Én is magamra gyanakodnék, pedig nem. Nem, nem! Kikérem magamnak a célozgatást! Nem én törtem meg és mentettem ki a gyereket a szörnyűséges ÓVÓDA karmai közül! Még csak nem is Farkas volt az, aki mellesleg erősnek mutatkozik, de szerintem sokkal nehezebben viseli mint én (nem véletlenül hívogatja Ő is az óvónénit, hogy mi a helyzet). Csütörtök délután már szipogott a Migyerekünk, éjszakára meg jól benáthásodott. Ekkorra már én is ugattam, mint egy bernáthegyi, jó mélyeket, majd Farkas is. Reggelre meg egyértelművé vált, hogy a gyerek nem mehet közösségbe. Az eszem amúgy sajnálta, mert ha már "kínozzuk" ezt a szegény gyereket, elindult a folyamat, nem kéne megszakítani, de tényleg nagyon taknyos és kész. Kórusban köhögünk, orrporrszívózzuk Nünü ormányát, közte pedig zsepibe fújkáljuk.
Az első ovis hiányzás kipipálva
2012.09.08. 17:46 | piroskaesfarkas | 2 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2012.09.08. 21:51:36
piroskaesfarkas · http://piroskaesfarkas.blog.hu/ 2012.09.11. 13:24:30
