elol balra fent, amitol hatul a derekam folott is sajgott rendesen, alig birtam magammal. Azota is tart, de hogy mi lehet, nem tudom: vese? Maj? Mi? Alig birtam magammsl a kocsiban, majd egy orat vartunk az uh-ra. Nagyon idos bacsi vizsgalt, es mutatta a monitoron a petezsakot, ami 6 mm. Bizakodo, bar szerinte kisebb, mint 6 hetes, es ugyan mondtam, hogy lombik beultetesbol foganhatott, mintha meg sem hallotta volna "biztosan elszamolhatta a megtermekenyulest". Nem vitatkoztam. Rohanas at az intezetbe, nemi macera utan( errol kesobb nemtelefonrol reszletesen) vervetel. Most varakozas a hcg eredmenyre, utana irany dr Talano rendeloje. Amugy osszefutottam a folyoson Csillagszemuvel, mondtam, hogy nem akarnak vert venni... Meg csak meg sem kerdezte, mi a helyzet, amugy havarju- jelleggel sem....

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire nagyon büszke vagyok arra (is), ahogy és amit rajzol. Képes lerajzolni a gondolatait, az élményeit, bármit, amit csak akar. Szupercsirke!

"Nünü és Szikra" (a ló, akin lovagolni szokott)

"Három cica lufifarokkal"

"Kislányok hóembert építenek."

"A csíkos tündér találkozott a barátnőjével és megölelték egymást" (részlet egy nagy rajzából, amit a festőtáblájára készített).

"Kaméleon" (látott egy rajzfilmet, majd rá egy percre lefirkantotta a benne szereplő kaméleont)

"Pillangó"

"Boldog születésnapot Nagyika! Nagyi pöttyös ruhában, amit a Papa vett neki, és mindkét kezében egy szép virágot tart."

"Flavia és én jelmezbe öltöztünk és jött egy másik kislány is barátkozni, de még nem mutatkozott be, nem tudom a nevét."

Nagyikáék hűtője. Mindig van rajta egy új és pár régi rajz.

 

Napi 1-2 óra rajzolás kell a boldogságához (ezen felül van még mindenféle barkácsolás, nyomdázás, ragasztás,  festés, nyirkálás, gyurmázás, stb....csodálkozom, hogy nem alszik délutánonként?). Van úgy, hogy két nap alatt rajzol tele egy egész spirálfüzetet, s mostanában szinte csak tollal. Zseniális címeket ad nekik:)

"A kisdínók kimásztak az anyukájuk mellől a fészekből -ajaja- és felmásztak a vulkánra és az egyik majdnem hanyattesett, de a másik segített neki."

"Születésnapi buli, mikor 3 éves voltam"

"Nünü egy kicsit malacorral...hahaha" (a nevetést is oda kellett írnom, ragaszkodott hozzá)

"Integetek Apacának reggel, mikor megy dolgozni. A kezemben van az egyik lovacskám. Apa az autóból integet nekem. Pöfékel a mercédeszünk. Azért ilyen kicsi a képen, mert távolodik."

"Apaca"

"Integetek Apacának reggel, mikor megy dolgozni és napocskás lufi van a kezemben."

"Amikor 3 éves voltam, akkor volt egy bál, egy jelmezbál. Apaca darázsnak öltözött, én cicának, Kira bohócnak, Anyaca lovacskának. Volt tüzijáték meg torta. Nem pont így volt, csak elképzeltem."

"Különleges virág- és napocskaszemű kislány, akinek Napocska a neve."

"Akkora halat fogtam, hogy hanyatt estetek."

"Kislány a zongoránál." (elfelejtettem megfordítani)

"Kislány megy a fűben és hernyó alakja van"

"Apa és Anya amikor még nem születtem meg."

"Kislányok találkozó"

"Kislányok a mezőn játszanak"

 

Nem bírtam aludni. Farkas -aki egyébként gyakran sokáig fent van este- is kidőlt tizenegy körül. Aztán hazajött Pöti és átvonultam a szobájába a laptopommal, hogy társaságban legyek. Fél egykor, mikor Ő is úgy döntött, hogy nyugovóra tér, én pedig még csöppet sem voltam kókadt, pont jelentkezett Marcika szkájpon a világ másik feléről. Kettőig beszélgettünk. Nagy híre van: Apa lesz februárban!!!!!!!!!!! Hányadik héten járnak? A 6.-on. Pont mint mi. Már rögtön előre is szaladt, hogy milyen jó lesz, hogy egyidősek lesznek az unokatesók. Bárcsak. Én ugyan kevésbé vagyok bizakodó, inkább félek, hogy a hcg nem emelkedik majd rendesen szerdán. Reggel újságolom a remek hírt Nününek: "Képzeld, Marcikának és Kétnek babája lesz!!!" "Nünü: "Jaj de jó! És mondtad nekik, hogy Te is szülsz?" - le tud fagyasztani a szövegével, nem voltam biztos benne, hogy jól hallottam, de Farkas tekintetéből rájöttem, hogy valószínűleg de. "Mire gondolsz kicsim?" - Nünü: "Hát kistesóra. Hogy Te is kisbabát növesztesz a hasadba aki meg fog születni." - és játszott nyugodtan tovább a szövevényes legoépítményével.

Van kistitkos meg nagytitkos. Sőt, vannak már betelt titkosok, meg egészen kicsi, útravalótitkosok (utóbbit egy kirándulás helyszínére tartva kellett megvenni, mert kapott ajándék matricát, amit azonnal be kellett ragasztani egy titkosba, de nem volt nálunk, a parkoló mellett pedig éppen hívogatott minket egy papirbolt).  Úgy két évvel ezelőtt jött rá ez a titkosfüzetes dolog,  ami azóta is tart. Mostanában főként matricákat ragasztgat a titkosokba ( ha be akarsz vágodni a Migyerekünknél, akkor az egyik lehetőséged a sok közül, hogy hozol magaddal matricákat, megvárod, amíg pillanatok alatt beragasztgatja, majd felkúszhat az öledbe és "történetezel" neki, ami annyit jelent, hogy az éppen akkor felragasztott figurákból kitalálsz egy mesét....aztán megint egyet és megint egyet a végtelenségig....), de azért "jegyzetel" is ("megyek, ezt felírom a titkosfüzetembe, hogy el ne felejtsem"), meg újabban ugye a nevét írja fel mindenhová, rajzokat készít golyóstollal és sziveket kanyarint bele. 

