Én is magamra gyanakodnék, pedig nem. Nem, nem! Kikérem magamnak a célozgatást! Nem én törtem meg és mentettem ki a gyereket a szörnyűséges ÓVÓDA karmai közül! Még csak nem is Farkas volt az, aki mellesleg erősnek mutatkozik, de szerintem sokkal nehezebben viseli mint én (nem véletlenül hívogatja Ő is az óvónénit, hogy mi a helyzet). Csütörtök délután már szipogott a Migyerekünk, éjszakára meg jól benáthásodott. Ekkorra már én is ugattam, mint egy bernáthegyi, jó mélyeket, majd Farkas is. Reggelre meg egyértelművé vált, hogy a gyerek nem mehet közösségbe. Az eszem amúgy sajnálta, mert ha már "kínozzuk" ezt a szegény gyereket, elindult a folyamat, nem kéne megszakítani, de tényleg nagyon taknyos és kész. Kórusban köhögünk, orrporrszívózzuk Nünü ormányát, közte pedig zsepibe fújkáljuk.
