Fel vagyok háborodva. Kedden lesz négy hete, hogy magzatvízvételen voltunk és még mindig nem kaptam meg az eredményt. Ezerszer odatelefonáltam, soha senkit sem kapcsolnak. Farkas bepöccent és felhívta őket és közölte, hogy ha nem kapcsolnak valakit, aki érdemben tud nyilatkozni, odamegy és mindenkinek szétrúgja (na jó, nem így, mert udvarias az én emberem, de azt mondja, én túl kedves vagyok mindenkihez és itt rá van szükség). Annyit megtudott, hogy elküldték az eredményt a hét közepén.....Nem sietik el.
Kisbaba sokat rugdalózik és most már a szívverését és meg tudjuk hallgatni, mert Meskebarátnőm elhozta a szívhangfigyelgetőkézikészülékét (ó, Meskéről és cukorfalatgyerekéről még beszámolok, képekkel, mindennek....egy álom vált valóra...). Nünü csak ül, fülén a fülhallgatóval és csodálja a kistesó szívverését, mint aki valami különleges zenét hall. Ma reggel mindhárman (négyen) itt kupacolódtunk az ágyban, én feküdtem a csupasz pocakommal, Ők ültek körülöttem és felváltva hallgatták Kisbaba szívhangját. Csodapillanatok.
Farkas ma széleshosszaegynek szólított. Szép. A pocakom tényleg hatalmas, mindig elcsodálkozunk a méretén:) A köldököm még nem fordult ki (Nününél sem), de elég csúnya, sötétbarna, mert ugye a méhen kívüli terhességemnél ott fúrtak meg (és két oldalt is), pont köldökömben, és maradt ott egy kicsi heg, ami most barna. Farkas minap látni vélte már a csíkot a köldököm és az alhasam között, aminek én úgy örültem, hogy visítva táncoltam, hogy terheeeeees vagyok!!!!:)
Igyekszem tartani a cukrosdiétát, egyelőre nem kimérve, hanem úgy kb. az előző terhességi cukorból tanulva, hogy mit lehet és mit nem. Egylőre nem megy 7 fölé egyik érték sem, bár nem mérem minden nap 5-6-szor. A vérnyomásom rendetlenkedik mostanában, tegnap is mértem 140/90-et, de többnyire lejjebb van. Tény, hogy az időjárás sem kedvez a vérnyomásnak.
Örömhír, hogy sorban éreznek a beszámolók pozitív tesztekről, barátnőktől, akik lombikoznak!
És mivel őszinte vagyok, be kell vallanom, hogy már most megfordul a fejemben a harmadik migyerekünk. Tudom, legyek már boldog és elégedett azzal, amim van. Én igazán az is vagyok, és hálás a fészkemért, a bennelévőkért, stb. Csak számolgatok, a korom miatt, a lombik miatt, stb. A lelkemben három szép és egészséges kigyerek lakik, ez van:)
Bárcsak elmondhatnám, hogy milyen gyönyörűséges nevet találtam Kisbabának!!!!!!! Nünü mindig így is szólítja Őt, ha beszél hozzá és mindenkinek el is újságolja rögtön, hogy kistesója lesz és így fogják hívni. Csodaszép név!
Levették a toxoplazmát (a rémes vérvételes helyen, még Nünü előtt, hogy megmutassam neki, hogy milyen a vérvétel.....), jövő héten jön eredmény. Voltam Dr Nullanullahétnél, mindent rendben talált. A méhszájam nem tátog szerinte, és nem is magzatvíz az, amit eresztgetek, leginkább is bepisilek szerinte. Igaz, nem nézte meg semmiféle csíkkal, csak az UH alapján állítja, hogy ha az lenne, kevés lenne a magzatvíz. Vagy ezt már meséltem? Hol a fejem???? Jövő héten lesz istenhegyis UH, meg lassan majd cukorterhelés is, bár nem tudom, hogy megigyam -e a rémes cukroslöttyöt, mikor a 12. héten is már 9 volt a terhelésem, és ugye tartom is a diétát.....Lehet, inkább a reggelit kéne megennem és úgy vizsgálódni.
Ha már így fonalnélkül írogatok, akkor azt is lejegyzem, hogy a hátam sajog mostanság, de nagyon Majd beszakad. A savam még mindig zaklat, böfizősen, főleg éjjel. Rengeteget iszom, még akkor is, ha nem kívánom, mert szerintem az fontos. És gondolkodom, mi az, amit még Kisbabának be kell szerezni, mert Nününél kölcsön kaptuk és most neki nincs: kiskád állvánnyal, légzésfigyelő és egy pihenőszék (ami volt nekünk, egy szuper piros, de valakinek kölcsönadtam és nem tudom, kinek...). A többi már csak lélekemelős vásárlás, úgy mint babaruhák, alvórongyi, üveg cumisüvegek, stb.
