A kórházi mindjártszülünk listám összeállításában sokat segített a világhálón való kutakodás, és a sok kedves tanács, amit itt a blogbarátnőktől és a körülöttem lévőktől kaptam. Gondoltam, megosztom a tapasztalataimat én is, hátha hasznos lehet másoknak.

A tényleges listát nem írom le mégegyszer, hiszen azt már feljegyeztem ide a füzetembe, amit ki is egészítettetek nekem, s így volt teljes. No de nézzük, mi az amit a következő szülésnél vinnék magammal, s mi az, ami feleslegesnek bizonyult. És ha már így itt vagyok, akkor a babaholmikról is ejtek néhány szót. Csak úgy, ahogy éppen eszembejut.

Alváztörlőkendő. Ez a mizériám. Akkor is van nálam, amikor éppen nem vagyok terhes, vagyis mondhatjuk, hogy általában hordom magamnál, ill. itthon is spájzolok belőle. Na de ott meg pláne nagy segítséget jelentett, még úgy is, hogy "nem rendesen szültem", hanem alhasvagdosással. Érdemes mindig vinni a CTG vizsgálatokra is, mert hátha bekukkantásra kerül a sor, vagy éppen ottfogják az ember lányát a kórházban.

Ha már alváz. Beszereztem a vécéülőkére való papirtakarót, amit egyáltalán nem használtam. Kibontottam ugyan, és az első este ráillesztettem a műanyag karimára, de össze-vissza mozgott. Épp altesttel még valahogy ment is a dolog, de szülés után kitüntetést érdemel az a nő, aki remegő lábakkal, szétvagdosott izéjével vagy hasával rá tud illeszkdeni az ülőkére, vagy éppen meg tudja tartani a tomporát a levegőben, roggyantott lábakkal. Nekem nem ment. Vagy lepisiltem a lábam szárát, mert a műtét után hat órával örültem, hogy kicsit tudok roggyantani, akkor meg ugye minek a védőpapir, vagy amikor már le tudtam görnyedni, úgyis elmozdult alólam. Maradt a d..tos kendő, ami szerintem kihagyhatatlan a listáról. Áttöröltem vele a vécét, és a zuhanyzóban is bizonyos részeket, mielőtt odadörgölőztem volna.

Hálóing. Mondták nekem, hogy vigyek többet belőle. Legalább hármat ajánlanék, de simán elkelt a négy is, annyival érkeztem. Ugyanis akárhogy vigyáztam, rákerültek piros foltok, majd a tejbizgerálásnál előtejfolt is (bár ennek úgy örültem, hogy végre talán beindula teeeej). Apropó piros folt! Amilyen idióták vagyunk, mikor mértük meg a vérnyomásomat a saját vérnyomásmérővel??? Miután vénás vért vettek tőlem, és szorítanom kellett volna a vattakorongot a helyére. Akkor. És utána oda sem néztem, és feküdtem a tócsában....Aztán, tényleg jó dolog, ha megdicsérnek a műtő felé evickélve, hogy milyen csinos a hálóingem, és hol vettem, de amikor nyilvános szoptatásra kerül a sor, akkor kifejezetten hátrányos, hogy nem gombos fölül, és hosszú az ujja, és ha ki akarod dugni a melledet, az egészet fel kell húzni a nyakadba, és ott üldögélsz kilógó csüngő hassal....Tehát csakis a gombos, vagy a vállpántos, amiből könnyű észrevétlenül kilibbenteni a terebélyes kebleket. Mondjuk nem hátrány, ha emellett egy kicsit csinos is, nem pedig dauerhajúnéniket idéző, vagy éppen hatalmas gólya van a hasán, csőrében kisbabával, icögörl felirattal.

Nekem remek szolgálatot tett a permetezhető flakonos ásványvíz is, pláne ilyen dög melegben.

Elemózsia. Ásványvíz, mert ki tudja, lehet, hogy a helyi büfében csak buborékos van, puffasztásra meg ott vannak a megmozgatott belek, meg a napi vizit, amelynek alkalmával mindig megkérdezték az orvosok, hogy vannak -e szelek, mert az olyan jó, azt jelzi, hogy beindultak a belek. Na most erre mit válaszoljon egy úrinő?

