ez a cucc a békebeli "gazdálkodj okosan" erősen űrtechnologizált, humanoidkiiktatásos zoombisváltozata.

a gazdálkodóssal még csalni is lehetett, ami a játék elengedhetetlen része, mivel erősen figyelemre aktvizálta a vesztest, mert ugye aki nyert, másként nem tehette, csak ha simliskedett.

arról meg nem is szólva, hogy mennyire tökéletlen egy cucc, mert még vörös haj sincs benne! :-))

Se vörös- se göndör haj, se úszógumi:-))
Azért én élveztem ám......

Nem akarnék senkit megbántani, de szerintem kifejezetten szánalmas, ha egy felnőtt így vélekedik erről a dologról.
Lehet rám dobálni a követ, de nálunk a kölöknek maximálva van a gép és a tv előtt tölthető idő. És még azt is soknak találom, de teljesen nem lehet letiltani. Igenis káros, és töltsön csak inkább időt bármi mással, de ez nagyon beteges, hogy majd abból tanulja meg, hogy mindenért meg kell dolgozni.
Inkább az ellenkezőjét tanulja meg, meg a többi rém játékból is. Van persze hasznos része a gépezésnek is, de abból bizony nem tanul meg élni, hogy ilyen izéket játszik.
Szomorú, hogy egy felnőtt ember így gondolkozik.

Pedig nagyonis errefelé tartunk....
Anyukám tanítónéniskedett 30 évig, és sokat tudna erről mesélni, hogyan változtak meg a gyerekek, ill. a szülők a technika vívmányainak, főként az internet térhódításának köszönhetően......
Nagy gondban leszek bizonyára én is, aki hasonló elveket képvisel, hogyan nevelem majd a gyerekemet, merre tudom terelni, és mennyit engedek neki.
Nagyon komoly feladat és kihívás.
Például nagyon sokaat számít a spot, látom pasinál is, aki nagyon komolyan versenyzett, hogy mit adott neki a spot egészen felnőttkoráig.....
Idejekorán olyan értékeket, elfoglaltságot, példákat kell a gyereknek adni, amelyek másfelé terelik majd.
mondom én, az ősanya:-)))) Röhejes:-)

Bár minden nap technológiával kell foglalkoznom (nyilván valamilyen szinten hobbim), de megőrülnék kirándulások, nagyközös sörözések, pókerpartik, séták, teázasok, satöbbinélkül.

Ebből tanul a gyerek? Hogy egész nap a seggén ülhet és beszólhat bárkinek, mert úgysem tudják, ki ő?

Gyász.

Picidz!!?? Pókerpartik, jól olvasom???
Én most havi egy pókerkilengést "engedélyeztem" pasinak....ami azt jeleti, hogy egész éjszakára eltűnik egy klubba...

És vajon hány könyv kerül a kezükbe......És hány igazi, értékes kapcsolatot találnak....
És.

Ezek ilyen totál illúzióvilágba kergető nagyongonosz dolgok. Aztán szerencsétlen gyerekek (felnőttek) majd mindent totál elbénáznak a valós életben, mert fogalmuk sem lesz arról, hogyan is "kell" viselkedni.

Viszont. Nekem van 1 db nagyon jó barátom, akit 7 évvel ezelőtt szereztem be a világhálón.

Azért az is érdekes ám ebben a témában tisztelt sporik, hogy mi mindannyian élvezettel és teljesen éjük a hús és vér valós életet földön, vizen és levegőben, azt még is mekkora egy életterünk van egymással kapcsolatban itt a virtuálisban is, ami nélkül igen csak szegényebbek lennénk!

Én pl. nagy csavargó, mindenhol kint rihedő vagyok, és még is azt mondom mindenkinek, hogy ebben a légtérben is országos cimboráim vannak.

Csak más a közeg.

De azon kívül minden ugyan az.

A tér és idő nélküliség, a födrajzi korlátok nemléte mint ha pótolná a személyeséget.

A lehetőség, ami az, hogy ha itt nem, akkor valszeg egymással soha és sehol máshol sem az életben, ez azért hozzátesz, pótol és átdimenzionál.

Szal ez az egész szerintem sokkal inkább személyiség kérdése.

Virtuálban is lehet egészségesebb és teljesebb az ember, mint lent a földön becsavarodott élőhalott.

No persze kérdőjel akkor meg személyiség alakulása környékén jelenik meg, hogy azzal mit kezd ez egész.

Hogy vajon mi ilyen működésünkben benne van az is, hogy nekünk már felnőtt fejre csúszott be ez az egész?

És ha már gyerekként szakad rá valakire, akkor az más és melegebb pite?

Én is sokat baszakszom ezekkel a cuccokkal már csak munkám okán is, de én mindig is csak eszközként élem meg, hogy hogyan is teljesíthetné ki, segíthetné "földi életem" hólyeségeit.

Bcyke, színigaz, de itt mi egy közössébe lépünk be, nem pedig egy virtuális másodvalóságba, amit pénzért árulnak.

