Tele vagyok romantikus rajongással. Felsorolhatatlanul rengetegsok dolog iránt. Ilyen például a kertünk, amely tele van csodával. Már csak az a tény, hogy van kertünk, amely az oly régóta megálmodott házunkat öleli át, boldogságra ad okot. A legszebb élménypillanatok közé tartozik a szokásos reggeli, hálóinges kiszaladásom a kertbe, amikor csend van, csak a madarak dalolásznak, hallom, ahogy a lépteim által susog a fű, érzem, ahogy a harmat benedvesíti a talpamat.
Megnézem a halakat, a kinyílt virágokat, a kicsomagolódó leveleket, a madárodut, hogy nem költözött -e be valaki, és most már a paradicsomkertet is szemügyreveszem. Aztán van itt ez a fehér virág. Olyan erőszakosan terjeszkedik, hogy nem győzöm tépkedni, mert elnyomja a körülötte lévő virágokat. De aztán egyik reggel, mikor kicsit később Nünü is betársult a reggeli kerti sétába, szedtünk egy csokorravalót ebből a fehér virágból, kitelepedtünk a stégre és koszorút fontunk belőle. Pompás alapanyag és igazán szép fejrevalókat lehet készíteni belőle.