A titkos füzeteket nem keverhetjük össze a "sima rajzfüzetekkel", mivel ezek régi határidőnaplók vagy vastag borítású egyéb naptárak. Van neki dalis is, amiből most Ő történetezett nekem. Tündéreset léghajókkal, pipacsos mezőkkel, saját rózsaszín csúszdával és homokozóval.

"Anya! Amikor megszületik egy kisbaba, úgy hívják, hogy utód?" - megbeszéljük, hogy mit jelent az utód szó pontosan, és hogy Ő az én utódom. "Anya! És akkor te előbb vagy vagy utód?"

Fürdés után és mesélés előtt új nyári szokást vett fel: kitelepülünk a felső teraszra. Most jut eszembe, hogy ma reggel is ezt tettük, meg tegnap reggel is:) Szóval fürdés után pelenka fel (olyan nagyon meleg van éjjel, hogy még pizsoma sem kell) és indul a levezető játék sötétedésig. Ma Táltos volt soron (Nagyika készítette papírló), meg egy  kard (papirhenger). Nekem kellett felkonferálnom a nagy lovast (a szöveget is a szánkbarágja, komoly rendezés folyik), Ő pedig körbevágtatott a paradicsomok és paprikák között, suhogtatta a kardját miközben nézte magát az ablaküvegben. Néha kifáradt a lova, ilyenkor "kipurcanunk egy szusszanásra együtt"- volt, és lefeküdtek a plédre. Egy percre. Aztán megint ment előről. Nem számoltam, hányszor. Aztán paradicsomokat számoltunk, meg paprikákat, felpróbálta Apaca papucsát és abban csoszogott egy kört, majd egy levezető vágtatás következett megint.

Nem remegős vonalakkal, hanem határozottan, mint aki régóta ismeri és szelíditi a betűket. Nem is úgy, hogy csak az anyai szemem ismerje fel. Nem is gyakoroltuk. Igaz, gyakran látta már, ahogy a dátum mellé időnként felírom a nevét, ha éppen az általa a rajzának adott címben szerepel. Leírta a nevét! Nagy szám! Vagyis nyomtatott nagybetűkkel. Egyedül rajzolgatott a trambulinban, mi pedig a grillebédet fogyasztottuk, Tőle távolabb. Kiabált, hogy nézzük meg, lerajzolta az egész családot, majd felmutatta a sok fejjel telerajzolt lapot. Aztán mondta, hogy aláírja. Máskor is megtette már, de olyankor pöttyöket meg hullámvonalakat rajzol a lap szélére. "Kész! Leírtam a nevemet!" - odakukkantottam és akkor ledöbbentem! Tényleg!!! Ott sorakoztak sorban a betűi!!!!???? Mindegyikünk megcsodálta és körbekérdeztük egymást, hogy mutatta -e valaki neki. De nem. Inkább elleste tőlünk. Szupercsirke!

Ó, tücsökzenétől hangos, melegszellős nyári éjszakák! Mennyire imádom! A felsorolhatatlanulsok ok közül az egyik a csillagnézés. A felső terasz rozsdaszínű kölapji még késő este is ontja a meleget, egy vékony plédet terítve rá kellemes az elnyújtózás rajta. Takaró sem kéne, de ahogy tavaly is, Nünü idén is ragaszkodik hozzá, hogy bújjunk be mindhárman az ágyneműhuzat alá, onnan kukucskáljunk kifelé. Fekszünk a kövön, beszélgetünk, nevetgélünk és várjuk a teljes besötétedést, figyeljük, ahogy feltűnik az égen egy-egy csillag, összeállnak csillagképek. Integetünk a repülőgépek, bodzás szörpöt szürcsölünk, olvasunk a gyertya fényénél. Tökéletes élménypillanatok.

Ha már Meskebarátnőm is száttárja a karjait és nem hajtogatja azt, hogy "aznagyonjóóóókisfiam", akkor ott már komoly kérdésről lehet szó. De azért bíztat és pozitív, ahogy Farkas is, aki a hazafelé úton bepöccent (nem jellemző rá, általában maga a nyugodtság és finom humor) és közölte, hogy akármit is mond Csillagszemű, a gyerek ott van és kapaszkodik és igenis gondolkodjak pozitívan. Most erre hangolódom. 

Reggel vérvétel az intézetben. Délben végre Csillagszemű visszahív. HCG: 1265, progeszteron: 3. Szerinte ez nagyon kevés ez a hcg a 6. hétre (bár szerintem ez az 5. hét még csak, és ebben később a kórházban is megerősítenek, de most már magam sem tudom....) és még mindig nem tud semmi bíztatót mondani. Progeszteron alacsony, hiszen múlt hét pénteken abbahagyatták velem az aluldugdosóst. Megkér, hogy hívjam, ha van valami. Telefon Dr Talánőnek, aki berendel magázhoz délutánra. Kettő előtt ott toporgunk a terhes kismamák és újszülöttjeiket büszkén toligáló anyukák között. Miközben a szokásos pisikörutamat teszem a törlőkendővel, bevillan, hogy Dr Talánő szerdánként a magánrendelőben van, tuti, hogy ott vár és nem a kórházban. Ha már ott vagyunk, mégis elbattyogunk a nőgyógyászatra (átszelve a szülészetet, ahol Nünü és meglátta a napvilágot), kedves nővérnek magyarázok, aki máris hívja a főnővért, aki pedig egy Kedvességgombóc. Útban a szülőszoba felé (ahol a szupermodern UHgép van) magyarázom, Ő fejcsóvál, hogy magas ez a hcg egy méhen kívülihez és szerinte ha 29. volt a beültetés, akkor most még csak az 5. héten járunk. Üljek le, majd kerít egy orvost, mert éppen császároznak. Egy kisbaba felsír mellettem, egy kismama pedig meséli, hogy olyan meleg van így a 37. hét végén, nehezen bírja. Én is nehezen bírom így az 5. vagy 6. héten. Pár perc múlva érkezik egy beöltözött, izzadó ám igen kedves orvos, egyenesen a császározásból.