Ha blogolok, levelezek, fórumozom, magamat adom, nem mást alakítok. (avgy legalábbis akkor sokat kell melózni)

Őrült nagy változások vannak, egészen más sok minden, mint nem is olyan sok évvel ezelőtt. És biztosan (remélem) ez is helyére kerül valamikor, de a mai gyerekek szülei borzasztó nehéz helyzetben vannak. És a gyerekek is. Csupa kihívás mindenfelé és egyre újabbak. Sok olyan ismerős gyerek van, akinek a szülei mindig megveszik a legújabb dolgokat, mert addig sem rajtuk lóg a gyerek, amig azokat nyomkodja.
Én meg kapom a szelíd szemrehányást a kölöktől, hogy neki olyanja nincs és miért...
És bizony, hogy rengeteget számít, hogy nekünk már felnőttként jöttek ezek a dolgok.
És igen, az olvasás. A gyerekem 26-os létszámú osztályba jár, ebből ketten olvasnak. Hogy az enyém hogy szokott rá, az is külön történet.
Kérdeztem az egyiket, ismeri-e a Winnetout? Azt mondta, még nem látta...Eszébe sem jutott, hogy el is lehetne olvasni.
Pirosom, jól látod, gyerek ide vagy oda...

Ja, basza meg meleg ez a pite, de nagyon!

Kölykökkel húzzák ki az emberek beleit pénzügyileg, jól hátbatámadva szülőembereket kihasználva létforma természetszerű működését, hogy azért gyerek, hogy még zsigeri és tudatlan legyen, szülő meg hogy érzelmileg ne tudjon nyígásának betonfalat húzni, vagy legalább is jó kurva nehezen.

Zúdítják a baszott sok szemetet, azt meg csodálkoznak mikor éppen nem a kasszánál vannak, hogy milyenek is ezek a mindenkori gyerekek, aztán meg hogy a felnőttek, mikor már azok lesznek ilyen alapokon.

A zsé ma kell és minden áron, de azé a világ meg úgy legyen kellemes hosszabb léptékekben és globálisan.

Igazából saját magammal is ellentmondásba keveredek időnként, mint pl. ezen a téren is.....Már ami a pénzhajkurászást és a levendulás, pihenős, mézeskalácsháziéletélvezkedést illeti...
Erről már beszéltünk, hogy vajon van -e időm élvezni a házat a sok meló mellet? Viszont ha nem lenne sok meló, lenne -e házam? Nagy kérdés.....

Bcyke, teljesen igazad van abban, hogy mi ugyanúgy éljük a "ríl" életünket, és egy nagy értékkgombócot ad nekünk az internetesgépezősvilág: hogy ne menjünk messzire, mi lenne velem pl. nélküled???:-) Szerintem nem is blogoznék, ha nem macerálsz!:-) STB.

De ahogy Picidz mondja, nekünk jóval később adatott meg a lehetőség, és a mostani kis pisisek előbb tudnak netezni, mint olvasni.....

És amitől én nagyon is tartok, az pedig az, hogy mint szülő, egyszerűen nem tudod kontrolálni a gyereket, hogy miket kap ki a netről. Otthon még talán, bár akkor sem ülhetsz mellette, de az iskolában? Egymásnál? Netkávézóban??? Reményetelen.
Szerintem amit tehet a szülő, hogy nagyon erős bizalmi-baráti kapcsolatot alakít ki a gyerekkel, partnerként kezeli, és így talán a gyerek elmondja majd neki a tapasztalatait, kérdéseket tesz fel, feloldja a félelmeit, stb., ha látott valamit.
Ha ez nincs meg, akkor sajnos nem tőlünk kérdez majd, nem mesél.....És elvesztettük egy részét...

Cserkókám. Meséltem asszem, hogy Anyi tanító néni, és hat-hétéves öcsisajtokat edzett, vagyis tanított írni, olvasni, beszélni, stb. Sokat tudna mesélni.....
A gyerekek kiközösítik azt, akinek nem veszik meg a szülők a lövősölőskatonát, ha a többink már van, vagy a rózsaszínszirupbarbit, vagy a hellokittys kollekciót a mekiből......

Olvasás. Talán, ha zt látja tőlünk, hogy nem a gép előtt ülünk, hanem könyv van a kezünkben (mondom, miközben böködöm a gépemet, na igen...) Mesélünk az olvasottakról neki, és ugye egészen pötty korától kezdve felolvasunk neki, megbeszéljük a hallottakat, élménypillanatokat élünk meg könyvvel a kezünkben...

Sajnos, én is keveset olvasok (most is vár rám a rengeteg megrendelt könyv, lazulós napokat remélve), de mikor kicsi voltam, emlékszem, mekkora élmény volt, amikor Joepapa a fizetésnapon hozott egy halom könyvet, amiben mindig volt nekemvalós is, és olyan körítéssel adta át, hogy alig vártam, hogy elolvashassam. Sokat mesélt Benedek Elekről, és a többiekről, akiktől könyvet adott a kezembe, és azt hittem, különleges vagyok, hogy én bizony azokat mind elolvashatom:-)))

Na jó, befejezem:-)