Piroska és Farkas

Rendeltem egy adag PHnézőcsíkot, hátha megnyugtat és kimutatja, hogy nem magzatvizet szivárogtatok. Azért röhejes, hogy a kórházban nincs ilyen, csak alvázat néznek meg UH-t.......Elvileg holnap hozza a futár, remélem, valaki éppen itthon lesz és átveszi (én a változatosság kedvéért nőgyógyásznál leszek....).

Kivételesen előfordul, hogy későn érkezik haza, vagy éppen hosszúra nyúlik a játékidő és"kifonnyadtam teljesen" szövege jön, vagy valami hasonló. Kipurcan és fürdés nélkül dugjuk ágyba. Farkas egy ovistársanyukától tudta meg, hogy ez bizony a büdösnap. Mivel ilyen ritkán van, ünnepnapként éli meg, annak ellenére, hogy imád fürdeni (jó, van az úgy, hogy könyörögni kell neki, hogy jöjjön fürdeni, még sír is, hogy nem akar, aztán pedig ugyanez kifelé, mert nem óhajt akkor sem kimászni, mikor már teljesen szétázott a vízben). De a legjobb része, mikor másnap reggel, nappali fényben úszkálhat a habok között, pláne, ha Apaca is betársul a műanyag hajók, sípoló békák és kádkréták közé:) Még mindig utálja, ha víz megy a szemébe, ha hajat kell mosni vagy beleér egy tincse is a vízbe. 

Kisütött a nap, nem kell már nagykabát, reggelente madárdalra ébredünk. Napok óta nyiott ablaknál alszunk és az egyik meleg tavaszi estén (mivel a nyárra jellemző időjárás miatt Nünü nyári napnak is minősítette) pedig tízig csillagokat kémleltünk a szokásos csillagnézős helyünkről, a felső teraszról (nehezen tudtuk meggyőzni, hogy csalóka még az idő és nem lehet kivonulni egy plédre, mécsesekkel és takaróval kiköltözni a földre, ahogy nyáron szoktuk, de végül belement a nyugágyas nézésbe). Azóta Szupercsirke kiköltözött a kertbe. Ahogy felkel, öltözik, húzza a cipőjét, hosszasan válogat a kalapos-sapkás dobozában és mikor megtalálta a megfelelő fejfedőt, rohan ki a kertbe. Végignézi a virágokat, a rügyeket, a teraszon rajzol, békákat számol, csigák után kutat, halakat etet, fügefára mászik, a stégen eszik reggelit, cseresznyefaágat szaglászik és csak ezután indul az oviba. Ha pedig megérkezik, még akkor is, ha a napot a játszótéren zárjuk, ki kell mennie szaladgálni a kertbe.

Milyen jó, hogy csutörtökön megnéztek a kórházban, hogy zár -e a méhszáj, meg UHval is, mert hogy szóltam, hogy valamilyen vízszerű folyadékot eresztgetek hetek óra. Már éppen megnyugodtam volna, hogy OK, leteszem az örökös aggódást, próbálok nyugodt maradni, mikor ma elmentünk az UHdoktornőhöz, akinél volt mára időpontunk. Most már Ő is látta a kéteres köldökzsinórt és mindent rendben is talált (Kisbaba 25 hetes és 1 napos és 26 hetesnek és 2 naposnak mért, szóval egy héttel nagyobb, majdnem egy kiló már), csak éppen szólt, hogy igyak többet, mert kevesebb a magzatvizem. Mondtam, hogy kb. 4 litert iszom, szóval ennél többet nehezen tudnék. Úgyhogy most rámjött megint az idegesség, hogy mégis mitől?????????????!!! És mi van, ha Dr Beachgatya meg hányavetiségből nem vette észre és mégis a magzatvíz szivárog???? Már nem tudom, hova menjek ezzel, mivel nézzem meg én magam (a régi jó betétet már nem lehet sehol sem kapni, ami erre jó), mert a saját nőgyógyászom szerint biztosan csak bepisilek (bár nincs pisiszaga), a kórházban pedig megvizsgáltak kézzel és UHval is és azt mondták, nem magzatvíz. Ugyanakkor ma meg kevesebbnek mérte a doktornő és le is írta a leletemre.

Múlt hét pénteken, vagyis majdnem egy hete töltöttük be a 24. hetet és ebből az alkalomból ismét elmentünk az istenhegyis UHdoktorhoz. A legfontosabb észrevétel ugye a 2 eres köldökzsinór volt, amivel aztán tegnap elmentünk a szívspecialista doktornőhöz, aki próbált megnyugtatni minket, hogy igaz, két ér van csupán, de amiből kettő helyett csak egy van (az elszállító), az nálam jóval vastagabb. Ha szépen nő a kisbabánk, akkor annyi lesz, hogy a 30. hét után elkezdjük majd a ctg-t és sűrűbben kell menni, ahogy UHra is. Reméljük a legjobbakat. Így nézett ki egy hete Kisbaba (nem igazán sikerült most "lefényképezni"):

Nagyobbnak mérték Kisbabát, mint ahol egy hete tartottunk, mert 24 hetes helyett 25 hét és 2 napos adatokat adott ki a gép. Ez többek között a hosszú combcsontha miatt volt, de mindene egy picikével nagyobb. A súlya a doki szerint 600 g körüli lenne, ha átlagosat hozna, Ő pedig állítólag 810 g volt akkor. Annyit mondott, hogy jó hosszú lábú és ne aggódjak. Az adatok pedig:

Harántfekvés.

BPD (fejátmérő): 63,6 mm

HC (fejkörfogat): 234,4 mm

AC (haskörfogat): 210,2 mm

FL (combcsonthossz): 46,3 mm

TAD: 63,3 mm

súlybecslés: 810 g

Ma voltam először a kórházban diabetológián a terhességi cukor miatt. Még nem állítottak inzulinra, mert csak egyszer mértem magasabb adatot a 60 perces cukornál (a 90-esek eddig jók voltak), a többi mindig 6,9 alatt volt. Amíg ezt hozom, nem adnak inzulint. Szorosabbra fogtuk a szénhidrátbevitelt, mert eddig kb. 150g-ot kellett tartanom, most 130 lett, mert mondtam, hogy pl. reggel nem eszem meg 20 g-ot, mert egyszerűen megdobja a cukromat, és elég nekem a 10 g. Ill. ebédre meg vacsorára is főleg salátát, párolt zöldséget, mártogatós zöldségeket eszem és ezekben alig van szénhidrát. Ugyanakkor tudom, hogy szüksége van Kisbabának a szénhidrátra, hogy szépen fejlődjön. Félek, mi lesz velem a dinnyeszezonban, de majd eszem augusztusban, mikor a Kicsi már megszületett (nyáron minden nap dinnyét ebédelek vagy vacsorázom, hmmmm). Szóval a gyümölcsök rettenetesen hiányoznak, meg a fagyi. Meg ugye az, hogy ha megkívánok mondjuk egy almát, nem ehetem meg.......Pláne nem fagyit vagy más nyalánkságot, ezekre már nem is gondolok....Ha rendben lesznek az adatok (napo 5-6-szor kell cukrot mérnem), akkor csak két hét múlva kell mennem, előző nap pedig 24 órás pisigyűjtés.

