Komoly gyűjteménye van már a különféle autókból. Van billenős teherautója, markolója, traktor, duplós kisvonat, rendőrautó és repülő a hozzátartozó emberkékkel, kukásautó benne a kukásbácsival és leszerelhető kukával, és minden alkalommal, mikor Másikmamával találkozunk, elhoz egy-egy darabot Nününek az Apja régi kisautóiból. Na és persze ott vannak a járgányok, a motor, a négykerekű homokfutó és a nagy kedvenc, a traktor. Egyébként lány.

Papa folyamatos versenyben van Apacával a Szupercsirketoptíz legfontosabb pozíciójáért, s bár az apját nehéz kiütni a nyeregből, Papa szorosan mögötte halad. Ez megnyilvánul pl. abban is, hogy naponta legalább százszor mondja ki "Apacca" és "Papa", s ha a telefonnal játszik, csak Őket hívja fel, senki mást.

Ha Nagyiéknál van, és talál valamit, máris "Papa", és viszi megmutatni. A számos kedves kis szokás között itt van pl. az, amivel szerintem Joepapa nagy népszerűségét köszönheti: az autó, vagyis szupercsirkéül "tütü", újabban, mivel Nagyi így mondogatta, hogy a "papa tütüje", már "tütüje" is. Ha elmegy, vagy hazaérkezik, mindig dudál. Most már jóideje a gyerek kéri is (az Apjának is folyamatosan mondja a kocsiban "dudááál", míg az meg nem nyomja a dudát - magyarázzuk neki, hogy csak akkor lehet dudálni, ha nincs több autó a környéken), mit kéri, reklamálja, ha elmarad, vagy nem kellő számban hallhatja.

Ilyenkor áll a Papa dolgozószobájának a párkányán, az orrát az üvegnek szorítja (gyakorta nyalogatja is az ablakot), és kopogtat, csapkod az ablakon a nagyapjának. Boldogan visít, ha megérkezik, ha pedig elmegy, hosszasan figyeli az ablakon át, majd mutat a másik ablakhoz és mondja "ott is",  és menni kell oda is nézni a távolodó "tütü"-t. "Papa tütü. Dudááál."

Ha Papa itthon van, folyton a garázsajtóhoz szalad, és kéri, hogy nézzük meg az ott parkoló járgányt. Erről mostanában állítottuk le, mondván, be van zárva a garázsajtó. Dehogy fogok naponta ötvenszer lemászni a garázslépcsőn:) Lustanya.

De ma aztán olyan kedvébenjárós dolgot művelt Joepapa, amitől a gyerek tuti tízpontot mutatott volna a forgatós zsűrizőtábláján, ha lenne neki, és ha tudná mi is az.

Mikor hazaért és kipakolt a kocsiból, beültette az ölébe a gyereket, és autókázott vele a ház előtt, majd együtt parkoltak be a garázsba úgy, hogy Nünü tekergette a kormányt és annyit dudált, amennyit csak akart. 

Annyira élvezte, és úgy felpörgött, hogy délután már nem tudtam lefektetni. Törölte az alvást. Azt a boldog fejet!

Utána pedig, mintha hálás lett volna az élményért, hosszasan bújt a Papához, megsimogatta az arcát, a mellkasára hajtotta a fejét.......Megható volt. Gyönyörű pillanatokat kaptam el (sajnos nem mutathatom meg ezt a két szeretetsugárzós arcot együtt, csak egy kis szeletkét).....