A dínó azóta is minden étkezésnél velünk tart, el sem mozdul az asztaltól. Nünü nagy vágya volt egy születésnapi pinata (nem beszélek csúnyán így hívják ezt a papirdarabkákból készült ünnepi kelléket, amit elég furcsa módon jól el kell náspángolni ahhoz, hogy a benne lévő apró meglepetések kihulljanak belőle), amit aztán mégsem sikerült úgy megsuhintania (többször is próbálkozott, de szerintem sajnálta is:), hogy hulljon a csokieső, úgyhogy a végén megbontottuk a fellógatott dínó alját (megnyugtatásként írom, hogy hamarosan gyógyulás útjára lép, és Nagyika által befoltozásra kerül), hogy kipotyogjon az a rengeteg csoki és konfetti belőle. Nünü kifejezetten T-rex pinatat rendelt, hozzá ugyanilyen tortát és egészen elégedett volt a szervezéssel:) Mivel a tortabehozatalnál videóztam és a gyerek olyan gyorsan harapta le a marcipándínó fejét, olyan fotót lehetetlen volt készíteni, amin Nünü és a még érintetlen tortája pompázik, de örültem, hogy előtte, titokban lecsevégre kaptam a tortát.
Egész nap, sőt, azóta is időnként felpörög azon, hogy születésnapja van (volt), ugrándozva énekel és kiabál, hogy "születésnapom-pom vaaaaaan!!!" A torta előtt odaszaladt hozzám, fellibbentette a pólómat, megpuszilta a hasamat: "Szia Kistesó! Ma van a szülinapom-pom-poooooom!!!Lesz tortám, amiből Te is úgy tudsz enni, hogy bemegy a magzatvízbe, ha Anya lenyeli!"