Mivel 11-re mentem de a doktornő szólt, hogy délig nem is lesz bent, menjek vissza, felballagtam a szülészetre, hátha megnézi valaki a szivárgásomat. Találkoztam a kedvenc takarítónénimmel, begyűjtöttem pár puszit is Tőle, ill. az újszülött nővérkétől is, aki Nünüt dédelgette anno, meg egy kedves, szűkszavú dokival, aki ugyan sosem vizsgált, de mindig vígasztalt a méhen kívülinél és a vetélésnél is, meg most karácsonykor is és látom, hogy figyelemmel kíséri az esetemet és szorít értem. Megállított, megdicsérte a gömbölyödést és megkérdezte, hogy tartunk már és őszinte törődést és örömet láttam rajta (négy gyerek van). Egy bájos nővérke rögtön megkérdezte, hogy mi a helyzet, mondtam a szivárgást, mire helyet kért nekem a padon. Sajnos Dr Beachgatya vizsgált, aki egy büdös szót sem szól, és UHval is csak fél pecig hajlandó vizsgálni. A méhszájam zárt (majd leugrottam a székről, ahogy vizsgálta....), UH-n nem látta kevésnek a vizet, szerinte nem magzatvizet eresztgetek és kész. 

Reggel Farkas adott pénzt, hogy ne kelljen a kártya miatt megállnom, én pedig viccesen betettem a melltartómba, ami aztán úgy is maradt. Mikor a dokinál felfeküdtem az UHra és felhúztam a ruhámat, szerteszállt a rendelőben:)

Ha éppen nem megyünk semmiféle vizsgálatra, akkor Nünü ultrahangozza a kistesót:)

Csak fekszem az oldalamon és nézem a hasamat, amint hullámzik, kitüremkedik hol itt hol ott. Biztosan sokszor leírtam már, annál pedig rengetegszertöbbször (ahogy Nünü mondaná) gondolom, hogy ez valami hihetetlen csoda. Ott van bent, elválaszt pár vékonyka réteg (na jó, erősebb zsírréteg is egyeseknél, mint ahogy nálam is) minket, de érzem Őt kívülről, belülről, minden porcikámmal. Reggel felkúszott mellém egy 116 cm-es pöttyös pizsama, miután rázendített a "Te álomszuszék ébredj.." dalra, befészkelte magát a takaróm alá és visszaaludt. Egészen közel simult a pocakomhoz, Kisbaba pedig felébredt és éreztem, ahogy erőteljes fészkelődésével lökdösi Nünü lábait. Kapcsolat van közöttük. Már régóta, de most éreztem először úgy igazán megfoghatónak. Tele van a lelkem szeretettel, csordultig, itt bugyog mindenfelé, giccsese, rózsaszín patakokban.....

Na, elért a terhességi cukor is. A 12. héten -Nünüvel való pocakosodásom alatti cukor miatt előrelátva- megcsináltattam a terhelést, ahol a 60 perces és a 90 perces is 9 körül volt, szóval tudtam, hogy nem jó (bár a belgyógyász szerint jó, csak diétáznom kell, kismamáknál ez bizony nem jó). Diétázom is, és eddig a 90 perceseket néztem itthon, ami mindig jó eredményeket hozott. Most viszont elkezdtem a 60 perceseket nézni, és rögtön reggel, az egyetlen vézna teljeskiörlésű kifli, halovány sokna és sajt, valamint fél paradicsom után hatvan perccel mértem egy 8,7-et. (90 perces már 5,3 volt, szóval visszaáll, és ezért nézegettem jókat eddig, ki tudja, mennyi volt a 60 perces). Felhívtam a kórház diabetológiáját, hogy mégis melyik értéket nézzem és szerencsémre pont egy doki vette fel. Azt mondja, hogy elvileg a 90 perces jó, de szerencse, hogy kiderült, hogy nálam hol van a csúcspont, és a 60 percesnek sem kéne ilyen magasnak lennie, adjak be magamnak 3 egység inzulint reggeli előtt. Mondtam, hogy nem adok, mert azt sem tudom már miként kell, előkeresem a szerkezetemet és bemegyek. Úgyhogy csütörtökön megyek egy doktornőhöz konzultációra, és ha igaz, sajnos megint ráállítanak az inzulinra.

Kisbaba szívét minden reggel és este hallgatózzuk, megmérjük, hogy mennyit kalimpál egy perc alatt. Kb. 145-155 között számolgatjuk, ami jó és megnyugtató. Továbbra sem szereti, ha hanyadt fekszem (ennek ellenére sajnos éjjel mindig úgy ébredek, hogy álmomban átfordultam), csak ha az oldalamon. Nünü mikor először hallotta a szívverését, áhítattal mondta: "Milyen dúsan dobog!" A komiszok sem kerünek el, tegnap is elkapott egy, amire végül éjfél után bevettem egy panadolt, mert nem bírtam tovább, sem jéggel, sem masszírozással, sehogysem. Még egy húsz percet kószáltam fent a teraszon is, egy szál hálóingben meg egy nagy stólával, hátha kiszellőzik az otromba fejfájásom, de nem. Végül a gyógyszerrel  meg a jéggel a fejemen valahogy elaludtam.

Fantasztikus érzés, ahogy mozgoldóik odabent!!!! Most már annyira erősen nyomul, hogy Farkas is érzi hetek óta, ha ráhajtja a fejét a hasamra. Nünü meg folyton puszilgatja, ölelgeti és elmondja, hogy véleménye szerint éppen hova adott puszit, az orrára vagy a fejére és mit hallott odabentről. Imádom a fészkünket!

Vettem speciális tollakat kifejezetten azért, hogy a tojásra tudjunk rajzolni vele, azt hiszem, lakkfilcek, de az biztos, hogy horror drágák voltak. Végül nem is váltak be, mert folyósak és nem kifejezetten ilyen apró kezeknek való. Úgyhogy elővettem a sima filceket és azzal rajzoltunk a fehér tojásokra (köszönjük a tippeket, jövőre itt vesszük meg egyből a fehér tojásokat, csak nem 10-et, mert ez Nünü tempójához és rajzkedvéhez édeskevés volt:). Nagyika pedig a hagyományos hagymafestést választotta és feketével írt a tojásaira (majd mutatom, ha prezentálom Farkas idei locsolóverseit, mert ezt kapott a löttyintésért cserébe). A lényeg az, hogy ismét kiderült, hogy nincs olyan technika, rajzfelület, ami Nünüt ne hozná lázba és kötné le hosszú időre az alkotás, aminek annyira, de annyira örülök. Továbbra is keresünk szponzorokat, akik ellátnának minket nagy bödön festékekkel, filcekkel, papirokkal és képkeretekkel:)

Ha minden jól megy, akkor jövő hét pénteken szerelik össze a játszómászókáscuccot a kertbe, amire már három éve vágyom Nününek! Ma mondtam Neki, hogy pár nap és lesz egy meglepetésünk a részére. Rögtön tudni akarta mégis mi az, majd mikor nem árultam el, találgatásba kezdett. Az első amit megemlített: "Egy csúszda. Ugye az Anyaca?" Nem árultam el. "Akkor egy kisnyuszi, olyan aprócska?"......"Akkor egy kiscica.....vagy egy anyacica két kicsinyével?". "Talán egy új mesekönyv? Vagy tudományozóskönyv?"......"Akkor pedig virágok, sok virág amit együtt elültethetünk?" Na ilyen vágyai vannak. És naponta közli, hogy szeretne elutazni Kínába meg Japánba, hogy megnézze, milyen az ott élő emberek szeme, és az  fal, az a nagy, az érdekli, ott szeretne sétálni rajta. "De igazából minden országba szeretnék eljutni Veletek."

