Ötvenkörüli, jólöltözött hölgy atlétákat megszégyenítő gyorsasággal teszi meg az utolsó pár métert a bevásárlókocsijával, hogy elémvághasson a pultnál, mikor is én következtem volna, már megvolt a szemkontaktus a hentessel, s éppen illedelmesen kértem volna néhány combot. Becsuktam a számat, és udvarias mosollyal félreáltam.
Nő: Hol vannak a csirkecombok??????
Tagbaszakadt húsember: Ma nem kaptunk.
Makacs erőszaknő: De nekem fel van írva a listámra a csirkecomb. (???!!!)
Unott, sokat tapasztalt, szintesemminsemmeglepődős húsember csak kérdőn néz.
Idegeskedő csirkecombotkövetelős nő is csak néz.
Én is csak nézek, és furcsálkodva megfigyelek.
Kínos csend.
Majd a nő felháborodva, sértetten megszólal: Akkor adjon tíz mellet!
Húsember kis fintorral a szája szélén: tíz kilót?
Nő: A nagy szart!
Húsember arcáról semmit sem lehet leolvasni, úgy pakolja be a tíz mellet a zacskóba, leméri, majd átnyújta a pult felett. Nő berzenkedve, "hogyapokolbahogynincscomb???" elvonul.