Meskebarátnőm és én sokat álmodoztunk arról, milyen is lesz, mikor majd a szívünk alatt hordjuk a babánkat, amikor először a karjainkban tarthatjuk Őket és milyen csodás lesz, mikor mindkettőnknek ott mosolyog majd a kislánya körülöttünk. Látni Őket együtt igazán könnypotyogtató élmény volt......
Megvalósult álom
2013.04.08. 15:13 | piroskaesfarkas | 5 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Adibaba 2013.04.08. 15:53:15
Nünü pedig milyen büszkén és szeretettel öleli, annyira látszik a kis arcán és szemein a megilletődött büszkeség és a gondoskodó szeretet...Hahh! Ezek azok a pillanatok amikért érdemes élni. És még úgy is könny szökik az ember szemébe ha a saját és bnő babája viszonylag simán fogant és született, nemhogy ennyi küzdelem után.
Borítékolható hogy Nünü állandóan abajgatja majd a Hugibogyót, és hogy már újszülött korától bevonja a játékaiba. :-)
És az is hogy nem a felszínen, hanem az alatt fognak megmutatkozni a féltékenységi jelek (mert márpedig az a normál és természetes ha legalább picit féltékeny)
A boldogság hatványozódni fog, készülj! :-)
Nagyon örülök Nektek!
ßóbita 2013.04.08. 23:06:07
Liána 2013.04.09. 12:01:40
jutkibutki · http://gyerekkonyvkritika.blogspot.com 2013.04.09. 12:38:07
De azt ugye tudod, h mi lesz még ennél is meghatóbb és boldogságosabb? ;)