Kiborultam és félek. Amikor már azt hiszem, talán egy picit megnyugodhatok, végre kiülhetne egy kicsit a gondtalan mosoly az arcomra, akkor megint történik valami. Tegnap voltunk UH-n, ahol a doki észrevette, hogy a köldökzsinórban, aminek erősnek és biztonságotnyújtónak kell lennie, hiszen ezzel vagyunk összekapcsolva, Ő meg én (és persze milliónyi lelki szállal), a három ér helyett nálam csupán kettő fut. Azt mondta, Ő, aki ellenezte, hogy megcsináltassuk a magzatvízvételt a szuper adataim miatt, most azt mondta szó szerint, hogy "be lenne szarva", ha most, pont 24 hetesen ez kiderül és nem lenne meg az amniócentézis eredménye....és ilyenkor már ugye nem is lehet megcsináltatni. Mert ez a kéteres dolog utalhat genetikai gondokra. Így meg szerinte ne aggódjak. Felhívtam gyorsan a sajátdokit, aki amúgy egy lazafigura és mindig van egy vicce az én oldásomra, de most ezt mondta: "Ez baj. Ilyenkor nagyobb az esélye a méhen belüli magzatelhalásnak és a koraszülésnek". Felhívtunk egy ismerős asszisztenst, aki megkérdezte a nőgyógyászt, aki mellett dolgozik, aki szintén azt mondta, hogy persze, lehet ettől még, hogy végig tudjuk vinni a terhességet, most szült pl. nála két nő kéteres zsinórral, 40. héten, de megmondja őszintén, hogy sajnos valóban nagyobb az esélye a problémáknak és valószínűleg, hogy az ultolsó heteket kórházban kell töltenünk szoros megfigyelés alatt, valamint innentől kezdve heti rendszerességgel kell UH-n nézni, hogy kap -e elég oxigént és tápanyagot a baba. Annyira szomorú vagyok, hogy velünk ennyi minden rossz megtörténhet?!???!!! (egyébként az eddigi vizsgálatoknál mindig 3 eresnek nézték, mindenhol ezt írták a papiromra....de most ez az UHdoki mondta is, hogy előzőleg nem vette észre...).

Példa arra, milyen remek hangulata van a fehérnek a szükrével karöltve. Meg arra, hogy milyen szuper kisházikót lehet készíteni kartondobozból. Meg milyen jó is lenne, hogy amikor megkérdezik, hogy mit szeretne Nünü ajándékba, azt mondhatnám, hogy légyszi, csináljatok kartonból egy ilet neki:) Meg ha Apaca beadná a derekát és megengedné Nününek, hogy legyen egy saját kisnyuszija.

Nem találtam ki, milyen felállásba rendeződünk át Kisbaba születése előtt, után. De ha kitalálnám is -ahogy Nününél volt, hogy majd Ő jól külön szobában fekszik tőlünk, ha megszületik, höhö- úgysem biztos, hogy betartom. Kezdjük ott, hogy Pöti öcsém már lassan két éve, hogy itt lakik nálunk, ami így indult, hogy két éve felhívott, hogy akkor aznap nálunk aludhat -e. Hát persze. Na azóta itt is ragadt. Ezzel nem is lenne gond, ha némileg hozzájárulna a közösségünk gazdaságához, de nem teszi (hogy ez mennyire terhel meg minket, nem is fejteném ki, a lényeg, hogy Farkassal széttárt karokkal figyeljük ezt, bánkódunk rajta és nem értjük...). Bírjuk a búráját, csak kezd nagyon de nagyon nem tetszeni, hogy őt is el kell tartanunk, úgy él itt, mint egy szállodában. Nem ragozom tovább, csak oda akartam kilyukadni, hogy amikor a házat építettük, egy nagy és egy kisebb babaszoba fért bele az emeleten, egymás mellett. Na most a nagyban mi vagyunk hárman, a kisebbik pedig vendégszobaként funkcionált, amíg Pöti be nem költözött. Annyira vágyom már kifesteni, alakítgatni, rendezgetni! Úgyhogy május elején át kell költöztetni az öcsémet a félszuternén pincébe, vagy a dolgozószobába, hogy végre megkezdődhessen a babaszobáváalakulás. Hófehérben gondolkozom, mert fehér a babaágy, a pelenkázós csodakomódot is átvisszük Nünü szobájából, ami szintén fehér, és fehérre szeretném a falakat is festeni. Ezen kívül van ott két régi antik szekrény, mindkettő natúr színű, és még nem döntöttem el, hogy le merjem -e festeni az egyiket hófehérre, illetve egy komód is akkor vele fehéreződne át. Valamint egy kéksárgasvéd ágykeret is van, ami fekete, kovácsoltvasnakálcázottdenemaz, na azt is elkapom és fehérre pingálom. A szoptatósfotelnek is kéne valami jó kis huzat, valami rózsás féle, mert most olyan halovány barackos. Ó, és persze a garázsban van egy nagyon de nagyon régi bölcső, amit Tiszáról hoztunk fel, azt szeretném felújítani, lecsiszolni, kezelni és fehérre vagy haloványszínre festeni!

Nününek viszont még mindig nincs ágya. Továbbra is olyanban gondolkodom, ami fehér, régi vagy legalábbis illeszkedik ide a szobájához, a gyönyörű régi, tükrös szekrénysorhoz és a fehér komódhoz (ami még szintén nincs meg, csak szeretnék találni egy lestrapáltat, amit fehérre újíthatok fel. Legyen 2 m hosszú és elég széles ahhoz, hogy mellé tudjak feküdni mesét olvasni, vagy ha jön át egy kisbarátnője, egymás mellett sutyoroghassanak pizsiben:) Néztem itthon fehér kovácsoltvasszerűséget, amit kint bezzeg ezerféle van, itthon egy sem. Bogarászom a használtaneladom oldalakat, hátha rábukkanok egy ódon ágyra, ami szintén lefehéreződne, vagy legalább egy szuper ágyvégre. Utána megvarrnám a baldahint hozzá, a csipkepárnákat, stb. Szintén a garázsban van egy faragott lábú szatal, meg egy kis éjjeliszekrény, sötétbarna festékkel elrondítva és lestrapálva. Utóbbi menne az ágya mellé ha kifehéredik majd, előbbiből pedig íróasztalt tervezek Neki úgy, hogy veszünk hozzá egy forgós széket (talán svédsárga boltban lehet kapni) hozzá, fölé mennek polcok, tartók, fiókocskák a sok-sok rajzeszköznek. Valamint régi, nagyméretű képkeretekre is vadászok, melyeket szintén fehérre szeretnék antikolni, mögé vékony falemezt szögelni és táblafestékkel lefestve a falra biggyeszteni, hagy rajzoljon ez a gyerek. Jó kis lelőhelyet kell találnom, ahol ócskapiacozhatnék régi, faállványos lámpákat, amelyeknek a búráit átalakítanám, az állványt meg lecsiszolgatom majd. Mindkét szobába vadászok lehetőleg fa függönykarnist, és ha találok ilyet, akkor varrhatom a függönyöket is a párnákkal!!!! Ja igen! A natúr fa bútorok mellett fehérrajongó lettem.