Pöttyös bugyi le, felfekvés. Monitort nézik, Ő is, főnővér is. Kérik, az összeszorított kézfejemet tegyem a fenekem alá. Mindketten látnak valamit méhen belül, kívül semmit. "rendes nagy uterusban 1-2 mm felritkulás, vs. korai grav. Adnexumok vetületében kóros nem látható. Douglasban folyadék nincs." Szencségelnek, hogy miért hagytam abba az utrogestánt (aluldugdosós, és nyilván azért, mert mondták). Azt már meg sem említem, hogy Dr Talánő is pénteken azt mondta, hogy olyan vékony a méhnyálkahártya, hogy belül nincs terhesség. Nem zárják ki, hogy ez még bármi is lehet, de a monitoron látottak alapján méhen belüli terhesség, de még nagyon korai, azért alig látható. Mérgelődnek az intézeten, hogy egyrészt ott miért nem néznek meg UH-n, másrészt meg miért utasítják el ilyen keményen a terhességet, mit ijesztgetnek. Szedjem sos a dugdosót megint. Ha bármilyen szokatlant tapasztalok, azonnal kórház.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

 

ET+17. nap. Megint van vérezgetés, igaz, alig. Mellfájdogálás, hányinger pipa. Reggel elmentünk az inétzetbe vérvételre. Együttérzőek és kedvesek voltak a nővérkék, még fizetni sem engedtek (a 2. vérvételt szerdán kellett, ezt nem). Pont mint tavaly. A folyosón Nünü videóin nevetgéltünk Farkassal és a helyzetet próbáltuk elemezni. Nem sokra jutottunk. A kész leleteket lefénymásolták és vittük a kórházba. A következő adatsort produkáltam a héten.

ET(azaz embrió transzfer, ha valaki ugye nem jártas a témában)+13. nap: HCG: 156, progeszteron: 28 - gratulálnak a terhességhez. Vérzek. Megemeli az orvos az aluldugdosós utrogestant.

ET+15. nap: HCG 178, progeszteron 28. Doki szerint gyanus, hogy pont ahogy tavaly ilyenkor, most megint méhen kívül fejlődik a baba. Hagyjam abba az utrogestánt és reménykedjünk a spontán vetélésbe, hátha szerencsém (haha) van és nem méhen kívül van, "simán elvetélek".  A szülésznőgyógyászom nem javasolta, hogy abbahagyjam a pénteki UH-ig.

ET+17. nap: HCG: 330, progeszteron 21. Majdnem megduplázódott a két nappal ezelőtti érték. Meskebarátnőmmel egyeztetünk. Mi van akkor, ha az egyik baba ment el, a vetélés ürülget a vérzéssel, a másik pedig termeli a HCG-t? Ezért nem nőtt hétfőről-szerdára olyan mértékben, de most meg igen. 

Dr Talánő ma délután megvizsgált UH-val. Semmit sem látott. Szerinte belül nincs terhesség a méhemben, mert vékony a nyálkahártya. Nem lát semmi. Egyelőre petevezetékben sem (megjegyzem, tavaly ilyenkor sem látta, pedig ott volt, másik doki észrevette). Nem zárja ki a méhen kívüli terhességet. Sőt. Arra nem tud magyarázatot adni -Farkas külön felhívja-, hogy most miért duplázódott akkor meg a hcg? Ha vetélés lenne, akkor miért nő ilyen ütemben. Ha pedig így nő, a  méhen belül pedig nincs, akkor csakis méhen kívül lehet, nem? Megbeszéltük, hogy elhagyom az aluldugdosóst, ettől viszont ha van is valaki odabent, csak még nem látszik, akkor nagy valószínűséggel eleszítjük. De ha nem hagyom abba, a vérzés sem tud megjönni rendesen, ha egyáltalán akar, és ha nem méhen kívül fejlődik a baba. Ma sem jött el semmiféle megkönnyebbülés.

Jövő héten újabb hcg vérvétel. Ha addig rosszul leszek, elájulok, nagy vérzés önt el, éles fájdalmat érzek, stb. rohanás a kórházba. A méhen kívüli terhesség nem játék. Ennyi. Irány haza. Még tanakodunk, aztán meghozzuk a döntést, leállok az utróval. A kocsiból még felhívjuk a klínikát, Csilalgszemű nincs bent, üzenetet hagyok, hogy holnap hívjon. Rákérdezünk erre a hcg duplázódásra. Bár úgyis tudom mit fog mondani: hogy a hétfői 156-nak most már 600 körül kéne lennie, ennyi. Nem is tudom, mit várunk.

Azt gondolják, hogy ha van egy gyerekem, már nem is olyan erős a vágy a másodikra, harmadikra. Ez nem igaz. Sokkal erősebb. Egyrészt tudom, hogy milyen az anyaság, mit ad nekem és mivé lettem általa. Másrészt itt van ez a mi tüneményes kislányunk, aki olyan érzékenyen reagál a környezet rezdüléseire és annyira vágyik egy (két) kistesóra, hogy el nem tudom mondani. És az erős szálakból szőtt, majd húsz éves fészkünk, amely tágas és csöpögősenimádatos. Nem tudom elfogadni, hogy ha nem lehet kistesó.

Persze ilyenkor azonnal szeretném lezárni ezt a fejezetet és továbblépni. A továbblépéshez pedig mindig minden azonnal kell. Egy új fix időpont a lombikra, bejelentkezés mindenféle vizsgálatokra, eredmények, ígéretek, lehetőségek. Még az örökbefogadási oldalt is megnéztem és tanulmányoztam két sírás között. Elgondolkodtam azon, hogy ha esetleg úgy alakul, képes lennék -e Nünü mellé örökbefogadni. Kicsit úgy érzem, hogy nem. Másrészt meg talán mégis, hogy ne kelljen testvér nélkül felnőnie. Negyven éves korunkig lehet újszülött babát befogadni a fészkünkbe. Talán el kéne indítani ezt a folyamatot is, de ezt most az érzelmi hullámzásba, a kétségbeesett másnapi kapkodásban nem tudom még eldönteni.

