Ha már Meskebarátnőm is száttárja a karjait és nem hajtogatja azt, hogy "aznagyonjóóóókisfiam", akkor ott már komoly kérdésről lehet szó. De azért bíztat és pozitív, ahogy Farkas is, aki a hazafelé úton bepöccent (nem jellemző rá, általában maga a nyugodtság és finom humor) és közölte, hogy akármit is mond Csillagszemű, a gyerek ott van és kapaszkodik és igenis gondolkodjak pozitívan. Most erre hangolódom.
Reggel vérvétel az intézetben. Délben végre Csillagszemű visszahív. HCG: 1265, progeszteron: 3. Szerinte ez nagyon kevés ez a hcg a 6. hétre (bár szerintem ez az 5. hét még csak, és ebben később a kórházban is megerősítenek, de most már magam sem tudom....) és még mindig nem tud semmi bíztatót mondani. Progeszteron alacsony, hiszen múlt hét pénteken abbahagyatták velem az aluldugdosóst. Megkér, hogy hívjam, ha van valami. Telefon Dr Talánőnek, aki berendel magázhoz délutánra. Kettő előtt ott toporgunk a terhes kismamák és újszülöttjeiket büszkén toligáló anyukák között. Miközben a szokásos pisikörutamat teszem a törlőkendővel, bevillan, hogy Dr Talánő szerdánként a magánrendelőben van, tuti, hogy ott vár és nem a kórházban. Ha már ott vagyunk, mégis elbattyogunk a nőgyógyászatra (átszelve a szülészetet, ahol Nünü és meglátta a napvilágot), kedves nővérnek magyarázok, aki máris hívja a főnővért, aki pedig egy Kedvességgombóc. Útban a szülőszoba felé (ahol a szupermodern UHgép van) magyarázom, Ő fejcsóvál, hogy magas ez a hcg egy méhen kívülihez és szerinte ha 29. volt a beültetés, akkor most még csak az 5. héten járunk. Üljek le, majd kerít egy orvost, mert éppen császároznak. Egy kisbaba felsír mellettem, egy kismama pedig meséli, hogy olyan meleg van így a 37. hét végén, nehezen bírja. Én is nehezen bírom így az 5. vagy 6. héten. Pár perc múlva érkezik egy beöltözött, izzadó ám igen kedves orvos, egyenesen a császározásból.
Pöttyös bugyi le, felfekvés. Monitort nézik, Ő is, főnővér is. Kérik, az összeszorított kézfejemet tegyem a fenekem alá. Mindketten látnak valamit méhen belül, kívül semmit. "rendes nagy uterusban 1-2 mm felritkulás, vs. korai grav. Adnexumok vetületében kóros nem látható. Douglasban folyadék nincs." Szencségelnek, hogy miért hagytam abba az utrogestánt (aluldugdosós, és nyilván azért, mert mondták). Azt már meg sem említem, hogy Dr Talánő is pénteken azt mondta, hogy olyan vékony a méhnyálkahártya, hogy belül nincs terhesség. Nem zárják ki, hogy ez még bármi is lehet, de a monitoron látottak alapján méhen belüli terhesség, de még nagyon korai, azért alig látható. Mérgelődnek az intézeten, hogy egyrészt ott miért nem néznek meg UH-n, másrészt meg miért utasítják el ilyen keményen a terhességet, mit ijesztgetnek. Szedjem sos a dugdosót megint. Ha bármilyen szokatlant tapasztalok, azonnal kórház.
Telefon a folyosórol Dr Talánőnek. Látni akar, menjünk át a rendelésére. Útközben azonnali drótleadás Meskének, aki örül. Aztán találgatjuk, mit okozhat egy ilyen progesteron csökkenés, vajon bizakodhatunk vagy sem........Dr Talánő rendelésére úgy libbenek be a nagy vásznammal, hogy azt sem tudom, hol vagyok. Kérik, csukjam ba az ajtót, erre kinyitom, beszélek hülyeségeket. Nyugodjak le, annyira prögök....Igyekszem, de jelzem, hogy nem tudok. A tárogató székbe akarok felmászni, mire mutatják, hogy a másik oldalon van az UH. Ja tényleg. Igen, Ő is látja. A méhen belül. Kinyomtatja két képen is. A fülemig szalad a szám. Elveszi a kezemből a papirt, ami a fenekem alatt volt és babrálok vele, valószínűleg idegesítően. Összegyűri és kidobja. Mosoly nélkül, határozottan beszél, nem bíztat, elmondja a lehetőségeket. Ez még lehet bármi, még a méhen kívülit sem lehet kizárni, akkor is lehet ilyen felritkulás, de Ő ezt olyan szabályosnak látja, hogy talán mégiscsak....De tény, hogy nagyon korai terhesség. "Most sokkal bizakodóbb vagyok, mint múlt hét pénteken!"-mondja és elenged. Puszi az asszisztensnek, puszi neki és már indulunk is. Lépcső alján Farkas megkérdezi, hogy most mi ez a gyászos ábárzat, nem örülünk? Ölelkezős örülés a kapunál.
Megint hívjuk Meskebarátnőmet. Egyeztetés, találgatás. Ha ez a gyerek jól van az összes macera ellenére, hogy lecsökkent a hcg a gyógyszer abbahagyása miatt, most meg majd megint dugdosom.....akkor szívós, az biztos.
Csörgök az intézetbe, üzenetet tudok csak hagyni Csillagszeműnek. Később hív. Felolvasom a leletet, magyarázok. Nem lelkesedik, még mindig "nemnormálisnak" mondja a terhességet és szerinte méhen kívüli vagy küret lesz belőle. Szerinte nem kell szednem az aluldugdosósat, mert táplálom a nem normális terhességet, de azárt rábólint, ártani nem árthat. Még jó, hogy nem Farkas beszél vele, mert Ő most nagyon kiakadt rá. Én még bízom benne, meg abban is, hogy nincs igaza. Mindenesetre a félsz ott van bennem, akárhogy is alakul, most már végig. Elültette. Kéri, hívjam, ha van valami. Jó.
Csilagszeműtől és Dr Talánőtől is kérdeztem, hogy mitől lehetett a vérzés, van -e olyan, hogy az egyik baba elment korán, azért véreztem és esetleg azért nem nőtt a múlt hétfői 156-os hcg két nap alatt csak 178-ra? Azt mondták, lehet.
Anyika sír. Mondom, hogy nincs miért. Aluldugdosóst azonnal üzembehelyeztem. Várunk. Farkas elhalad mellettem, meglátja az UH képet, kezébe veszi "Azért ez ott van!"-mondja mosolyogva. Én rögtön kezdem az "Igen, de....." mondatot, aztán elharapom.
Ui: Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat és a sok-sok levelet! Ígérem, igyekszem válaszolni Nektek! Igazán nagyon jólesnek a soraitok!!!!!!
