A betűk ugyan kicsik összekeveredtek, de ez bizony én vagyok, Kisbabával a hasamban! Annyira nagyon szééééép! Nünü kihangsúlyozta, hogy az a kék a magzatvíz, abban úszkál a Kisbaba. Ma reggel (miután éjjel alig aludtam valamit, hajnalra teljesen kiütött az álom) arra ébredtem, hogy nem tudtam hirtelen, hogy álmomban hallom -e Nünü hangját, hogy engem szólít "Anya! Anya!...". Rájöttem, hogy valóban keres és kipattant a szemem. Ült az ágyon a kócos kis fejével, alvórongyival és dumbival a kezében és tágra nyílt szemmel közölte: "Anya! Hallottam a hasadból, hogy a Kisbaba így csinál, hogy ao, ao, ao.....biztosan éhes lehet." Kábultan mosolyogtam és felemeltem a takarómat, Ő pedig átpakolta az ágyamba a párnáit és bemászott mellém, átölelt, majd rövidesen elaludt. Ott szuszogott mellettem, és mielőtt még visszaaldutam volna, hallottam Farkas halk hortyogását és éreztem, ahogy Kisbaba forgolódik a hasamban. Boldog fészekidők.