Össze vagyok zavarodva. Sorra felsorolom magamban, hogy kiket ismerek, akiknek a harmadik, negyedik, sokadik lombik sikerült. Elismétlem magamban Csilalgszemű telefonhívását. Keresem a miérteket, okokat, majd félek, hogy találnak valamit, ami megakadályozza, hogy maradjanak a babák, vagy éppen jó helyre ágyazódjanak be. Aztán félek attól, hogy nem találnak semmiféle okot, csak ez van és kész. Aztán már tervezem az októberi lombikot és a karácsonyt, hogy majd akkor sikerül. Aztán bőgök. Csendesen, távol a gyerektől, hogy ne lássa a szomorúságomat.

Érdekes, hogy Nünüt annyira kihagyjuk ebből az egészből, nem emlegetünk kistesót. Ehhez képest két hete folyamatosan 5 tagú családot rajzol, N-vel és F-el, a két kistesójával. "Anya, Ti olyan babanövesztgetőtípusú szülők vagytok, tudod? Az azt jelenti, hogy majd növesztetek kistesókat a családunkba, ahogy engem is." Tegnap délután ugrált a trambulinon és kiabált a kutyáknak "Juhéj, kistesóim lesznek! Alfi, kistesóim lesznek! Benő, kistesóim lesznek! Anya, Te is mondd a kutyáknak, hogy kistesóim lesznek!!!!!!" Kérdezte Tőle az apja, hogy honnan tudja. Azt mondja, hogy a fejéből. Jó neki. Majd az Ő optimizmusára építkezünk:)

Farkas koradélután hazajött a munkahelyéről és kisírt szemmel mosolygott. Emésztgetjük a történteket. Valahogy Ő az elejétől fogva bízott a sikerben, a tesztek után meg szerintem biztos is volt.

Tényleg szeretném, ha elkezdhetne gyógyulni a seb, ami annyira fáj. De így nem tud. Ugyanis az is felmerült a fejünkbe (Meske barátnőmmel konzultálva), hogy mi van akkor, ha csak az egyik baba ment el, a másik fejlődik, ezért nem nőtt annyira a hcg. Nem tudom, ez lehetséges -e. De mivel rémes érzés, hogy tudom, ha abbahagyom az aluldugdosósat (és nem méhen kívül van a terhesség), akkor az vetélést okoz, egyszerűen nem tudom megtenni. Kéne valaki, aki megfogja a vállamat és határozottan megráz és a szemembe mondja, hogy nem fejlődik rendesen a terhesség, hagyjam abba a gyógyszereket és kész. Várjuk a vetélést vagy a műtétet. Felhívtam a szülésnőgyógyászomat, Dr Talánőt. Az asszisztensével tudtam csak beszélni, akivel üzente, hogy ne hagyjam abba a hormonokat, péntek délután menjek be a kórházba, megnéz az UH-val. Nem tudom, ez pontosan mit jelent, mit akar megnézni? Ha a méhen kívüli terhességet, akkor ahhoz minek szedjem tovább a bogyókat? Ha pedig reménykedik még ebben a terhességben, vajon lehet -e még halovány esélye annak, hogy egészséges lehet a baba, mivel nem duplázódott a hcg. Ez a legrosszabb állapot.

Hajnalban csak dübörgött az agyam. Milyen már, hogy produkálom a terhességi tüneteket, mellfeszülés barnulással, hányinger, és közben rossz helyen vagy rosszul fejlődik a babánk? Mindenképpen el kell válnunk tőle. Már megint. Hogy lehet ez?

Vérzés tegnap óta nincs. Szúrkálás és kis görcsölés van. Sehogyse vagyok. Fohászkodom, hogy legalább ne méhen kívüli terhesség legyen (a tünetek sajnos arra utalnak). Nem akarom elveszíteni a másik petevezetékemet is, ezzel örökre lemondani arról, hogy esetleg, valami csoda történik és természetes úton is "becsúszhat" egy baba. Petevezetékek nélkül kelljen élnem és véglegesen csak a lombikra támaszkodni. 

Szombat délután esküvőt kell fényképeznem. Ha méhen kívüli, a doki szerint bármikor bedurranhat és rohanni kell a kórházba. Csak a szombat délutánk húzzam ki, nem hagyhatom cserben a fiatal párt. Készülnek már a papirgömbök, összekészítetttem mindenféle szép kelléket, Ők pedig nagyon lelkesek.

Ha esetleg erre tévedne olyasvalaki, aki lombikbébi programon vett rész, és lelkesíteni tud sikersztorijával, vagy tele van reménnyel és megosztaná velem, akár tanácsokkal, ötletekkel, nagyon örülnék neki! Most minden apró darabkára szükségem van, hogy összerakjam magam.....

A legeslegrosszabb fájdalom, amit Nünü miatt érzek, aki annyira szeretne kistesó(ka)t.

A hcg nem emelkedett, szinte ugyanaz: 178 a két nappal ezelőtti 156-os értékről. Ahogy Csillagszemű mondta, dézsávü érzése van és nem zárható ki a méhen kívüli terhesség sem. Abba kell hagynom a hormonokat és reménykedni egy spontán vetélésben, aminek egy héten belül be kell következnie. Ha nem, akkor kórház. Ha addig lesz valami tünet, kórház. Ha minden rendben lesz, akkor is csak 5 hónap múlva mehetünk újra, akkor van hely lombikra. Eddig bírtam. Teljesen összetört a szívem.

Két centiről belenéz a szemembe és komoly ábrázattal mondja: "Sok a tennivalónk ma. A Földünk egy nagyon értelmes, különleges kincs, az a feladatunk, hogy vigyázzunk rá, tudod Anya?"