Nekem ugye külön gond volt a cukorsság, de egyébként sem árt spájzolni néhány finomabb kekszet, csokit, és rágót (ez utóbbit nagyon kívántam a műtét után, hogy friss lehellettel fogadjam a pasit és a családomat, miközben rémes fejjel, mozdulatlanul fekszem hat órát).

Papirbugyi. Vittem, használtam is. De jobban estek a sátorvászon méretű textilbugyogók. Na az ilyen egyáltalán nem csinos, de kit érdekel. Nekem azért is bejött, mert jól felhúztam, túl a vágáson, és így még a tartályt is tartotta, amit kivezettek a műtét után. Ide tartozik a betét, a t...na. Ebből a normál elég volt nekem.

Melltartó. Hiába vittem a szoptatósat, mert nem tudtam szoptatni, és kényelmetlen is volt. Most már hordom, szeretem is. De a kórházban jobban kedveltem a terhesség idején vásárolt olcsó, kosár nélküli darabokat, amelyekhez vettem toldot a kormeret fokozasara, hogy a szulest koveto fogyas utan pont jo legyen.

Jól jött a bimbóvédő, és később a kisebesedett részekre Meske barátnőm által behozott ápoló krém is sokat segített.

A nagy törölközőkön kívűl hiányzott egy kis kéztörlő, amit kaptam később ajándékba. De a gurigás papirtörlő szerintem kihagyhatatlan, és a papirzsepi is. Külön szobában voltam, nem tudom, hogy mindenhol van -e, de ha nincs, érdemes vinni fertőtlenítős kézmosót, a látogatók mancsának sterilizálására.

A gyereknek mindent adtak, még saját ruhát sem húzhattam rá, és kaptunk ott pelenkát is, meg kencéket. Viszont jó, hogy vittem be kis kesztyűt, hogy ne vakarássza az arcát, és sapkát is, mert a szobámban hideg volt, sőt, a folyosón is, mikor kvazimódós lassújárással visszatoltam a csecsemőosztályra.

Amit bántam, hogy nem volt nálam, az a füzet és toll, sok gondolatot lejegyeztem volna izibe....

Táska. Nehéz megtalálni a megfelelőt, az átmenetet a skálakópés, kopott nejlonzacsi és a csillogós retikül között (mindkettővel találkoztam). De mégis szükséges egy olyan kistáska, amit ha el kell hagyni a kórtermet, magunkkal tudunk vinni, benne az értékesebb tárgyainkkal. Na persze nagy kihívás megtalálni az ideálisat, ami passzol a hálóingekhez és a papucshoz....:-)

Fényképezőgép. Érdemes plusz memóriakártyát vinni, jó nagyot, mert az eső napokban minden pillanatot meg akar ragadni az ember, meg aztán később is:-)

Amikor Anyika mondta, hogy vegyünk jó sok textilpelenkát, nem is értettem, hogy minek is az, mert hiszen az már a múlt. Most úgy negyven darab pelus kering a mosógép, a kiságyak, a kistáskám és a vállunk között. Mindenre jó, kihagyhatatlan. A kórházban is kellett volna belőle vagy öt darab, tehát vigyetek! Mi itthon magunk között is mindig úgy altatjuk a gyereket a nagyágyban, hogy alatta van egy, aztán van egy másik a kis szája törlésére, egy másik a kiságyában a feje alatt keresztbe téve.

Nagyon hasznos dolog a kakispelenkaelzáró szerkezet. Akkor tűnt fel leginkább, mikor elfogyott belőle a betét, és egy darabig kis zacskókat használtunk helyette. Zseniális találmány, és tényleg zárja a szagokat. Nem azt mondom, hogy enélkül megáll az élet, de nagyon kényelmes és praktikus. Itt jut eszembe, hogy beszereztünk egy nagy henger kisméretű zacskót, amelyekből mindig viszek is magammal pár darabot, ha útra kelünk, mert ezekbe kerülnek a kakis pelenkák, mielőtt kidobom.

