A fürdőkád, a felső- és az alsó terasz között rohangáltam hisztérikusan, s igen nagy zajt csapva. Hirtelen kerekedett fel a vihar, haragos színűre pingálva az eget, s óriási esőcseppek dobjátékát hallgattuk pár percig. Majd alábbhagyott, s mintha meggondolta volna magát az esőcsináló odafent, kisütött a nap. Azonnal keresni kezdtem a szivárványt az égen, s nyomban ki is rajzolódott a pompás színes híd, egészen átnyúlva a házunk felett.
Hajlamos vagyok a hisztérikus túllelkesedésre. Ha pl. egyszer nekiállok táncolni, annyira magával ragad a zene, hogy a kívülállók meg vannak győződve róla, hogy minimum spicces vagyok, de inkább jókedvűrészegnő (sosem voltam részeg, de még csak spicces sem, ment nekem a bulizás fénykoromban anélkül is). Ugyanígy felpezsdítenek egyes élménypillanatok is, ezek gyönyörűsége, egyszerisége, különlegessége átitatja a lelkemet.
Még a történés éjjelén papirra, vagyis ide a füzetembe akartam megírni az élményt, de azt hiszem, ha akkor megteszem, zavaros és méggiccsesebb lenne az ábrázolás.
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»