Horgászik a kerti tóban, majd belepottyan (napi rutin a tóbabotlógatás..gyönyrű, tegnap tizenhét tavirózsát számoltam a felületén). Szólok Neki: "Nünükém, kérlek, ne lépj a sziklára, odáig ne menj be, a kavicsos részről horgásszál, ahogy megbeszéltük!" Válasz: "Számolok a kockázatokkal Anya!" - gyakran leesik az állunk:)

Folydogál, görcsöl. Már tegnap is lajost véltem felfedezni benne, de ma reggel egyértelműen belajosítottam a mennyiség és szín alapján. Megjött a vérzésem, erős görcsökkel. Ennyi. Farkas unszolására a második reggeliből vettem mintát  és csináltam tesztet. Ezerrel kelettl gülülnöm, ha látni akartam a csíkot, de azért van. Be sem akartam menni az intézetbe, minek? Hajat sem mostam, pedig kellett volna. Végül elmentünk a vérvételre. Ugyan már előre rettegtem Csillagszemű gyászos telefonhívásától, de meg kell hallgatnom, tudnom kell azt a vékonyka kis reményszálat is elvágni, hogy újra felépíthessem a következő próbálkozásra a lelkemet.

Feküdtem a kanapén, görcsölő hassal és lemondóan, mikor láttam, hogy hív. Eldarálta, hogy ugye ma voltam vérvételen, és most kapta meg az eredményt, és "....156 a hcg, gratulálok!" - mondta, mire nekem fel kellett ülnöm, hogy levegőhöz jussak. "Elnézést, de tegnap óta folyamatosan vérzek, az utolsó három napban semmit sem erősödött a tesztcsíkom, görcsölök, én nem vártam ezt a hírt!? Doktorúr teljesen felborzolta a lelkemet!?". Hosszabb rész következett a vérzésem részletes kitárgyalásával, majd tájékoztatott, hogy pont azt akarta mondani, hogy a progeszteronom meg nagyon de nagyon alacsony (nem emlékszem, milyen értéket mondott, talán 30? és legalább 60-nak kell lennie? talán ezt? nem is biztos...), így növelte a napi 2x2 aluldugdosósbogyómat napi 3x2 szemre, szerdára pedig visszarendelt vérvételre. Ha nő a hcg, akkor jó. Ha nem, akkor rossz. Félve kérdeztem, hogy nem lehet -e méhen kívüli terhesség a megmaradt petevezetékemben, de szerinte az kizárt, hogy ismét megesik egy lombik után. Hát jó. Azonnal hívtam drága barátnőmet (aki már félúton jár és hamarosan a karjában tartja a babáját, éljeeeeeeeeeeen!!!!), hogy már megint az igen-nem, örül-szomorú vékonyka közös halmazában tartózkodom, 

Már tegnap este meg akartam csinálni a tesztet, annyira magabiztos voltam, hogy nekem még az esti vizelet is tud majd csíkosat. De inkább vártam reggelig. Igaz, ez már a harmadik fajta teszt (ezt kapta Farkas), szóval nem az a típus, amit először csináltam, de sajnos nem erősödik a csík, éppen hogy látszik csak. További rossz hír, hogy reggel óta megint folydogál valami, aminek nem kéne, s bár halvány, kevés de pirosasátlátszós. Kezdek összetörni, de a végső beborulást holnapra engedem majd magamnak, a vérvétel után. Farkas még nagyon reménykedik.....Most, hogy jobban belegondolok, mégiscsak beborultam már, csak visszatartom.

A barnarémület után (délután már semmi nyomát nem láttam), meg a folyamatos enyhedemésig hasfájások mellett, sőt, a tegnap esti komisz (amolyan lajoselőrejelző típusú) rémisztgetését követően reggel félve ellenőriztem a dolgokat. Semmi. Már hogy semmi nyoma a barnának, sem lajosnak. Huh. Pisilés befőttesüvegbe, majd két óra múlva a kocsiba belelógattuk az első tesztet Farkassal. Semmi. Eltelt 1-2 perc, majd felfedezni véltünk egy nagyon halvány csíkocskát. Annyira haloványat, hogy Farkas feltépte a dobozban lévő második tesztet is, tanulmányozta, hogy eredetileg nincs -e rajta ez a csík ilyen nagyon aligláthatóan, de nem találtuk meg. Újra lógatás, nézés. Megint semmi, majd halovány. Joepapa jött ki az utcára, mégis mit csinálunk kint a kocsiban. Ő is látja, éppen hogy, de mégis. 

 

Most vagyunk a beültetés uátni 10. napon. Vagyis ET+10. Ha jól számolom (múlt hét kedd délben volt a beültetés). "Na most akkor mi van?"  - kérdezte Farkas, de nem tudom. Olyan halvány. Meg korán is van még, meg nem is a legjobb teszt, de ott van a barnázás, meg a hasfájdogálás, meg, meg...nem is tudom. Ti is látjátok a csíkot, vagy beképzelem?

Nem is hoztuk el tesztet az intézetből, mert úgyis a vérvétel a biztos, meg ismerem magam, nem bírnám ki, hogy ne használjam idő előtt. Azért két napja megkérdeztem Farkast -aki támogatja a nemfolytontesztelgetést-, hogy mi lenne, ha ma vagy pénteken mégis csinálnánk egy tesztet. Nem. Jó. Erre tegnap este véletlenül észerevettem a polcon egy műanyag fajta rácseppentőset és titkon el is határoztam, hogy ma reggel megcsinálom. Jelnek vettem:) A rossz közérzet, hányingerféleség, böffengetés (mondtam Farkasnak, hogy remélem, hogy ez a terhesség jele és nem egyszerűen gusztustalan lettem:) egyre inkább bizakodóbbá tett, és nehezebben fogom vissza magam....Ők még aludtak, mikor leosontam a lépcsőn, kinyitottam a dobozt és mit látok? Egy használt tesztet. Amit a múltkori (méhen kívüli) próbálkozásnál kétcsíkosra pisiltem. Így nem teszteltem. Viszont valami kis barnáspiros izét produkláltam. Bogyók gyorsan föl és várakozás. Szinte semmi. Aztán semmi. Kis pánik, szorongás. Egyszer hajóutániintegetés, aztán újra bizakodás. Hhhhh......

Az egyik beceneve. A sok közül. Imádat, rajongás, olvadás, derü. A szétálló kis hajszálai, a kék szeme, a huncut kis mosolya, a copfja végén csigásodó tincsei, a cinci kis hangja, a mozgása, az illata, a szövege, a szeretete, a sajátos kis gondolatvilága, a kedvessége, az apró, alig látható anyajegy a válla alatt. Mindene...

