Jövő hét elejére kaptunk időpontot amniocentézisre. A boholyvételt ilyenkor már nem csinálják meg az UHdokim szerint, így maradna a magzatvízvétel és a kb. 3 hétre rá érkező eredmény. Sokat beszélgettünk erről Farkassal, toltuk a döntést magunk előtt. Mikor a Kaaliból eljöttünk december derekán, úgy gondoltuk, hogy megcsináltatjuk, mivel ott is így vélte Csillagszemű, hogy ez lesz a megnyugtató, tekintve, hogy lassan indult be a hcg. Aztán jött a hematoma, sok fekvés. Később, mikor jobban lettem, jött a görcs és újabb kórház. Mondogattuk, várjuk meg a négyestesztet, várjuk meg az AFP-t, aztán várjuk meg a 18. heti UH-t az istenhegyin, majd mikor a héten az is megvolt és kezünkba adták a magzatvízvételes beutalóst, felhívtam a szívUH-t és kértem egy előbbi időpontot, tegnapra. Majd ha járunk ott, döntünk utána, gondoltuk. De semmi sem könnyíti meg a döntést. Éjjel sokat felébredtem (Szupercsikre is olyan forgolódósan aludt, aztán reggelre náthásan ébredt, de mivel semmi más baját nem láttam, az apjával beültek a meleg kádba pancsolni, majd kicsinosítva elmentek egy újabb ovis szülinapi buliba - partyarcok!:), végigvettem a pontokat, hogy miért igen és miért nem, és mileszha.
Miért nem mennék:
-Nem javasolja az istenhegyis UHdokink. Azt mondja, hogy minden olyan vizsgálat, ami el lehetet végezni a vérből, UH-val, elkészült és jó eredményeket hozott. AFP, négyes teszt (1:39 000 a down kór úgy, hogy lehúzták ezzel a kis szívizom dologgal még a 42 ezret), picike tarkóredő, szép kis orrcsont, stb. Azt mondja, rendben, csináltassuk meg, szívesen elvégzi a jövő héten, de úgyis jó eredményt fog hozni.
-A tegnapi szívvizsgálaton (mindenkienk ajánlom Hajdú Júlia professzor asszonyt, egy tünemény!) a doktornő mindent rendben talált, sőt, azt mondta, hogy szép a szíve a kicsinek és szépen meg is mutatott rajta mindent:) Átnézett áramlásokat, az üregek alakját, ereket, mindenféléket. Az egész vizsgálat alatt leginkábbis a kicsi szíve volt hatalmasra felnagyítva, majd később megnézte a kis testét is az áramlások szempontjából. Persze Ő sem foglalt állást a pocakszúrást illetően, nem is várhatjuk Tőle. De részéről semmi olyan eltérés nem tapasztalható, ami bármilyen aggodalomra adna okot.
-a nagy hematoma (ami ugyan már szervült) és a görcsölés is növelheti a vetélés kockázatát a vizsgálat miatt.
-Elképzelem, ahogy ott lengedezik a Kisbaba a magzatvízben, a burokban, ami olyasmi lehet, mint egy vízzel teli lufi, és egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miként nem reped meg (vagy inkább rettegek, hogy megreped) az a vékony fal, ha átszúrják egy tűvel?????? Félek, hogy pont mi esünk majd bele abba az 1-2%-ba, akik elvetélnek a vizsgálat miatt.
-eszembejut, amikor Nününél a régi doki azt mondta, hogy a következő héten, vagyis a 16. héten meg kell szülnöm, mert nyitott a gerince....És itt van, a csigolyái úgy sorakoznak egymás mellett, mint a gyöngysor....És elvették volna tőlünk....
-Annyira édes ez a picike baba, ahogy látom az UH-n, ahogy érzem a hasamban a mozgolódását, ahogy kötődik hozzá Nünü (tegnapelőtt éjjel felkelt és közölte, hogy elfelejtette megpuszilni a kistesóját, és biztosan boldog, ha érzi, hogy puszit nyom a hasamra....így meg is tette a sötétben és aludt tovább) és van egy olyan furcsa érzésem, mintha nem bíznánk benne, hogy minden megpróbáltatás ellenére Ő ott van, kapaszkodik és fejlődik, minden nap egy komoly munka Neki, millió kis sejtecskét növeszt......És megvettem Neki az első, aprócska saját ruháját, egy tündéri kardigánt.....
Miért mennék?:
-A Kaaliból anno úgy engedett el Csillagszemű, hogy jó lenne megcsináltatni. Nehezen indult el az a hcg. A fülemben hallom, ahogy mondja a terhesség elején: "Az, hogy nem indult el a hcg arra utal, hogy nem egészséges a terhesség, biztosan vetélés van méhen kívüli terhesség lesz."
-A saját nőgyógyászom is támogatja a pocakszúrást.
-Van aki a hematoma miatt is aggódik, és esetlegesen negatív jelnek tekinti és javasolja a magzatvízvételt.
-Nem vagyok már mai csirke és a rágós húsom miatt beleesek a 37 fölötti sávba, ahol automatikusan javasolják a magzatvízvételt. A kórházban pl. az egyik UH-s doktornő (amikor bent feküdtem) kifejezetten lehordott, hogy eddig még nem mentem el amniocentézisre??!!!! Pedig elmúltam már 37 tejóég!!!????
-Persze, örülök, hogy jók lettek a genetikai eredmények, a kombinált- és négyes teszt, az AFP, stb. De mindenki elmondja, hogy ezek csupán kockázatbecslések, nem pontos vizsgálatok! Ezt fontos tudni minden anyukának! A szülésznőm is elmondta, hogy sajnos volt már a kezei között olyan baba, akinél mindig mindent rendben találtak, minden ilyen vérvizsgálata tökéletes volt. Pontos adatokat csakis az amniocentézis tud nyújtani.
A hétvégén döntenünk kell.
