A kiságy és Ő pontosan ennyit kontaktálnak mostanság. Vagy inkább hetek óta. Talán hónapokban is mérhetjük. Mert közöttünk alszik. Még mindig. Fontolgatjuk ezen állapot megszűntetését, de nehezen vesszük rá magunkat. Továbbra is hangsúlyozom, hogy olyan nagyon jó így, meg ha éjjel felkel, annyira mélyen van a kiságyban, hogy letörik a derekunk, ha behajolunk érte (öööööö.......behajolnánk, mert amióta a legalsóra állítottuk a fekvőfelületet, nem aludt benne.....). Igen, tudom, nem ez szerepel a szakkönyvekben. De egyelőre elképzelni sem tudom, hogy eljön a nap, mikor kiköltözünk a szobájából, és nem alszunk Vele.....
Átmeneti fészkünkben, itt Anyikáéknál is van saját rácsos kiságya, de át sem hoztam Joepapa szobájába, ahol jelenleg tartózkodunk éjjelenként, Mütyürke és én (szegény papa leszorult a nappali kanapéjára, Anyika meg alszik a kisággyal a saját hálószobájában, legalább valaki a helyén durmol). Itt is összekifliződünk a nagyágyban. Annyi csak, hogy félek, egyszer mélyen alszom, és átmászik rajtam, vagy elindul valamerre és lepotyog, úgyhogy ezt kivédendő bebástyáztam magunkat díszpárnákkal, és persze Ő alszik a fal mellett. Szóval egyelőre csak a kiságya rácsait rágja, vagy kapaszkodónak használja. Azt is csupán kívülről.