Három évvel ezelőtt kijelentettem, hogy a Migyerekünk mentes lesz pl. a következő dolgoktól:

-micimackóval teleaggatott dolgok (kivéve persze a mesekönyvek és egy-egy plüss)

-hellomacskás szerkók

-különféle mesék szereplőit nem horja majd a pólóján

stb. Ezeket tartottuk is. Ám a "sosem lesz förmedvény lova, ami rózsaszín, strasszok vannak a hátán, masnik a sörényében, csillagocskák a szemében és virágok az oldalán" pontot egyáltalán nem sikerült tartani. Mellékelem ezen ponton történt csúfos bukásom bizonyítékát. Csiccslósor. Persze takarózom azzal, hogy a gyerek rajong a lovakért, legyen az akármilyen is.

Képtelen vagyok letölteni a telefonomról a képeket. Még havas fotók is vannak rajta. Sőt, Farkas készülékén még annál is több (azokat is én lőttem...Ő leginkább sóhajtozik, hogy ha azzal is fotózok...ha pedig megkérem, hogy csináljon majd képet, mikor én nem megyek velük, a legtöbb használhatatlan, és általában minden alkalommal kiszúrja a szemem 1-1 felvétellel....na mindegy). Pöti kell hozzá, hogy lejöjjenek a fotók az Ő gépére, majd onnan egy adathordozóra és onnen pedig az én gépemre. Ha pedig ez a csatlakozás megtörténik, nincs időm válogatni a telefonosfotókból. Úgyhogy most, hogy fekszem (amiről azt gondoltam, hogy de jó lesz, meg mennyit olvasok meg írok meg levelezek és behozom a lemaradást, rém nyűgösítő így lassan egy hét után - persze vannak ennél megterhelőbb dolgok is, tudom én:) és Pöti csak bekukkant és jót derül rajtam "Helló kotlós" és kifejti, hogy szó szerint kotlok a tojásaimon, majd felnyerít, szóval legalább most idebiggyesztek majd pár régit, telefonosat.

Itt van rögtön ez a sorozat, valamikor tél végéről, Nagyikáéknál. Látható rajta a "titkos ösvénye" (mostanában minden titkos meg csoda, pl. Fügi a csodakutyája), ami a felső kert egy része, ahová elvileg csak Anyika járt metszeni, gazolni és nem Nününek lett kiépítve, amit Ő gondol róla. Téglákat kellett betenni az elejére, hogy fel tudjon osonni és ott bújkálhasson a végében lévő öreg fenyő törzse mögött. Azóta is tart a lelkesedése, bár most már bozótvágóval kellene megközelítenie a titkos helyét. Látható még Mici is a képeken, ahogy menekül a gyerek elől, aki csak ölelgetni akarja (nincs szinkorn a kommunikációjukban, esetleg roppant kevés). A végén beboxol egyet Nününek, aki magyarázza is mindenkinek, hogy olyan cicát szeretne, aki nem boxolódik folyton és lehet szeretgetni. De azért minden alkalommal barátságos hangulatban eszegetnek, Nünü minden ennivalóját megosztja Micivel, aki érdekes módon ilyenkor bármit megeszik, ha a gyerektől kapja.

Érdekes, amikor azon aggódsz, hogy vajon rendben kiolvadtak -e az embrióid.....Meg az is, amikor próbálod megfogalmazni a kérdést, amit majd a telefonban teszel fel a biológusnak, mikor a megadott napon pontban kilenckor odacsörögsz, hogy mi a helyzet az ötnapos gyerekeiddel. A gyomorgörcs pedig minden alkalommal ugyanaz, mikor az intézet felé vezető útra kanyarodunk. Még akkor is, ha legalább száz alkalommal jártunk ott, túl vagyunk nyolc beavatkozáson és számos ellenőrzésen, rengeteg tárogatáson és zavartantopogáson. Viszont már egyáltalán nem okoz gondot, hogy hasba kell szúrnom magam, vagy alulról fel kell dugdosnom a hormonbogyókat.

A peteérésnézésen volt egy kis gubanc, ezért kaptam pár bónusz alkalmat, és ha jól emlékszem, ezen ciklus alatt ötször is prezentálhattam az alfelemet, míg a beültetésig eljutottunk. Ugyanis az először talán 14 mm-esnek mért tüszőmet (bal oldalon) két nap múlva két mm-rel kisebbnek látták (ütemesen növekedniük kell, nem pedig összemenni - amúgy tegye fel a kezét, aki tudja, hogy az adott ciklusban mekkorára növeszti a tüszőit és hány mm-es a méhnyálkahártyája, hm??!! én bezzeg tudom, akár grafikont is rajzolhatok belőle, höhö:). Ezért szorosabb ellenőrzés alá vontuk a rendetlenkedő tüszőt, ezzel némi plusz izgalmat okozva az egyébként is idegeskedő típusomnak. Két nappal később Dr. Csillagszemű tudni vélte - mikor mégis normális növekedést láttunk a monitoron (Ő, és ugyan nekem is mutogatja évek óta, de nem lettem okosabb, továbbra is mákostészta)-, hogy azért mérhetett előzőleg nagyobb tüszőt, mert most kettőt lát, és biztosan egymás mellé kerültek, és egybe méicskézte le. Vagy valami ilyesmi. A lényeg, hogy még egyszer kukkantunk, és engedélyezte a repesztő injekciót, másnap órára meghatározva (ettől én mindig vacakul vagyok, így sajnos Lius leánybúcsúját is le kellett mondanom....).

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Ki kéne számolnom az egy napra jutó átlagos kérdésmennyiséget, amit felénk intéz. Vagy éppen bárki felé, akit el tud kapni egy kis felvilágosodásra. A miértek főként a feltett kérdéseire kapott válaszok után jönnek, úgy mint "de miért?" formában, végtelenített kiadásban. A tegnapi felfoghatatlanulsok kérdéséből néhány:

-mi az a gobalizácijó? 

-az emberek élve születnek, a madarak meg a teknősök tojásban. Az jó, mert nekünk nem kell levetköznünk semmi héjjat, ugye?...De miért?