Na ilyeneket tervezek még:)

Meskebarátnőm és én sokat álmodoztunk arról, milyen is lesz, mikor majd a szívünk alatt hordjuk a babánkat, amikor először a karjainkban tarthatjuk Őket és milyen csodás lesz, mikor mindkettőnknek ott mosolyog majd a kislánya körülöttünk. Látni Őket együtt igazán könnypotyogtató élmény volt......

Megérkezett az levél a kórháztól. Négy hét után, így a 24. hét derekán. Mindegy is most már, a lényeg, hogy jó híreket kaptunk! Vagy inkább az, hogy nem kaptunk rosszakat. Beszélgettünk itt a blogon is meg fórumon is arról, mennyire pontosak a vérből kapott szűrési adatok, és mennyire megbízható a magzatvízvétel. Előbbiek, akárhogy is szépítjük és akármennyire is jó a marketingje, mégiscsak főként statisztikákra alapozó programok által kidobott adatok. Persze, ahogy sok kismama, így én is anno azt gondoltam, hogy megbízhatóak, de nem azok. A magzatvízvételre mondják, hogy mivel ténylegesen a magzatvízben úszkáló babasejteket nézegetik, így ez teljesen pontos eredményt ad a szűrés alá eső rendellenességekről. Az is igaz, amit az istenhegyis orvosunk mondott, hogy ilyenkor csak néhány rendellenességet szűrnek (miként a vérből is csupán ezekre végeznek el becsléseket), amellett létezik vagy tízezer másik. 

Nagyon, de nagyon nehezen hoztuk meg a döntést öt hete Farkassal, hogy elmegyünk a magzatvízvételre. A véradatok jók voltak, az UH minden esetben jó eredményeket mutatott, de mégis...Már Nününél is megfogadtuk, hogy a második babánál elmegyünk. És ha sikerül, és lesz egy harmadik babánk, újra meg kell majd hoznunk ezt a döntést. 

Viszont amiért nagyon haragszom, az e levél tartalma. Az csak egy picit zavar, hogy nem tudnak a levél elejére odabiggyeszteni egy általános megszólítást, mondjuk pl. Kedves Kismama, vagy Tisztelt Hölgyem. De hogy egy mondaton belül (3 mondatból áll a levél) három ponton védik le magukat, és azt sem tüntetik fel, hogy pontosan milyen rendellenességeket szűrtek, szerintem az felháborító! Nem vagyok egy reklamálós fajta, de most azon töröm a fejemet, miként és hova írjak és kérjek pontos tájékoztatást pl. arról, hogy melyek azok a betegségek, amelyekre a vizsgálat irányult az én esetemben?????

Íme a levél teljes szövege (eltekinte a fejléctől és az aláírásoktól):

"A terhes életkora miatt magzatvízvételt végeztünk.

Az alkalmazott citogenetikai módszerekkel- a vizsgált sejtekben- az életkorral kapcsolatos kromoszóma rendellenességet nem találtunk.

A vizsgálat alapján a magzat neme: lány"

Fel vagyok háborodva. Kedden lesz négy hete, hogy magzatvízvételen voltunk és még mindig nem kaptam meg az eredményt. Ezerszer odatelefonáltam, soha senkit sem kapcsolnak. Farkas bepöccent és felhívta őket és közölte, hogy ha nem kapcsolnak valakit, aki érdemben tud nyilatkozni, odamegy és mindenkinek szétrúgja (na jó, nem így, mert udvarias az én emberem, de azt mondja, én túl kedves vagyok mindenkihez és itt rá van szükség). Annyit megtudott, hogy elküldték az eredményt a hét közepén.....Nem sietik el.

Kisbaba sokat rugdalózik és most már a szívverését és meg tudjuk hallgatni, mert Meskebarátnőm elhozta a szívhangfigyelgetőkézikészülékét (ó, Meskéről és cukorfalatgyerekéről még beszámolok, képekkel, mindennek....egy álom vált valóra...). Nünü csak ül, fülén a fülhallgatóval és csodálja a kistesó szívverését, mint aki valami különleges zenét hall. Ma reggel mindhárman (négyen) itt kupacolódtunk az ágyban, én feküdtem a csupasz pocakommal, Ők ültek körülöttem és felváltva hallgatták Kisbaba szívhangját. Csodapillanatok.

Farkas ma széleshosszaegynek szólított. Szép. A pocakom tényleg hatalmas, mindig elcsodálkozunk a méretén:) A köldököm még nem fordult ki (Nününél sem), de elég csúnya, sötétbarna, mert ugye a méhen kívüli terhességemnél ott fúrtak meg (és két oldalt is), pont  köldökömben, és maradt ott egy kicsi heg, ami most barna. Farkas minap látni vélte már a csíkot a köldököm és az alhasam között, aminek én úgy örültem, hogy visítva táncoltam, hogy terheeeeees vagyok!!!!:)

Igyekszem tartani a cukrosdiétát, egyelőre nem kimérve, hanem úgy kb. az előző terhességi cukorból tanulva, hogy mit lehet és mit nem. Egylőre nem megy 7 fölé egyik érték sem, bár nem mérem minden nap 5-6-szor. A vérnyomásom rendetlenkedik mostanában, tegnap is mértem 140/90-et, de többnyire lejjebb van. Tény, hogy az időjárás sem kedvez a vérnyomásnak.

Örömhír, hogy sorban éreznek a beszámolók pozitív tesztekről, barátnőktől, akik lombikoznak!

És mivel őszinte vagyok, be kell vallanom, hogy már most megfordul a fejemben a harmadik migyerekünk. Tudom, legyek már boldog és elégedett azzal, amim van. Én igazán az is vagyok, és hálás a fészkemért, a bennelévőkért, stb. Csak számolgatok, a korom miatt, a lombik miatt, stb. A lelkemben három szép és egészséges kigyerek lakik, ez van:) 

Bárcsak elmondhatnám, hogy milyen gyönyörűséges nevet találtam Kisbabának!!!!!!! Nünü mindig így is szólítja Őt, ha beszél hozzá és mindenkinek el is újságolja rögtön, hogy kistesója lesz és így fogják hívni. Csodaszép név!

