Képtelen vagyok letölteni a telefonomról a képeket. Még havas fotók is vannak rajta. Sőt, Farkas készülékén még annál is több (azokat is én lőttem...Ő leginkább sóhajtozik, hogy ha azzal is fotózok...ha pedig megkérem, hogy csináljon majd képet, mikor én nem megyek velük, a legtöbb használhatatlan, és általában minden alkalommal kiszúrja a szemem 1-1 felvétellel....na mindegy). Pöti kell hozzá, hogy lejöjjenek a fotók az Ő gépére, majd onnan egy adathordozóra és onnen pedig az én gépemre. Ha pedig ez a csatlakozás megtörténik, nincs időm válogatni a telefonosfotókból. Úgyhogy most, hogy fekszem (amiről azt gondoltam, hogy de jó lesz, meg mennyit olvasok meg írok meg levelezek és behozom a lemaradást, rém nyűgösítő így lassan egy hét után - persze vannak ennél megterhelőbb dolgok is, tudom én:) és Pöti csak bekukkant és jót derül rajtam "Helló kotlós" és kifejti, hogy szó szerint kotlok a tojásaimon, majd felnyerít, szóval legalább most idebiggyesztek majd pár régit, telefonosat.
Itt van rögtön ez a sorozat, valamikor tél végéről, Nagyikáéknál. Látható rajta a "titkos ösvénye" (mostanában minden titkos meg csoda, pl. Fügi a csodakutyája), ami a felső kert egy része, ahová elvileg csak Anyika járt metszeni, gazolni és nem Nününek lett kiépítve, amit Ő gondol róla. Téglákat kellett betenni az elejére, hogy fel tudjon osonni és ott bújkálhasson a végében lévő öreg fenyő törzse mögött. Azóta is tart a lelkesedése, bár most már bozótvágóval kellene megközelítenie a titkos helyét. Látható még Mici is a képeken, ahogy menekül a gyerek elől, aki csak ölelgetni akarja (nincs szinkorn a kommunikációjukban, esetleg roppant kevés). A végén beboxol egyet Nününek, aki magyarázza is mindenkinek, hogy olyan cicát szeretne, aki nem boxolódik folyton és lehet szeretgetni. De azért minden alkalommal barátságos hangulatban eszegetnek, Nünü minden ennivalóját megosztja Micivel, aki érdekes módon ilyenkor bármit megeszik, ha a gyerektől kapja.