-mit jelent a mezőgasdaság?.....De miért?

-ha a cipő a lábbeli, akkor a kesztyű ujjbeli?....De miért?

-hány tonnát nyom egy tehervonat? mennyit bír el egy vagon?...De miért?

-a jelzőlámpa lehetne inkább rózsaszín a piros helyett? Miért pont piros?....de miért?

-a gyerekek jobban szeretik a csokit mint a gyümölcsöket? .......De miért?

-Ha óvodába megyek, akkor nem hagylak el Titeket? Mindig rámtaltok majd? Nem tévedtek el? .......De miért?

-Mi az a várólista?

-A kínaiaknak mandulavágású szemük van?....de miért? És hogy látnak ki a résen? ....de miért?

-A kekszeket ki csinálja? A cukrász? És akkor a műanyagokat a műanyagász? ....De miért?

-Az öt után miért a hat jön? Mondhatom úgy, hogy a hét jön?....De miért nem? 

-Miért úsznak a felhők az égen? Hova mennek?...de miért?

-Hallottam reggel egy tücsököt zenélni. Biztosan nagyon fáradt lehet, mert éjjel is muzsikált. Miért nem alszanak a tücskök, mikor mi alszunk? Mivel zenélnek? Hány lábuk van? Hány kistücskök születik? Milyen színűek a kicsik mikor megszületnek? Mit esznek? ......De miért?

-Anya! Én egy csíntevő vagyok? De miért? Én pedig az akarok lenni.

Imádom, hogy minden tele van a játékaival, hogy éjjel megfordulok és a takaróm alatt találok egy dínót vagy egy lovat, ha kimegyek pisilni leverem a legoház tetejét, hogy ha a táskámba keresgélek valamit mindig előbb akad a kezembe valami apró játéka, hogy a fürdőszobát ellepik az apró játékok, hogy minden Róla szól. És imádom a mindet át-be-kerszül szővő kérdéseit. De miért? 

Itt szúr, ott fáj. Ki tudja, mi a jó jel? Fekszem. Ezt folyamatosan ellenőrzi is Farkas telefonon. No és persze állandó összeköttetésben vagyunk Drága Barátnőmmel, akinek pedig már mocorog a baba a hasában!!!!!!!!!! Jajdejóóóóóóóóóóó!!!!!! Lapozgatom tovább a rajzfüzeteket, és találtam pár gyöngyszemet még az újak közül. 

2012 május. Cím: Pillangó hajjal és napszemüvegben.

2012 május. Cím: Peti nyuszi jelmezben, Papa bogár jelmezben és Nagyi. 

Gyakran kapnak napszemüveget a figurái, mert nagyon szeretne egyet Ő is és ezt sokszor hangoztatja. Azt hiszem, veszünk neki egyet.

Ez a rajz sajnos kapott néhány giccses matricát is...2012 május. Cím: Nyuszi és Nagyi, és Nünü gördeszkázik.

2012 május. Cím: Balerina pöttyös ruhában és tüllszoknyában

Itt jól meglepődtem a szálló madarain, mert fogalmam sincs, ki mutatta neki ezeket az m-betűs fazonokat, de ahogy magyarázta, azért olyanok, mert messze szállnak már..... 2012 május. Cím: Papa új autója. Az elejére rászállt egy kismadár, hátulra egy piros. Papa megfogja a madarat, mert ez a madár nagyon engedi. (megjegyzés: 1. papa nem kapott új autót, de a kép után már szeretne:), 2. néha olyan hosszú címeket ad, hogy a kép hátulján folytatódik)

2012 május. Cím: Kislány meglepődött

2012 május. A rajz maga fél perc alatt született, de a címe tetszett a legjobban. Cím: Borókat nézi a paradicsomokat, csak nem látja.

2012 május. Cím: Kislány a kutyákkal és ebihalakat visz zsákban. Teknősöket akart venni, de azok elmásznak-kúsznak. (ezt aznap rajzolta, amikor elmentünk teknőst venni, de az eladó lebeszélt róla, hogy elmásznak a tavunból, és végül egy halat hoztunk haza:)

Cím: Ló a kicsinyével

2012 május. Cím: Nünü a Szikrán, Ildi tanítja. Lónevelgető leszek, pont mint az Ildi. A nap sugara megcsiklandozza a gigámat. Kicsit visszaverem a fényt, mert nem fekete a ruhám. Azért nem, mert az elnyelné a fényt.

Hát mára ennyi a rajzokból, pedig annyi van még! Imádnivaló Szupercsirkém, aki tegnap este ezt kérdezte: "Anyaca! Te miért szeretsz engem? Azért mert én szeretlek?"

 

Fekszem az ágyban, ahogy ígértem. Jó, kicsit majdnem ülök. És jó, kicsit kimentem a kertbe, hogy felügyeljem, ahogy Pöti darabokra fűrészeli a nádat, amivel aztán kikaróztam a paradicsomokat. És jó, kicsit kimentem és lefotóztam pár rajzát a gyereknek, mert mindig rémesen lemaradok a követéséről. Először is felkutattam a házban éppen használatban lévő füzeteit: 6 db. Ezeket becipeltem a szobába (jó nagyok is vannak közöttük) és lapozgatni kezdtem. Nyerítős felüdülés. Némelyiket mellettem rajzolta, emlékszem is rá, meg fel is iratta felem a címeket, mások viszont nekem is újdonságként hatottak. Akkor egy kis válogatás:

A dínó. Ezt most rajzolta, és mondta a fajtáját is (mert tud egy csomót, meg hogy melyik hány tonnát nyom, mit eszik, melyik korban élt, stb.) de elfelejtettem.

Kb. 2 hónapja készülhetett. A címe: Lekvárt ettek. 

Cím: tavi elefánt szívja fel a vizet. Kicsit algás.

Cím: Óvodások. Imádom, ahogy kitölti a papirt, de látni kellene, ahogy alkot. Ezt pl. azzal kezdte, hogy másodpercek alatt megrajzolta az összes karikát, aztán gyorsan az arcokat, hajakat. Mint akit fűt az ihlet:)

Cím: Csigagyülekező vezércsigával. Anyaca törölgeti egy roggyal a csigákat, mert még kicsik és nem tudják, hogy kell mosakodni.

