Csak kapkodom a fejemet, hogy mik vannak már??!!!! Találtam ezt a blogbigyót, ahol darabkákból rakhatjuk össze magunkat (rögtön meg is tettem, íme-bár nincs pár kiló plussz, meg vörösgöndör hajat sem találtam:-), amiről eszembe is jutott egy sohavégetnemérő vita.
Van egy kollégám, aki öt évvel fiatalabb nálam, de úgy érzem, egy hatalmas generációs szakadék tátong közöttünk....Virtuális világban játszik, cd-n szomszédokat vesz a gépére az általa létrahozott szuper háza mellé....Olyan dolgokról kérdezget, hogy ismerem -e, kipróbáltam -e már, amiről még csak nem is hallottam.
Folyamatosan összekülönbözünk azon, vajon ez mennyire hasznos vagy veszélyes, és hova is vezet majd..... Szerinte igenis jó dolog, mert egy gyerek megtanulja, hogy mindenért meg kell dolgoznia (a kiegészítőket, szomszédokat és minden egyebet meg kell venni egy külön CD-n), meg egyébként is, ha valakinek a "valós" élete sivár, szomorú, a virtuális világban olyan külsőt alakít ki magának, amilyet csak akar, könnyedén szerezhet barátokat, megtervezheti a házát akár öt medencével....
Szerintem meg ilyen alapon az agyunkat belepottyanthatják egy adag tartósítólöttybe, test nélkül működtethetik, és "élhetjük" a mesterségesen létehozott életünket olyan világban, amilyenre leszerződtünk az erre szakosodott vállalattal (kicsit úgy, mintha a Mátrix és a Vanília égbolt c. filmet összeturmixolnánk).....
Aztán lehet boncolgatni a blogírás-olvasást is, de most nem teszem meg:-)
Persze, persze, találjuk meg az egészséges egyensúlyt. Jó.
Mindenesetre szeretném, ha gyerekem lesz, többet szaladgálna a mezőn, gyűjtene békákat, hasonfekve figyelné a lepkéket, gyönyörködne bárányfelhőkbe, szerezne sok-sok barátot, minthogy virtuális világban legyen nagymenő, rendelésre.....