Mondtam én, hogy nem fordítom meg a ruhámat, inkább a nyakamnál kiálló cimkével a hátamon szürcsöltem a forró italomat a KVzóban, nehogy elmenjen a szerencsénk. Még mindig bizonygatom, hogy nem vagyok babonás, aztán itt van ez, meg a feketemacska, meg a mentősszámolgatásrágondolás, meg hasonlók. Na mindegy, mellékvágány.

Szóval megint nyertünk a lottón. Igaz, nem párszázezret, mint a múltkor, amit a szüleimnek adtunk gyorssegítségként, csupán tízezer forintot, viszont ezt megtartottuk magunknak. Illetve mégsem nyomta sokáig a zsebünket, mert megvettük a gyereknek a párolót (kované, köszönöm szépen, hogy szóltál, de végül úgy voltunk vele, hogy beszerzünk egy újat), abban a hiszemben, hogy így több vitamint kebelez majd be a sarjunk, mintha kifőzném a húst és a zöldségeket.

Azt hittem, csak a dizájn az, meg a márka ami igazán megkülönbözteti ezeket a szerkezeteket egymástól, és ezzel egyenes arányosságban az áruk is, de aztán mégsemcsak. A legtöbb párolóban nem lehet fűszerezni, ezt nem is tudtam. Aztán vannak olyanok, amelyekben lehet mindenfélét beleszórni, de csak egy kis tárolóba, és a gőzzel együtt keverednek az aromák (ezt választottuk), és a legdrágább verzióban már közvetlenül az ételekre is lehet tenni a fűszereket. Választhattunk még a tekergetős, és a kijelzősmindentmutogatós gépek között, és mivel összegben igen kicsi volt a különbség, és ugye zsírosak is voltunk, mert a felét meg is nyertük, az utóbbi mellett döntöttünk.

A pároló jó dolog! Mindenkinek kívánok egyet! Csak belepakoltam a tálkákat (átlátszóak, s nagyon gusztusos és praktikus, hogy látom az ételeket benne) aszerint, hogy hányféle ételt akartam elkészíteni (éppen kettőt, alulra ment a hús, szigorúan bio csirkemell, fölé pedig a sárgarépakarikák, és a kockára vágott, lehámozott sütőtökdarabkák), beállítom az időt, ami megjelenik a kijelzőn, és már indítottam is. Amikor kész, sípol, majd még húsz percig melegen is tartja az ételt. Utána meg pillanatok alatt ellöttyinthető. Remek!

Nem mellesleg a doboza pompás szórakozást nyújt a gyereknek, akit befogtunk egy kis feketecsíkosmunkára, így segített kipakolni a konyhaszekrény azon részét, ahol a lábasokat, fedeleket tartjuk (karácsonyiajándékba kaptunk egy doboz mindenttudó edénykészletet, így megválunk néhány régebbi darabtól - Lius, majd beszéljünk, hogy kell -e Neked pár dolog belőle!). Jó kis játék volt. 

Hogy ez az egényes cég mikre nem gondolt!???