Időnként a szokásos komisz módon fáj a fejem, máskor meg mintha tarkón suhintottak volna egy méretes szeneslapáttal, s míg az előbbire némi gyógyírt jelent a panadol, az utóbbival nem tudok mit kezdeni. És ez tart kedd óta úgy, hogy az éjjeli piskótatúráimra is alig bírok kiszédelegni.

Jártunk tegnap a belgyógyásznál, aki inkább humorosnak tűnt, mint alaposnak, és kijelentette, hogy aki toxoizés, az nem így virul, mint én, és különben sem ájulgatok el, vagy görcsölök, úgyhogy aggódjak kevesebbet. Felszólított, hogy vetkőzzek le, amit úgy értelmeztem, hogy a cicifix tuti maradhat, erre visszaküldött, hogy azt is dobjam le, majd mikor már félmeztelenül kisündörögtem, akkor jutott eszébe, hogy keressek előtovábbi leleteket a dossziémból. Ekkor sikerült megkérdeznie, hogy most éppen miként érzem magam "Hát így félpucéran a rendelő kellős közepén állva, az iratok között kutatva, meglehetősen rosszul."

Leheveredve a vizsgálósztalra megtapogatta a hasamat, a mellkasomat, csináltak egy ekg-t, majd megmérte a vérnyomásomat is, ami 156/80 lett, de erre csak legyintett, és az asszisztensnek azt diktálta be, hogy a normál tartományban van a véremnek nyomása, mert ahogy látja az egy hete otthon vezetett adataimon, 140 fölé nem igazán megy, ezt a helyszínen mért adatot meg az izgulásomnak tudja be. Gyógyszer nem kell, és ne izguljak sokat, pihengessek, a sószegény diéta az jó, azzal felállt és kezetfogott velem. Csók.

Akkor mitől fáj a fejem napok óta, és mitől szédelgek mint az őszilégy????

Ezelőtt, még úgy nyolc és fél kilenc között megejtettük a cukorterhelést is, meg a laborokat (jó hír, hogy fehérjét nem találtak a vizeletben), ahol leszidtak, hogy miért nem reggel hétre mentünk, mert azt akkor kellett volna, de ugye ezt honnan tudjam. Joepapa esete elhozta a leleteimet, és sajnos a sima éhgyomri cukor sem túl alacsony, 5,9 mmol/l, de ami aggasztó, az a 120 perces glükóz, ami 9,8 mmol/l lett, és ahogy Farkassal utánaolvastunk, úgy látszik, hogy ez bizony magas.

Hogy most hova fordulunk, még nem tudom, mert az említett belgyógyász nagyon helyes ugyan, de számomra nem megnyugtató, Dr Pontjó sem az a részletezős típus, így délutánra marad a körzeti, aztán felhívunk valami kismama központot, amit pasi talált a neten, és a magas cukorértékeket kezelik.

Most fejeztük be a reggelit, ami nekem petrezselyemmel kikevert tehéntúróból, tönkölykenyérből és tegnap lesütött vékonyra felszelt csirkemellből és paprikából állt, sót csak a képemen csordogáló könnyekből nyerhettem volna. Farkas úgy csinál, mint aki nem aggódik, és azt hajtogatja, hogy megoldjuk, túlleszünk rajta, meglátom. De úgy féltem a Migyerekünket!