Piroska és Farkas

Nem remegős vonalakkal, hanem határozottan, mint aki régóta ismeri és szelíditi a betűket. Nem is úgy, hogy csak az anyai szemem ismerje fel. Nem is gyakoroltuk. Igaz, gyakran látta már, ahogy a dátum mellé időnként felírom a nevét, ha éppen az általa a rajzának adott címben szerepel. Leírta a nevét! Nagy szám! Vagyis nyomtatott nagybetűkkel. Egyedül rajzolgatott a trambulinban, mi pedig a grillebédet fogyasztottuk, Tőle távolabb. Kiabált, hogy nézzük meg, lerajzolta az egész családot, majd felmutatta a sok fejjel telerajzolt lapot. Aztán mondta, hogy aláírja. Máskor is megtette már, de olyankor pöttyöket meg hullámvonalakat rajzol a lap szélére. "Kész! Leírtam a nevemet!" - odakukkantottam és akkor ledöbbentem! Tényleg!!! Ott sorakoztak sorban a betűi!!!!???? Mindegyikünk megcsodálta és körbekérdeztük egymást, hogy mutatta -e valaki neki. De nem. Inkább elleste tőlünk. Szupercsirke!