Zöld az ég és kék a fű, ha akarom. Csak megfordítom a képet, hogy érvényesüljön a formája ennek a gyönyörű gyümölcsnek, amelyről azóta kideült, hogy még ízletes is volt, nem csak látványos. Néha jól jönne, ha ilyen egyszerűen feje tetejére állíthatnám a dolgokat, netán éppen vissza, vagy jobbról balra, vagy balról jobbra, ahogy éppen tetszik nekem.....

A péntek, holott a napszámláló közelébe sem volt a bűvös tizenharmadikának, mégis szerencsétlenül indult.....Délben Farkas beugrott hozzám a munkahelyemre, s bár reméltem, hogy meglepetésvirágcsokorral akar elcsábítani, vagy hirtelen ötlettől vezérelve felkap és elrepít egy dunaparti ebéddel egybekötött andalgásra, egyikről sem volt szó, s az ok sokkal prózaibb volt: a pénztárcámban lapuló másik bankkártyáért jött, mivel a nagykocsi bemondta az unalmast, hirtelen úgy elkezdett nyikorogni, mint egy rozsdás szélkakas, így kedvesem minden piros lámpánál leállította a motort, hogy valamiképpen eljusson a szerelőig.

A kocsit nem, de a gyors kivizsgálás után a leletét megkaptuk, a kormányszervóval van gondja, amit ki- vagy le kell cserélni (nem vagyok képben, még a vezetésben is suta vagyok, nem hogy ismerjem a belsőszerveit...), melynek költsége hallatán gyöngyözni kezdett a homlokunk.....

Késő délután mindez még megspékelődött egy másik bejelentéssel, miszerint a bank, ahová szerettük volna áthurcolni a felvett nyomasztóan nagy hitelünket, s aki elé odahordtuk az összes hivatalos- és hűdefontos papirt, s aki volt olyan kedves, s olyan kölcsönadóskonstrukciót ajánlott fel, melynek révén az eredeti kölcsönadósbankunkhoz képest havonta harminchétezer forinttal kevesebbet kéne fizetgetnünk még tizennyolc évig, szóval ők telefonáltak, hogy minden rendben, de a ház cetlijén ott széljegyzeteskedik az aljas első házépítőnk igénye, amit a perskedés miatt a bírósággal firkantatott oda, s amíg ez a jogvita tart, sajnos kireppen a zsebünkből az a havi harminchétezer.....

Hát nekem így nagyon nem tetszik...