Szeretem a hangulatát, a színtelen színességét, a különféle barnákat, szürkéket, fehéreket, az anyagokat, a fát, követ, a vasat, ahogy az öreg, kopott tárgyak harmóniában élnek együtt az új, modern formákkal.
A növények is kedvelik az ottani klímát, még a kinti melegkedvelők is szívesen telelnek ki a felső fürdőszobába (mint pl. a fagyoktól rettegő különleges kövirózsák), ahol még mindig hűvösebb van a kelleténél, az új fűtöszerkezet felszerelése után is.




Elnagyolt rózsaminta lenyomat fut végig a mosdók mögött, és sikerült beszereznem hasonlóan dekorált kaspókat is, festettek vagy kőszerű, kidudorodó rózsákkal díszítettek. Még keresem a megfelelő lelőhelyet, ahol mosakodós lavórt csináltathatnék kancsóval és szappantartóval az eredeti mintájára, ami most a mosdószekrény alatt lapul.

A törölközőknek is át kell jutniuk a szűrőmön, így csak a szürkék és fehérek kerülnek ki a rostán, esetleg apró levendulás- vagy szürkerózsás díszítéssel, esetleg még a halvány lilák (ahogy a lentikicsibe csak a barnák és bézsek lóghatnak a kovácsoltvas akasztón).
A múlt héten előkerület a mester, aki eltűnt egy jó fél éve, mi pedig nem sürgettük, volt ezen kívül is tenni- és kifizetnivaló. Tervezgetem a pult alatti szekrényt, a kád fölötti polcot, amihez szeretnék kőkonzolt találni, s méretes tükröt a modók fölé. Na és persze a lámpák.........