Ez itt februári mű, igaz, közös. Mert kért egy lovar meg egy kislányt, de utóbbiból csak a ruhája és a kerek feje lett kész, utána átvette az irányítást. 

Hasonló ez a rajz is. Enek a kislánynak is megrajzoltam a fejét és a ruháját, a kisfiúnak szintén, a többit Ő tette hozzá. 

Sajnos ennek a címét len tudom, még januárban készült. Néha ilyen nagyon színes, kusza rajzokat készít, máskod meg egyszerű vonalvezetést alkalmaz:)

2012 januárból. Cím: Fekedős virág, ami mérgező. A fekedő azt jelenti, hogy régen fehér volt, de egyre jobban feketedik.

2012 január. Cím: Nünü, Apaca, Anyaca a pataknál. A patakban vizinövények nőnek. Két napocska van, hogy egyedül ne unatkozzon az egyik. Villámlik és mennydörög.

2012 január. Cím: Csigák. A kicsinek van lába, hogy könnyen szaporázza magát. Ez egy tápláló csiga, mert mindent megeszik, nagyon falánk. A kicsi csigának még van lába, hogy jobban szaporázza magát.

2012 január. Szemüveges angyalka és egy fiú angyalka.

Erről teljesen lemaradtam, de valamikor év elején születhetett.

Itt vannak a lovaim, amiket Ő színezett ki. Szereti, ha rajzolok Neki és színezheti. Én viszont soha nem rajzolok bele az Ő rajzaiba és nem is javítom ki, hogy mi milyen színű és hány lába van, stb. Esetleg csak az fordul elő, hogy befejezi az általam elkezdett rajzokat.

Pl. íme egy rajzom, ami még színezésre vár. Egészen részletesen meghatározza, hogy mi legyen a képen, mit rajzoljak a kislány hajába, kezébe. Ő itt éppen csokitortát megy vásárolni az anyukája születésnapjára, de előtte virágot is visz:)

 

 

 

Tele vagyok romantikus rajongással. Felsorolhatatlanul rengetegsok dolog iránt. Ilyen például a kertünk, amely tele van csodával. Már csak az a tény, hogy van kertünk, amely az oly régóta megálmodott házunkat öleli át, boldogságra ad okot. A legszebb élménypillanatok közé tartozik a szokásos reggeli, hálóinges kiszaladásom a kertbe, amikor csend van, csak a madarak dalolásznak, hallom, ahogy a lépteim által susog a fű, érzem, ahogy a harmat benedvesíti a talpamat.

Megnézem a halakat, a kinyílt virágokat, a kicsomagolódó leveleket, a madárodut, hogy nem költözött -e be valaki, és most már a paradicsomkertet is szemügyreveszem. Aztán van itt ez a fehér virág. Olyan erőszakosan terjeszkedik, hogy nem győzöm tépkedni, mert elnyomja a körülötte lévő virágokat. De aztán egyik reggel, mikor kicsit később Nünü is betársult a reggeli kerti sétába, szedtünk egy csokorravalót ebből a fehér virágból, kitelepedtünk a stégre és koszorút fontunk belőle. Pompás alapanyag és igazán szép fejrevalókat lehet készíteni belőle.

Sötétedés előtt a természet megajándékozott minket egy naplementés szivárvánnyal. Mesés látványt nyújtott, ahogy átívelt a házunk felett. Kölcsönadtam a gumicsizmámat a Másikmamának, hogy kint csigagyűjthessenek Nünüvel.

 

Érdeklődtem a pénztárnál, hogy vajon a bevásárlóközpontban van -e állatkereskedés, mire a hölgy megkérdezte, hogy mit szeretnénk venni. "Teknősöket a tóba" - válaszoltam, mert valóban azért indultunk el reggel. "És cicát a szárazföldre" - tette hozzá Nünü. Nagy vágya egy cica, vagyis most már kettő, akiknek nevet is adott: Gombóc és Nudlikata. Egyelőre se teknős, se cica. Előbbiről majd később, egy halas posztban, utóbbiakról akár most is beszélhetünk:)

Van három szőrös gyerekünk, meg egy tollas, meg aztán sok-sok hal a kertben, meg békák és egyéb arra bóklászó élőlények (süni, mókusok, madarak, sőt, még őzike is járt felénk, minap pedig berepült egy fácán, tücsökzenére alszunk el és madárdallal ébredünk), meg Nagyiéknál a Mici. Mindegyikükkel remek kapcsolatot ápol Nünü, ám valamiért (az általános állatimádaton belül, és a kimagasLÓ lóimádat mellett - még a bogarak páncélját is simogatja, gond nélkül fogja be a békákat, odavan a csigákért és csigatelepet üzemeltetünk a kert árnyékos végében) macskarajongó. Ha lát egyet, legyen az kicsi vagy nagy, megvadulva rohan utánuk és szeretgetni akarja Őket. Rendszeresen felkeressük a közeli macskás házakat, ahol "ciceg" nekik és ha sikerrel jár, fejhangon boldogoskodik, szeretgeti azokat, akik hagyják. Vörös cica az álma. Gombóc. Megbeszéltük, hogy ha valahol, egy menhelyen, vagy az utcán találnánk egy egészen, de egszéne picikét (mert a kutyáink mellett csakis egy legapróbb beszoktatásával próbálkoznék, és kerti cica lenne), akit meg kell menteni, akkor megtesszük, és lesz egy cicánk is. Addig is "imádja a Csodakutyáját", Fügit, akivel a legszorosabb a barátságuk a sok nálunkállat közül.

Nagyika készített az új lovunknak (aki hasonlít Szikrára, akin Nünü szokott lovagolni, bár Ő póni) zabtarisznyát, nyerget és kantárt:) Két napig az ágyunk mellett hajtotta álomra a fejét ez a plüssló, hálósapkában, nehogy fázzon éjjel a sörénye....:)

 "Anyásvirág Neked, boldogságból Anyaca! Tudod, én nem akarok felnőtt lenni sosem, csak ilyen kislányforma, mint most. Mert ha nagy lennék, nem férnék jól bele az ölelésedbe."