Levették a toxoplazmát (a rémes vérvételes helyen, még Nünü előtt, hogy megmutassam neki, hogy milyen a vérvétel.....), jövő héten jön eredmény. Voltam Dr Nullanullahétnél, mindent rendben talált. A méhszájam nem tátog szerinte, és nem is magzatvíz az, amit eresztgetek, leginkább is bepisilek szerinte. Igaz, nem nézte meg semmiféle csíkkal, csak az UH alapján állítja, hogy ha az lenne, kevés lenne a magzatvíz. Vagy ezt már meséltem? Hol a fejem???? Jövő héten lesz istenhegyis UH, meg lassan majd cukorterhelés is, bár nem tudom, hogy megigyam -e a rémes cukroslöttyöt, mikor a 12. héten is már 9 volt a terhelésem, és ugye tartom is a diétát.....Lehet, inkább a reggelit kéne megennem és úgy vizsgálódni. 

Ha már így fonalnélkül írogatok, akkor azt is lejegyzem, hogy a hátam sajog mostanság, de nagyon Majd beszakad. A savam még mindig zaklat, böfizősen, főleg éjjel. Rengeteget iszom, még akkor is, ha nem kívánom, mert szerintem az fontos. És gondolkodom, mi az, amit még Kisbabának be kell szerezni, mert Nününél kölcsön kaptuk és most neki nincs: kiskád állvánnyal, légzésfigyelő és egy pihenőszék (ami volt nekünk, egy szuper piros, de valakinek kölcsönadtam és nem tudom, kinek...). A többi már csak lélekemelős vásárlás, úgy mint babaruhák, alvórongyi, üveg cumisüvegek, stb.

Elmagyaráztam a telefonban, hogy az éngyerekmtől még nem vettek vért (kivéve egészen piciként, mikor kórházba kerültünk), meg látom én is, hogy nem pattannak ki az erek a kis karján, szóval nem lesz egyszerű menet. Igyekeztek megnyugtatni, hogy van egy szuper kolléganő, aki ért a gyerekekhez és ügyesen vesz tőlük vért, ne aggódjak, csak akkor menjünk, amikor ő van. Ez volt most csütörtökön. Hetekkel előtte már vérvételeset játszottunk, elmagyaráztam Nününek, hogy milyen is az, és hogy én milyen gyakran megyek, és neki is kell majd, hogy megvizsgálhassák a vérét. Ilyenkor kicsit sírdogált, de megbeszéltük, hogy Apa ölében fog ülni, én pedig fogom a kezét. Már akkor is kiakadtam volna, ha az ügyetlenkedő vérvétel első felvonása végül mégis vérvétellel zárul, azonban nem így történt. Szegény Szupercsirke már az elején is sírt, míg mi próbáltuk mondani Neki, hogy csak a tű beszűrása fáj egy picikét, utána már nem vészes. Pedig az volt. A nő beszúrta a tűt, majd nem talált ott semmit és belül mozgatta, huzogatta, böködte össze-vissza a gyereket. Végül kijelentette, hogy a mi hibánk, mert nem adtunk eleget inni a gyereknek.....Úgyhogy kiültünk a padra és megivott Nünü 3 dl folyadékot. Rajzolt (egy szélesen mosolygó lepkelányt, hogy egyem meg a lelkét), aztán tíz perc múlva szóltak, hogy menjünk. Persze tiltakozott, kiborult, nekem már gyomorgörcsöm volt, annyira sajnáltam. Négyen fogtuk el, de ugyanaz történt mint előzőleg, mire Farkas leállította az egészet, mert hiába böködi ott belül, meg sopánkodott a nő, hogy szétdurrant az ér, pár csepp jött csupán a két fiola helyett, amit le akartak venni tőle. Szegény Nünü ordított, sírt, könyörgött, hogy hagyják abba. Végül már én is sírtam, nem is értettem, hogy egy magánklínikán hogy történhet ez meg, hogy egy remegő kezű nő ügyetlenkedik egy ilyen kisgyerekkel és csak annyit bír kérdezni tőle "most miért sírsz, nem is csináltam semmi!". Sokáig tartott, míg a gyerek megnyugodott az ölembe, elszipogtunk egy kicsit a folyosón, míg Farkas bent a doktornővel és két nővérkével beszélgetett, hogy ugyan már, ez egy sima vérvétel, most menjünk haza mert képtelenek levenni a vért? Milyen élményekkel hagyja el a gyerek a rendelőt? Szépen megalapozták az orvosokhoz való bizalmát. Egész nap sírdogáltam (mikor Ő nem látta), Ő pedig egyszer sem említette az egészet, mint aki felejteni akar. Este megnéztem a lilára színeződött kis karját és elmagyaráztam neki, hogy sajnos nem sikerült vért venni, így egyszer majd megint menni kell, de ide már nem megyünk többet, mert nem voltak ügyesek. Pityergett egy kicsit, s azóta nem beszélünk erről. Írtam az endokrinológus orvosnak, hogy ez történt (ő is itt dolgozik magánban, ill. a gyermekklínikán is), mit javasol. Azt válaszolta, hogy várjunk egy kicsit, míg leülepszik az élmény és utána menjünk be hozzá a kórházba. Közben én elkezdtem keresgélni, hátha valaki tud ajánlani olyan közeli ismerőst, barátot, stb. aki kifejezetten vérvétellel foglalkozik, ügyes és rengetegszer szúrt már meg ilyen kicsi gyereket.

Sokáig forgolódtam este, mire el tudtam aludni, majd úgy fél négy magasságában kivonultam a szokásos pisitúrámra, amikor is észrevettem, hogy Bendőz fulldoklik (nagyfehérkutya). Farkas is felébredt, kapta a kocsikulcsot és rohant vele az orvoshoz. Mire odaértek, már nem csinálta, jobban volt, szóval visszafordultak. Egy órán át pátyolgattuk a kutyát, megetettük vele a húsvéti sonkamaradékot, itattuk és figyeltük, hogy jól van -e. Mire ismét ágybakerültünk, nem sok idő telt el, míg Nünü a "Te álomszuszék ébredj" kezdetű dalra rázendített.......

Nem ez volt a legjobb napunk.

A betűk ugyan kicsik összekeveredtek, de ez bizony én vagyok, Kisbabával a hasamban! Annyira nagyon szééééép! Nünü kihangsúlyozta, hogy az a kék a magzatvíz, abban úszkál a Kisbaba. Ma reggel (miután éjjel alig aludtam valamit, hajnalra teljesen kiütött az álom) arra ébredtem, hogy nem tudtam hirtelen, hogy álmomban hallom -e Nünü hangját, hogy engem szólít "Anya! Anya!...". Rájöttem, hogy valóban keres és kipattant a szemem. Ült az ágyon a kócos kis fejével, alvórongyival és dumbival a kezében és tágra nyílt szemmel közölte: "Anya! Hallottam a hasadból, hogy a Kisbaba így csinál, hogy ao, ao, ao.....biztosan éhes lehet." Kábultan mosolyogtam és felemeltem a takarómat, Ő pedig átpakolta az ágyamba a párnáit és bemászott mellém, átölelt, majd rövidesen elaludt. Ott szuszogott mellettem, és mielőtt még visszaaldutam volna, hallottam Farkas halk hortyogását és éreztem, ahogy Kisbaba forgolódik a hasamban. Boldog fészekidők.

