A göndör hajunk, a szemünk kékeszöldes színe, a gombóctündérségre való hajlam, és még sok apró részlet, ami állítólag hasonlóságot mutat Mamus és köztem. Na és a mosolya, amit rámhagyott. Bár az enyémet a természet megtoldotta nevetőgödrökkel, amin Ő mindig jókat viccelődött, ugratott és kuncogott, mert bizony senkinek sincs ilyen lyuk az arcán a családban, csupán nekem, s ezt felettébb gyanusnak találta.
Joepapa több régi képet is talált a kartondobozba, melyet mostanában hozott el Papitól, s örömmel vetettem rá magam a gyűrött, cakkos szélű, megviselt fotókra, csodálattal nézegettem Mamust fiatal korában, előkerültek fotók a szüleiről, a Dédnagymamáról lánykorában (aki sajnos nagyon korán meghalt, így nagyim kislányként árva lett), s érdeklődve kíváncsiskodtam a számomra ismeretlen kontyos hölgyekről, hetyke bajuszt viselő urakról. A legkedvesebbeket elkezdtem felvinni a gépre, ezeket majd előhivatom és bekeretezem.
Büszkén húztam ki magam, mikor Joepapa megjegyezte, milyen sok hasonlóságot lát nagymama és köztem, s lelkesen mutogattam pasinak az arcomhoz emelt képeket.
Nagyon szeretem Őt. Hiányzik.