Nyúlfarknyi utat kellett megtennünk csupán, hogy ismét kastélykertben sétálhassunk. Az apropót az impozáns "deszkalovak" adták (nagyon tetszenek, jól megférne egy nálunk is a kertben, szívesen befogadnánk), akikről nem akartam lemaradni, s gondoltam, a gyereknek is nagy élmény lesz. Megpaskolta egyiket-másikat, bújócskázott a lábaik között, aztán elment hosszasan kavicsot túrni és százszorszépeket szedni.
Erről eszembejutott egy páréves kislány, akitől megkérdezték, hogy mi tetszett a legjobban az állatkertben, mire Ő azt felelte: "a verebek, amikor a porban pancsoltak".
Mezítláb sétáltunk a fűben, a padon Anyika virágkoszorút font, míg fejét az ölében pihentetve aludt Pöti. A Migyerekünk szaladgált a parkban, kőoroszlánon lovagolt, kavicsozott, padon csücsült, elsuhanó vonatnak visítozott. Kezdek gyanakodni, hogy erősen büdösek lehetünk, mert megint csak magunk voltunk a kastélyban....