Igaz, most már a 23. hét derekán járunk, az alábbi vizsgálódás és fényképezés március 23-án készült, de persze dokumentálom. Terhesség ideje: 21 hét és egy nap. Fejvégű fekvés.

BPD: 50,9 mm

HC: 191 mm

AC: 177,4 mm

FL: 38,6 mm

Jó mozgás, szívműködés. Telt hólyag, gyomor, a vesék eltérés nélküliek, épnek tűnő rekesz, zárt has. A köldökzsinórban áhrom ér, szabályos koponyaszerkezet, 4 rekeszes szív, a bal kamrában 1 db hyperechogen papillaris izom. A placenta a melső falon falon tapad, átlagos mennyiségű magzatvíz. A mért adatok alapján a terhesség 22 hét és 2 nap (szóval egy héttel idősebbnek mérték valamiért). Becsült súly 502 g.

Azóta a helyzet változatlan. Sokat fekszem, Ő sokat mocorog, amitől továbbra is elvarázsolódom. Már Farkas is remekül érzi kintről, kézrátéttel a fészkelődését. Sokat aggódom (tegnap éjjel pl. nem tudtam aludni, mert szúrkál egészen lent az alhasam és olyan vacakul is éreztem magam és megint eresztgettem némi vízszerű cuccot...fogalmam sincs pl. arról, hogy milyen érzés, meg hogy egyáltalán érezhető -e, ha a méhem a száját nyitogatja???). Holnap megyek sajátnőgyógyászhoz alváznézésre. A pocakszúrás ma volt éppen három hete és még mindig nem kaptuk meg az eredményt......

Legyengült, nagyon lefogyott és semmit sem tud enni.Tegnap óta ismét kórházban van a Nagypapám, aki Nünü óta már Dédipapa. Infúziókat kap, mert enni nem ehet. Műteni nem tudják a szíve és a kora miatt, így jócskán túl a nyolcvanon. Néha nincs magánál, amikor pedig mégis, szégyenkezik az állapota miatt. A kórházben kérték, hogy vegyünk egy nagy csomag pelenkát Neki. Nem is tudok mit mondani.......

Az úgy van, hogy amíg a hasamban volt Nünü, azt gondoltam, hogy milyen jó lesz, ha kint lesz és szemmel tudom tartani folyamatosan, mert akkor már kevésbé aggódik az ember. Aztán mikor egészen picike volt, azt hittem, később, ha majd el tudja mondani, hogy fáj -e valamije, na majd akkor lesz könnyebb. Egyáltalán nem az. Mindentől kitör a frász. És nem csak engem, az apját is. Ma reggel Farkas segített neki a popótörlésben, és az első papirtörlésnél havány vérszerűt talált a papiron (sajnos nem mutatta meg). Nem volt szorulása, nem is panaszkodott fájdalomra. A vízbe pottyant végterméket megnézte, az nem tűnt véresnek egyáltalán. Azt sem mondhatjuk, hogy valami pirosat evett a gyerek (mert hogy még mindig nem eszik szinte semmit, pláne olyat nem, ami piros). Hívtuk a doktornőt, de ki van kapcsolva. Farkas nem biztos benne, hogy vér volt, mert nem volt élénk piros, de nem is tűnt végterméktörleménynek. Ráadásul szegény két napja sír az ovibaérkezéskor, mert azóta nincs bent a barátnője, Kinga. Apaca fél órát marad vele, míg megnyugszik.

Én vagyok az, aki nem morog a tavaszi hóesés miatt és akit biztosan sokan megdobálnának ezért jó nagy hógolyókkal:) Igaz, már mi is az új veteményeskert kialakításán törjük a fejünket és húsvétkor szerettük volna elkezdeni, meg persze sajnálnám, ha a gyereknek a hóban, zacskókba csomagolva kéne megkeresnie az eldugdosott nyusziajándékokat. De ma kimerészkedtem az ágyból és csináltam egy hónyulat a kertben és annyira élveztem:)

Nem tudjátok, hol lehet hófehér tojásokat beszerezni? Szükségem lenne 15 fehér tojásra, de szegény Farkas már az ötödik helyen jár és sehol nem talált.....

A mágnestábla képem elraktározása közben beleakadtam ebbe a házikóba, amit szintén eltettem a "Nününek kéne" mappámba. Igen, ez az a házikó (mert szerintem egy ilyen akkora kell hogy legyen, hogy a szülő is be tudjon bújni beleférjen egy akkora ágy, hogy mindketten le tudjunk heveredni egymás mellett mesétolvasni), amilyenre az én gyermeki énem is vágyakozik. A baj az, hogy ha ezt ilyem minőségben szeretném, hihetetlenül drága lenne....Pedig annyira nagyon szép!!! 

A hűtőnk oldalán már nincs szabad hely (na jó, azért szívesen fogadunk a hozzánkérkezőktől különféle mágneseket), mert minden négyzetcentimétert elfoglalnak a (főként) medvemágnesek és a föld különféle szegleteiben járt barátaink mágnesajándékai. Pedig elég nagy ám a hűtőnk. Nünü imád is velük babrálni, "történetezni". A múltkor, mikor körbejártam a hatalmas palatáblafal témát (az egyik falat szeretném táblafestékkel bevonni, de nem is olyan egyszerű, mivel a többrétegű papir és festékanyag, amivel az antik hatást elérték a festők, nem bírná el, ha átáztatná a táblafesték, ezért valamilyen vékony falapot kellene felszögelni oda....a megoldáson már törik a fejüket kedves barkácsolók....ha meg mégsem jönne össze, gondoltam arra is, hogy az egyik fa ajtóra szögelek fel egy lapot és arra kerül táblafesték) ajánlottak nekem egy mestert, aki ilyen táblát nem, viszont mágnestáblát tudna készíteni. Akkor ingattam is a fejemet, de aztán úgy véltem, milyen jó is lenne mindkettőt megvalósítani (a mágnes felülettel némi ellenérzésem azért akadt, hogy nem ártalmas -e a gyerekre, de persze nem a szobájában lenne). A mágnestáblához pedig a lehető legtöbb és legkreatívabb mágnesjátékokat beszerezni, úgy mint betűk, számok, formák, stb. Valami ilyesmire és ekkorára gondolok:

Mágnesfallal kapcsolatban itt lehet pl. olvasni. 

