Kissé előrecsúszom a széken, úgy, hogy a hasam, mint egy nagy labda terüljön el az ölemben, így egészen jól belátható föntről, s kényelmesen megfigyelhetőek Mütyürke dörömbölései, fészkelődései, melyek már nem csupán érezhetőek, de igen látványosak is. Nyilvános helyeken még mindig jobb ez a pozitúra, mint ha kihúzott derékkal feszítek, széttárt térdeim közé engedve a méretes hasamat, amikor nem is látom olyan jól az eseményeket.

Teljesen belefeledkezem kettőnk játékába, kizárva a külvilágot, ottfeljetem a képemen az átszellemült mosolyt, s lehorgasztott fejjel meredek a pocakomra, fürkészve az újabb mozgolódásokat. Ezt teszem a kocsiban, a kórházban Dr Cukorra várva, vagy éppen a polgárok házában (mer' ez a neve az épületnek, ahol az anyakönyvvezető lakik, mint megtudtam), ahol arra vártunk, hogy Farkas hivatalosan, aláírásával is igazolja, hogy nem csak úgy összejöttünk egy röpke édes éjszakára majd továbbáll, hanem Ő bizony a Migyerekünk apja.

Ezt három példányban is rögzítettük, melyből Joepapa egyből elkért egyet, és lefűzte a hivatalos iratai közé, s kaján vigyorral a képén elégedetten közölte pasival, hogy most legalább már nem csak arról van szó, hogy megejtették a lányát, s kezében magasra tartva lobogtatta tizenhatévnyi vadházasságunk első hivatalos papirlapját.......Szerintem ez leginkább is neki, és a hivatalos szerveknek bír komoly jelentősséggel. (az egész apaságit fél óra alatt elintéztük, ebből huszonötperc volt a várakozás, és nem kellett hozzá más, csak lakcímkártya, személyi, orvosi igazolás a terhességemről, terhességi kiskönyv, és kitöltöttünk egy nyilatkozatot). Aztán meghatódtam, mert érdekes érzéseket keltett bennem, hogy a bent lubickoló Mütyürkéről nyilatkozunk, meg a felügyeleti jogokról, és beírták az általunk választott családi nevét is, ami Farkas és az én nevem kötőjellel összekapcsolt változata lesz.

Állapotosnak lenni jó, még ha nem is mindig rózsaszín vattacukor, de egy nagyon puha,  szerelemmel teli, kellemes fészekérzés, még úgy is, hogy itt van ez a cukor, meg a munkám és a körülötte keletkezett zűrzavar.

Pár hete új tüneteket észlelek magamon. Az egyik az anyajegyesedés, ami azt jelenti, hogy jóideje jelennek meg rajtam kisebb barna pöttyök, melyek közül több olyan kiállós fajta kinövés. Főként a melleim körül, a mellkasomon, és nem tudom mire vélni a dolgot. Van olyan betolakodó, ami sötétbarna, és a felvágottszerű méretűvé terebélyesedett udvaromon foglal helyet. Tegnap is találtam egy legújabbat, amit Farkas vett szemügyre, de nem tud sokat hozzászólni a témához. Azért aggasztó, de csak remélni merem, hogy normális folyamat.

A másik furcsa, és kissé ijesztő jelenség a kezem, pontosabban az ujjaim középső hajlatának sajgása. Eleinte csak a bal kezemen éreztem, a jobbon csak a hüvelykujjam akad be naponta többször is, megmerevedik, és csak fájdalmasan lehet kipattintani. Főként éjjelente érzem a fájdalmat az összes ujjamba, s ilyenkor alig bírom ökölbe szorítani, vagy kiegyenesíteni őket. Van, hogy napközben is fájlalom, de akkor nem  olyan vészes. Valami ízületi dolog lehet, vagy mi. Vizesedést nem látok rajta, és Dr Cukor sem tudta mire vélni, mikor megkérdeztem, hogy esetleg nem az inzulint hibáztathatom -e a   tünetért, de ezt kizárta.

Előfordult már, hogy néhány röpke percre olyan szúrásokat éreztem az alvázam felől, egészen a köldökömig, mintha sok gombostűvel akarná valaki kilyukasztani a járatokat odabent. Ilyenkor leültem egy kicsit, és elmúlt. Előző szombaton viszont a hagymalevespartyn éreztem ezt a bökdösődést, majd estére rosszabbodott, s mire bekúsztam az ágyba, már rohamokban tört rám, és ha felültem, csak még kellemetlenebb volt az egész. Egy idő után Farkas felhozott egy komolyabb órát, hogy írjuk a fájásszerűségeket, de persze bíztunk abban, hogy ez a tűszúrásosgörcsölés ez még biztosan nem az. Azért a frászt hozta rám. Még másnap is volt egy kicsit, de csak épphogy. Felhívtam Dr Talánő jófej asszisztensét hétfőn, hogy mi a véleménye, mert attól tartottam, esetleg a méhem szája tátog netán, s előjele lehet valaminek, de megnyugtatott, hogy egyek magnéziumot és kész.

Komisz pedig hosszabb halgatás után visszatért. Igaz, szelídebben adja elő magát, mint az első hónapokban, amikor is volt olyan hét, hogy 2-3 panadolt is be kellett nyelnem. A múlt hétvégémet azért elkaszálta rendesen, mert miatta maradt el a vasárnapi babaszoba festés. Ezúttal kibírtam azt a másfél napot rémes fejfájással gyötörve, mert mióta ennyire érzem Mütyürkét, és kint van a képe az előszoba tükörre tűzve, s minden alkalommal, mikor elhaladok a folyosón, megnézem a hasamat, majd a kis arcát, egyszerűen nincs szívem gyógyszerrel bombázni, inkább szenvedek.