Magas lázzal hánykolódtam a kanapén. Az akkor még pocakomban növekedő Migyerekünk miatt nem mertem gyógyszert sem bevenni, így napközben Anyika borogatott, míg az éjszakásnővért Farkas alakította. Szomszédmelcsi barátnőm hívott telefonon, és magyarázott valamit, de olyan pocsékul voltam, hogy a felét sem értettem. Valami oylasmit, hogy ne kelljek fel, pihengessek, és mintha még azt is kivettem volna, hogy bedob egy padlizsánt???!!! Miért tenné, és miért ilyen sürgős? Csak a láz lehet a ludas, félreértettem.

A köntösöm övét a földön húzva, papucsban csoszogva, nyögdécselve botorkáltam ki a konyhába, hogy igyak valamit. Ahogy töltöttem a teát, bambán kibámultam az abalkon, s akkor megpillantottam ezt a gigantikus padlizsánt a fenyőfa alatt, mintha csak ott termett volna a fa tövében??!!! Egy pár másodpercig eltartott, míg összeraktam a képet sajgó fejemben. Hahotázva kopogtattam Anyikának a teraszajtón, hogy nézze már meg milyen padlizsán termett az előkertünkben. Aggódva nézett rám. Majd előresétált, és értetlenkedve hozta be a lila valamit a szobába. Még akkor sem tudtam abbahagyni a röhögést.

Szóval nem akárhogy került ám hozzánk ez a furcsa padlizsán. 

Elképzeled a gyerekedet, ahogy ül majd a kismotoron, tologatja a babáját a fonott babakocsiban, biciklizik.....de hogy padlizsánon lovag...ez nem szerepelt a képek között.

Pedig nagy kedvenc lett. A gululós járműveken inkább még csak üldögél, kereküket pörgeti vagy kéri, hogy toljuk, meg dudál, de Ő maga nem száguldozik. A hintalóval is mostanság kötött barátságot, és minden nap elidőzik egy kicsit benne, néhány baba és plüssállat társaságában, akiktől alig látszik ki az ülésből. De a padlizsánra bármikor felpattan és hajtja, még az sem zavarja, ha időnként fordítva üli meg. Úgy integet róla, és olyan mozdulattal pattan fel rá, mintha rodeózna.

Ha leesik, feltápászkodik, közli, hogy "edőőőlt", vagy "edőőőtél", felállítja a lilalovat, majd messzebbről, töprengve szemügyreveszi, mielőtt visszaülne rá. Hiába, a lerombolt bizalomnak újból fel kell épülnie....