Azt gondolják, hogy ha van egy gyerekem, már nem is olyan erős a vágy a másodikra, harmadikra. Ez nem igaz. Sokkal erősebb. Egyrészt tudom, hogy milyen az anyaság, mit ad nekem és mivé lettem általa. Másrészt itt van ez a mi tüneményes kislányunk, aki olyan érzékenyen reagál a környezet rezdüléseire és annyira vágyik egy (két) kistesóra, hogy el nem tudom mondani. És az erős szálakból szőtt, majd húsz éves fészkünk, amely tágas és csöpögősenimádatos. Nem tudom elfogadni, hogy ha nem lehet kistesó.
Persze ilyenkor azonnal szeretném lezárni ezt a fejezetet és továbblépni. A továbblépéshez pedig mindig minden azonnal kell. Egy új fix időpont a lombikra, bejelentkezés mindenféle vizsgálatokra, eredmények, ígéretek, lehetőségek. Még az örökbefogadási oldalt is megnéztem és tanulmányoztam két sírás között. Elgondolkodtam azon, hogy ha esetleg úgy alakul, képes lennék -e Nünü mellé örökbefogadni. Kicsit úgy érzem, hogy nem. Másrészt meg talán mégis, hogy ne kelljen testvér nélkül felnőnie. Negyven éves korunkig lehet újszülött babát befogadni a fészkünkbe. Talán el kéne indítani ezt a folyamatot is, de ezt most az érzelmi hullámzásba, a kétségbeesett másnapi kapkodásban nem tudom még eldönteni.
Össze vagyok zavarodva. Sorra felsorolom magamban, hogy kiket ismerek, akiknek a harmadik, negyedik, sokadik lombik sikerült. Elismétlem magamban Csilalgszemű telefonhívását. Keresem a miérteket, okokat, majd félek, hogy találnak valamit, ami megakadályozza, hogy maradjanak a babák, vagy éppen jó helyre ágyazódjanak be. Aztán félek attól, hogy nem találnak semmiféle okot, csak ez van és kész. Aztán már tervezem az októberi lombikot és a karácsonyt, hogy majd akkor sikerül. Aztán bőgök. Csendesen, távol a gyerektől, hogy ne lássa a szomorúságomat.
Érdekes, hogy Nünüt annyira kihagyjuk ebből az egészből, nem emlegetünk kistesót. Ehhez képest két hete folyamatosan 5 tagú családot rajzol, N-vel és F-el, a két kistesójával. "Anya, Ti olyan babanövesztgetőtípusú szülők vagytok, tudod? Az azt jelenti, hogy majd növesztetek kistesókat a családunkba, ahogy engem is." Tegnap délután ugrált a trambulinon és kiabált a kutyáknak "Juhéj, kistesóim lesznek! Alfi, kistesóim lesznek! Benő, kistesóim lesznek! Anya, Te is mondd a kutyáknak, hogy kistesóim lesznek!!!!!!" Kérdezte Tőle az apja, hogy honnan tudja. Azt mondja, hogy a fejéből. Jó neki. Majd az Ő optimizmusára építkezünk:)
Farkas koradélután hazajött a munkahelyéről és kisírt szemmel mosolygott. Emésztgetjük a történteket. Valahogy Ő az elejétől fogva bízott a sikerben, a tesztek után meg szerintem biztos is volt.
Tényleg szeretném, ha elkezdhetne gyógyulni a seb, ami annyira fáj. De így nem tud. Ugyanis az is felmerült a fejünkbe (Meske barátnőmmel konzultálva), hogy mi van akkor, ha csak az egyik baba ment el, a másik fejlődik, ezért nem nőtt annyira a hcg. Nem tudom, ez lehetséges -e. De mivel rémes érzés, hogy tudom, ha abbahagyom az aluldugdosósat (és nem méhen kívül van a terhesség), akkor az vetélést okoz, egyszerűen nem tudom megtenni. Kéne valaki, aki megfogja a vállamat és határozottan megráz és a szemembe mondja, hogy nem fejlődik rendesen a terhesség, hagyjam abba a gyógyszereket és kész. Várjuk a vetélést vagy a műtétet. Felhívtam a szülésnőgyógyászomat, Dr Talánőt. Az asszisztensével tudtam csak beszélni, akivel üzente, hogy ne hagyjam abba a hormonokat, péntek délután menjek be a kórházba, megnéz az UH-val. Nem tudom, ez pontosan mit jelent, mit akar megnézni? Ha a méhen kívüli terhességet, akkor ahhoz minek szedjem tovább a bogyókat? Ha pedig reménykedik még ebben a terhességben, vajon lehet -e még halovány esélye annak, hogy egészséges lehet a baba, mivel nem duplázódott a hcg. Ez a legrosszabb állapot.
Hajnalban csak dübörgött az agyam. Milyen már, hogy produkálom a terhességi tüneteket, mellfeszülés barnulással, hányinger, és közben rossz helyen vagy rosszul fejlődik a babánk? Mindenképpen el kell válnunk tőle. Már megint. Hogy lehet ez?
Vérzés tegnap óta nincs. Szúrkálás és kis görcsölés van. Sehogyse vagyok. Fohászkodom, hogy legalább ne méhen kívüli terhesség legyen (a tünetek sajnos arra utalnak). Nem akarom elveszíteni a másik petevezetékemet is, ezzel örökre lemondani arról, hogy esetleg, valami csoda történik és természetes úton is "becsúszhat" egy baba. Petevezetékek nélkül kelljen élnem és véglegesen csak a lombikra támaszkodni.
Szombat délután esküvőt kell fényképeznem. Ha méhen kívüli, a doki szerint bármikor bedurranhat és rohanni kell a kórházba. Csak a szombat délutánk húzzam ki, nem hagyhatom cserben a fiatal párt. Készülnek már a papirgömbök, összekészítetttem mindenféle szép kelléket, Ők pedig nagyon lelkesek.
Ha esetleg erre tévedne olyasvalaki, aki lombikbébi programon vett rész, és lelkesíteni tud sikersztorijával, vagy tele van reménnyel és megosztaná velem, akár tanácsokkal, ötletekkel, nagyon örülnék neki! Most minden apró darabkára szükségem van, hogy összerakjam magam.....
A legeslegrosszabb fájdalom, amit Nünü miatt érzek, aki annyira szeretne kistesó(ka)t.
