Élménypillanatok lapozgatása

Mindig is szerettem a meséket, kisgyerekként, elalvás előtt félálomban ringatózva, akár hangosan felolvasni egy számomra kedves valakinek, vagy kockás plédbe burkolózva belelapozni varázslatos történetekbe. Most én mondok mesét, és én leszek benne a tündér, mert mindig ők voltak a kedvenceim!:-) Lapozgatok porosodó és új élménypillanataink között....Csak úgy, mert lelkes gyűjtőjük vagyok:-) Kérlek, a blogomban található írásaimat és fotóimat ne használd fel az írásos engedélyem nélkül! Köszönöm!

MEGBESZÉLÉSEK

A blogomban található szövegek és képek felhasználása csak az írásos engedélyemmel lehetséges! Kérlek, ne használd a fotóimat a megkérdezésem nélkül! Köszönöm!



éppenmost bekukkantó kedves valaki

Napszámolgató

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Az óvódakezdés nehéz.

2012.09.06. 13:16 | piroskaesfarkas | 6 komment

Az első két napi vígenmegyekoviba után -ahogy amúgy az óvónéni is megjósolta nekünk- a harmadik nap reggelén nem akart menni. Annyira nem, hogy már itthon sírdogált, majd végig a kocsiban (a kemény 5 perces úton) és úgy vittem be a karomba. Nem hiszti ez, inkább amolyan bánatos, halk sírdogálás, ami az oviban sem ért véget. Megbeszéltem vele, hogy mi fog történni, átöleltem és annyit mondott, hogy jó, de tovább szipogott. Akkor is sírdogálni láttam, mikor mentünk érte délután, halkan pityeregve jött ki a fürdőszobából. Tegnap este pedig egy órán keresztül itatta az egereket elalvás előtt. Néztünk csillagokat, beszélgettünk, igyekeztünk túllihegés nélkül lelkesedni az ovi miatt, de nem volt hatásos. Reggel is így kelt, sőt, semmit sem akart vinni az oviba, egyetlen állatkát, babát sem. Szívem szakad érte. Ott kell hagyni, amikor sírdogál. És látom a képeken, hogy szomorú bent. Nehéz megállni, hogy ne tartsam itthon. Keményen fegyelmezem magam és ezerrel dolgozom, hogy ne gondoljak Nünüre a teljes agyammal. Elég, ha a lelkem sajog. Az óvodakezdés nehéz. Elválás.

_DSC1701.jpg

_DSC1709.jpg

_DSC1712.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://piroskaesfarkas.blog.hu/api/trackback/id/tr244759049

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anita... 2012.09.07. 07:11:26

Nálunk teljesen ugyanez volt. Egy hétig sírt kb. Nekem az volt a legrosszabb, hogy csak csendesen sirdogált a kisfiam... Inkább ordított volna, de ez... :(Én kicsit meginogtam, és egy hét után hazahoztam délben, nem kellett ott aludnia. Nem vagyok magamra büszke érte, de a sajgó lelkemnek nagyon jó volt így. Meg a kis tesóval is itthon voltam, így végül is mindegy volt. Viszont miután beszokott, nagyon szerette, imádja a társaságot, a gyerekeket azóta is. Két évet járt így, most kezdett el bent aludni, szerencsére eddig nagyon simán megy, szépen alszik, dehát nagyfiú már. Jövőre viszont újra kezdjük az öcsikével... Hhhhhhh, már előre nagyon félek...

piroskaesfarkas · http://piroskaesfarkas.blog.hu/ 2012.09.08. 18:04:47

@Anita...: Igen, én is ezt gondolom, hogy ez a csöndes, beletörődős sírás még rosszabb......
Egyelőre nem hagytam magam és úgy tervezem, hogy kitartok....De nagyon, nagyon nehéz.......Fáj a szívem érte.....
Remélem, hogy így lesz, ahogy írod, és két hét múlva megszereti....
Köszönöm szépen a bíztatást!:)

kecs 2012.09.10. 13:40:49

Ahh, nalunk is ez van. Pedig ez mar a masodik ev, es az elsö ev olyan jol telt...(neheziti a helyzetet, hogy ez itt kulföld, ovikezdes masfel evesen; meg egy hatalmas nyelvi ugras a nyaron, legalabbis magyarul, de az itteni nyelv persze lemaradt, es ez erthetöen frusztralja D.-t). Az en fiam sikit, uvölt, rug, verekszik reggelente, harc bekötni a kocsiban, harc kivenni onnan, egyutt sirunk a vegen es kmindketten kimerulten erkezunk mar reggel 8-kor ö az oviba, en dolgozni...hat ez se könnyu...nekem az ad remenyt, hogy hamar belejön majd a nyelvbe, mint a gyerekek altalaban, es akkor ujra szeretni fogja majd az ovit. Remelem...De addig..

kecs 2012.09.10. 22:42:39

Megint en, mert közben morfondiroztam...azt gondolom, ha modom lenne ra (mint ahogy sajnos nincs) en nem jaratnam a fiunkat ovodaba. Nem latom be, hogy az ovi letszukseglet, es ha meg nem is szereti, akkor meg kinzas. Nalunk ugye nincs nagyszulö, 2000 km a tavolsag, es nekunk a nyelv miatt is fontos, hogy jarjon (az oviban fog megtanulni idegenul), de ha tehetnem, delben elhoznam. Most 2-kor megyek erte, de ez is faj.

piroskaesfarkas · http://piroskaesfarkas.blog.hu/ 2012.09.11. 13:18:06

@kecs: Szomorúan olvasom a soraidat és nagyon sajnálom, hogy Nektek is hnehezen megy....Remélem, hamar belerázódik a Tigyereketek is!!!!!!!
Nem tudom...szívem szerint itthon tartanám még, de közben azért szüksége van a gyerektársaságra....
Nem tudom......

kecs 2012.09.11. 18:49:44

No igen, bizonyara benne van ebben az en sajat ellenallasom az ovival szemben. Nalunk szukseges rossz, a nyelv miatt es mert nincsnek itt nagyszulök. De egyebkent egyaltalan nem vagyok meggyözödve arrol, hogy a gyereknek szuksege van az ovira. Nekem van szuksegem ra, mert dolgoznom kell es nincs hova tennem. Ahogy latom, ezek a kicsi gyerekek (mindjart 3 eves a mienk) meg nem jatszanak egyutt, csak egymas mellett, szoval nagy szuksege gyerektarsasagra egyenlöre nincs. De nyilvan ez minden gyereknel mashogy van, te tudod legjobban, hogy a te lanyodnak mi a jo. Az en fiam itthon szeretne meg lenni, leginkabb a nagymamaval, es en egyiket sem tudom megadni neki. Es ez faj, rettenetesen...
süti beállítások módosítása