Szuper mágneseket pedig itt találtam. Ha esetleg valaki járna kint és találna ilyet nekem, olyan jó lenne, ha tudna hozni mindenfélét! De addig is kersem itthon a megfelelőket:)

Kiesett a dumbija a kezéből, mire én nyomtam egy ajaj-t, hogy le kell mostni. Nünü: "Na aggódj, tapraesett! - pár másodperc múlva vigyorogva hozzátette: "Talpraesett hal!":) Na és az ilyeneket ontja folyamatosan...:)

Annyira megkívántam egy pocakmphármas zenehallgatót, de annyira! Tudom, hogy lehet úgyis hallgatni, hogy a fülelő egyik végét odateszem a hasamra, a másikkal meg én élvezem a klasszikus muzsikát, de mikor ezt a sepciális pocakhallgatót megláttam, úgy éreztem, kell. De itthon nem is lehet kapni, másrészt meg nagyon dárga. Persze, ha lehete itthon használtan venni, már itt figyelne a hasamon. Arra mondjuk kiváncsi lennék, hátha valaki tudja, hogy milyen hangosan lehet működteti a sima kis füllhallgatót, ha a hasamra teszem?

Huszonegyhetes a Kisbaba. Ami azt jelenti, hogy túl vagyunk a pocakbanlakás felén, tekintve, hogy Dr Talánőnullanullahét azt mondta, hogy "kivesszük majd a 38. héten", ahogy Nünüt is. Nagyon sokat rugdos, egészen erősen, amitől teljesen elolvadok, és tudom, hogy nem tesz mindig jót, ha fogdosom a hasamat, de éjjel is gyakran arra ébredek, hogy ott pihen a kezem. Ma kivételesen sokat mozog, szinte már azon aggódom, hogy mit csinálhat egész nap, hogy ekkora a rugdalózás, mikor alszik ez a gyerek egyáltalán, hogy folyamatosan érzem a mozgását? 

A kórházban ármszóltak, hogy nem szabad háton feküdnöm, és ha már oldalt, akkor lehetőleg a baloldalamon, ami szinte kivitelezhetetlen, mivel karácsony óta fekszem, aztán meg éjjel mindig arra ébredek, hogy a hátamon alszom mégis. De tény, hogy ha egy kicsit a hátamon lazulgatok, Kisbaba azonnal ficánkolni kezd, nem tetszik neki ez az elrendezés, vagyis igyekszem keveset elidőzni így.

A hányinger elmúlt, vagy legalábbis nagyon ritka, a savasság annál inkább megvan még. A hasam hatalmas és tele lett apróbb anyajegyekkel??!! A mellszerkezetem közepe meg egészen sötét és párizsi jellegű, de ez már az elejétől így van. Összeírtam a neveket, amelyeket én kiválasztottam (olyan nagyon kevés van szerintem, ami a hivatalos listán van, de lehet, hogy csak én elégedetlenkedem), most jön majd Farkas. Nünüvel mi meg is egyeztünk, mert a N-t már réges régen kiválasztotta Ő, én pedig találtam egy gyönyörűt a lelkemben és kiderült, hogy van is hasonló a hivatalos listában is, csak Apacának kell jóváhagynia.

Izgulok a cukrosság miatt. Jövő hét végefelé, vagy utána megyek a kórházba ellenőriztetni. Szeretném ezúttal megúszni az inzulint, de ha kell, hát persze legyen. Ill. szeretném, hogy egy rendes cukororvoshoz kerüljek, aki tényleg szakmailag és lelkiismeretileg is ott van a témában.

Nem vagyok nyugodt a pocakszúrás miatt és egyre jobban nyomaszt, hogy nehogy telefonáljanak a jövő hét elején, hanem csak küldjék másfél hét múlva postán az eredményt (csak akkor telefonálnak valakinek, ha gond van). Amint megkapjuk a levelet, beharangozom tágabb körben is, hogy babát várunk. Lehet, felállok egy székre és belekiabálom a szélviharba!!!!!!!!!!!!!!!

Nünü egy cukorfalatcsupavigyor, ám nem az a fajta, akinek kiszámítható reakciópalettája van az egyes helyzetekre. Például, már előre figyelmeztetjük a születésnapjára érkező vendégeket, hogy ne keseredjenek el, ha az ajándékátadás során a gyerek undok, sóhajtozik vagy éppen közöl valami hasonlót, hogy "csak egy kicsit tetszik". Mert utána eltelik két perc, és abból lesz a "világon a legeslegjobb ajándék a földönamitcsakláttam", vagy "évek óta csak erről álmodoztam". De előtte lefutja ezeket a köröket. Dolgozunk az ügyön, ajándékló meg minden. Hasonló a helyzet a hozzánk betoppanókkal, tartogat nekik néhány csöppet sem kedves megjegyzést, de itt is csak pár perc és átáll kedvesüzemmódba, sőt, levakarhatatlan, végtelenszövegelésreállított üzemmódba.

Amúgy meg igen könnyű bevágodni nála. Szóval mivel készülj, ha ellátogatsz hozzánk és Te akarsz lenni a legnépszerűbb?  Megugrik az indexed, ha van nálad valamilyen mókás napszemüveg, jelmez, ékszerek vagy parfüm (utóbbiból még nem talátam olyat, ami bio és a gyerek is használhatná, így az enyémet fújkássza a csuklójára aminek ugye több szempontból sem örülök, 1. irigy vagyok, 2. tudatosanya lévén még a habfürdője is bio:), kalapok, varázspálcák, koronák, tüllszoknyák, színes madároduk, cserepes virágok, táskák, pörgős ruhák vagy szoknyák, sapkák és kalapok, hajbavalók, tetoválásmatricák, stb.. De menő vagy, ha van otthon macskád, arról sztorizgatni  is hajlandó vagy, pláne, ha hozol is neki egyet (viszed is vissza mikor elmész, mert itt sajnos nem maradhatna, ezért inkább ezt húzd is ki, mert a népszerűségednek itt annyi). Ha nem macska, akkor legyen nyúl, méghozzá apró, lógófülű, dédelgetnivaló, mindigkicsimaradó, aminek ki is nézett egy nyúlházat, amely fából van, alul legelészhet a nyuszi, majd ha elfárdt, kis feljárón baktathat fel az ablakkal, ajtóval ellátott házikójába....az ajtók és a rács fából faragott szivekkel záródik..szóval olyan, amiben én is szívesen ellaknék. Király leszel, ha van egy csomó dínód vagy pónid, sőt, dínód és pónid egyszerre. Mondjuk nem tudom, hogy vajon van -e Neked olyanod, amink nekünk még nincs, és ha mégis, tudsz -e giccsesebbet hozni a mi lovainknál? A lódolgot fokozhatod saját lóval, pónival, vagy lovassztorikkal, de meglebegtetheted, hogy egyszer majd elviszed Őt egy pónilovas kirándulásra.

