Bele kellett másznom pucér lábbal, aztán belemerítettem a kezeimet is, hogy megtapasztaljam, milyen érzés május végén borsónyi jégkásában megmártózni. Eltekintve a viszontagságos időjárás negatív folyományaitól, kifejezetten élveztem a széldzsekitépő kerti viharvadászatot.
Aztán meg sopánkodtam a kerítés miatt, amiről pöttyökben lejött a festék, meg az újabb beázások miatt, és sajnáltam a növényeket, akiket napok óta cibál a szél, most meg a jég is kilyuggatta őket, meg a kóbor ebeket, és nem utolsósorban azokat, akiket az árvíz fenyeget......
A gyerek meg most először aludt több mint három órát délután, és még az aláhulló jéggömbök tánca sem verte fel, pedig olyan zajos volt, hogy összeszorított fenékkel kucorogtam a szobában, attól tartva, hogy betöri az ablakokat.
Még jóval a jégeső után is maradtak összeragadt jégdarabok.