Mesekönyvekkel érkezel és hosszú ideig felolvasol belőlük, megnézed az összes itteni könyvét, tíz pont. Matricákkal van kitömve a zsebed, megvárod, míg mindet beragasztgatja valamelyik titkosfüzetébe, majd mikor megkér, hogy "történetezd el" ezeket, akkor Te lelkesen gyártod a mesét a matricák köré. Szeretsz és tudsz is (vagy legalábbis úgycsinálsz) rajzolni, lapul nálad pár köteg élénk színű filc, lehetőleg legyen közöttük csillogós, meg színváltós is. Lelkesen gyurmázol, festesz, vagdosol, alkotsz. Bevonható vagy mindenféle általa kitalált játékba, amihez hajlandó vagy bohócot csinálni magadból és bármit a fejedre húzni, hátadrateríteni, felvenni. Hason csúszol, mert éppen kígyó vagy, balettozol a konyhában egy tüllszoknyában (van nagy, felnőtt méretünk is, ne aggódj) Vele, lovagoltok egy-egy seprűn, tűzoltók vagyok, zergék, oroszlánok, tigrisek, majmok, tündérek, stb., stb....Bebújsz és be is férsz a dobozépítményeibe, a házába, vagy a rakétájába, ott kuksoltok és kuncogtok  egy elemlámpánál. Órákon át Te leszel pl. Szilaj, akit Ő majd befog, mint indiánlány, és megszelidít, aztán lovagol a hátadon, míg össze nem roskadsz. Akkor majd Ő lesz a lódoktor és kapsz oltásokat, borogatást és kötést is a lábadra. Ha meggyógyultál, máris lehetsz pillangó, fejeden két csáppal, és ne félj, a szárnyait is rádpréseli majd. Különféle állatnyomokat kerestek kint a kertben, nem számít, hogy minusz van vagy szélvihar, vagy ha már csak szakad az eső, direkt jó, hogy hoztál gumicsizmát, mert mehetsz csigákat keresni Vele. Jópofa esernyővel is menő vagy! Megnézegeted és elolvasod az összes megjelent régi búvárzsbkönyvet, ismered az összes létező állat nevét, beleértve a dinókat is. Felfelé ível majd a grafikonod, ha szeretsz legózni, barbizni, pónizni, kastélyosat játszani, társasozni (főleg zingózni és kártyázni), kirakózni, dominózni, vonatozni, autózni, konyhában főzni, énekelni és táncolni, vagy sütiket sütni. Nagy előny, ha rongyláb vagy és könnyen ellesel tánclépéseket, és ha valami olyan megy a TVben, ahol táncolnak, máris emelgetheted Őt, riszálhattok együtt úgy, hogy közben Te szolgáltatod a zenét, vagyis énekelsz. Ha néptáncban jeleskedsz, mégjobb, mert Ő minden héten jár és remekül megmutogatja majd Neked, hogy kell csinálni. Csíped, ha minden körmöd más-más színű, és valljuk be, nem sikerül mindig a manikűrösünknek tartani a vonalat, úgyhogy a körömágyad is kap egy kis színt. Ha fiú vagy, az sem gond, Apacának most pl. kék a lábujjkörme. Bírjad a lovas, macskás, pillangós és egyéb, főként csillámos tetoválásokat és nehogy lemosd, várd meg, míg lekopik. Akkor kaphatsz újat (Apacának rendszeresen van a vállán valami hasonló). Legyél jártas a csillagászatban, ismerd a bolygókat és lefekvéskor legalább egy órán át kémleljétek az eget, beszélgess a csillagokról és ha lehet, hozzál kérlek valami ilyen témájú könyvet, világító égitesteket, csillagokat kivetítő szerkezetet, esetleg egy szuper jó világítós földgömböt. Tudd a méretüket, távolságukat, szóval mindent, amit egy lexikonból megtanulhatsz. Találj ki hosszú meséket, vagy csak úgy magadtól, vagy majd Ő jól megmondja a szereplőket (akiknek a neveit igen nehezedre esik majd megjegyezni, de Ő majd kijavít, ha rosszul mondod) és a cselekmény fő vonalát és készülj fel, hogy ezekből több részt is kell költened. Szerelkezz fel hangulatfényekkel, fényfüzérekkel, imádja. Raktokuszozhatsz is, de választhatod a halász szerepét is, vagy a piaci kofáét, ha éppen engedi. Ha elfáradtál, akkor kimehettek az utcára és loholhatsz utána, miközben fogod a bicajának csomagtartóját, mert csak úgy szeret menni, ha lógsz mögötte mint károlybácsi. Kezdetnek elég ennyi, csak tudsz ezek közül választani:)

A dínó azóta is minden étkezésnél velünk tart, el sem mozdul az asztaltól. Nünü nagy vágya volt egy születésnapi pinata (nem beszélek csúnyán így hívják ezt a papirdarabkákból készült ünnepi kelléket, amit elég furcsa módon jól el kell náspángolni ahhoz, hogy a benne lévő apró meglepetések kihulljanak belőle), amit aztán mégsem sikerült úgy megsuhintania (többször is próbálkozott, de szerintem sajnálta is:), hogy hulljon a csokieső, úgyhogy a végén megbontottuk a fellógatott dínó alját (megnyugtatásként írom, hogy hamarosan gyógyulás útjára lép, és Nagyika által befoltozásra kerül), hogy kipotyogjon az a rengeteg csoki és konfetti belőle. Nünü kifejezetten T-rex pinatat rendelt, hozzá ugyanilyen tortát és egészen elégedett volt a szervezéssel:) Mivel a tortabehozatalnál videóztam és a gyerek olyan gyorsan harapta le a marcipándínó fejét, olyan fotót lehetetlen volt készíteni, amin Nünü és a még érintetlen tortája pompázik, de örültem, hogy előtte, titokban lecsevégre kaptam a  tortát.

Egész nap, sőt, azóta is időnként felpörög azon, hogy születésnapja van (volt), ugrándozva énekel és kiabál, hogy "születésnapom-pom vaaaaaan!!!" A torta előtt odaszaladt hozzám, fellibbentette a pólómat, megpuszilta a hasamat: "Szia Kistesó! Ma van a szülinapom-pom-poooooom!!!Lesz tortám, amiből Te is úgy tudsz enni, hogy bemegy a magzatvízbe, ha Anya lenyeli!"

Négy éve, reggel nyolckor néztem bele először azokba a csodálatos kék szemekbe, Farkas pedig akkor szoríthatta először a karjaiba. Most pedig reggel nyolckor ébresztettük, köszöntük meg Neki, hogy itt van velünk.

Napi 100 zsebkendőre álltam be tegnap óta. Igazi, orrfacsargatós, torokfájós náthát kaptam (valszínűleg az oviból). A dologban a legjobb, hogy a szúrás után kérte a nőgyógyászom, hogy pihenjek, feküdjek két hétig, így ne is köhögjek, tüsszögjek. Erre tessék. Egyfolytában tüsszögök. Az orrfújással meg az a bajom, hogy nem akarok hasból fújni, így persze folyton be van van dugulva a rendszer. Hapci.

Az öregedés fáj:) Avagy hogy nemörült Nünü a kedves ovónénik által készített meglepetéstortájának. Mint később megtudtuk, a délelőtti kirándulás miatt rövidke volt a pihenőidő, a végén aludt csak el és alig bírták felkelteni, "nem akarok semmiféle csokitortát, csak aludni akarok" sírással jelent meg az asztalnál. Ezen kívül itthon még megosztotta velünk a bánatát, hogy 1. nem tetszett neki a copja, ahogy lógott, 2. nem volt ott aznap a legjobb barátnője, 3. Apaca túl későn ment érte, már "megőszült", mire odaért.