Bukáselhárítás. A ház több pontján elhelyeztük a hengeres papirtörlőt, tényleg az egyik legjobb barátnőnk lett, de koncentráltan fontos a babaszoba, ahol a bukásokat takarítjuk fel vele, vagy a gyerek mostanában egyre nagyobb nyálbuborékait itatjuk fel. Utóbbi eltűntetésére éjszaka pártedlit használunk (már nem a gyerekre kötjük, csak ott van a mi ágyunk végénél), hogy ha a Mütyürke közöttünk alszik, nehogy véletlenül a kezébe akadjon a papir, és betömködje a szájába (ezt nem olyan rég fedezte fel, hogy milyen jópofa dolog a kezét teljesen eltűntetni a szájában, ill. begyömöszölni mindent, amit meg lehet fogni).

Babaruha. Bruhaha! Hát nem rólam kell feltétlenül példát venni, ha a takarékos, megfontolt, ésszerű utat szeretnénk bejárni ezen a téren.  Én aztán halomra vettem az apró ruhákat, és bár biztosan van szépszámmal olyan darabunk, ami talán csak egyszer lesz a gyereken, de annnnnnyira élveztem, hogy pocakosan vásárolhatok Neki!!!! Mindig is gondoltam, hogy ha majd a szívem alatt várom a babánkat, pontosan így fogok viselkedni, s tobzódok majd a babaszerkoturkálós lelőhelyeken, s nem is lett másképp. De az már igaz, hogy ugyan egyik vételt sem bántam meg -mert már csak az a jó pár hét is megérte, amikor ki-be pakoltam a kisszekrénybe, vagy kimostam és kiteregettem a tüneményes falatka ruhákat a szárítókötélre, és akkor is gyönyörködtünk bennük, mikor Anyika átvasalta mindet, és sóhajtozva ábrándoztunk, milyen lesz majd ráadni Mütyürkére ezeket-, de saját magam kitapasztaltam, hogy mely fazonok jönnek be, vagy praktikusabbak a mindennapokban, és legközelebb milyen irányelvek mentén vásárolgatok majd...na persze.

Eleinte szinte csak rugdalózót adtunk rá, mert kényelmes volt neki is és nekünk is. Mivel koratavaszi gyerek, nem volt még elég meleg, úgyhogy mindig aláadtam egy ujjatlan, vagy vállpántos alulgombolóst, s ezekből most is beszereztem párat a nagyobb méretekből, mert ritkán láttam egyszerű, egyszínű darabokat belőle, s ha mégis, vettem több méretet. A rugdalózóknál lehetőleg olyat érdemes megvenni, amelyiknek alul a lábszára is végig szétnyitható, mert leegyszerűsíti a pelenkázást. Kivételt képeznek az otthagyhatatlan cuki szerzemények, mint pl. egy kis kékvirágos, de egy szenvedés volt minden alkalommal levenni a gyerekről, mert csak felül, a vállánál és hátul voltak kapcsok rajta.

Sokat kerestem ujjatlan, egyszínű rugdalózókat, amelyeket jól lehetne variálni az alulgombolós felsőkkel, de valamiért ilyeneket nem gyártanak, vagy csak én nem találtam. Ha volt is, azoknak nem volt lábfejük, vagy nem gombolódtak alul, vagy rettenetes mintásakra akadtam. Kaptunk pár darabot, de egyik sem volt az igazi. Ha találtok ilyet, pl. egyszínű fehéret akár, azonnal csapjatok le rá több méretben is érdemes eltenni, nagyon jól kihasználhatóak.

Édesek ezek a kisruhák, ezekből is vettem párat, mert ellenállhatatlanok. De csak akkor adom rá Müttyre, ha puccba akarom vágni, mert megyünk valahová. Persze megint megvenném őket:-)

Lebeszéltek a harisnyákról, hogy úgysem tudom majd párhetesen belepréselni a lányom pilincka lábait, de még jó hogy nem hagytam magam!? Mert milyen édes már a fenekénhintaloas harisnyanadrág, vagy a lepkés, vagy a csíkos? Alap darab itt is az egyszínű, halvány rózsaszín és a szürke. És jelentem, nem bonyolultabb felhúzni, mint bármelyik rugdalózót.

Fehér darabok. A tüneményes mintás babaruhákon túl a másik mániám a fehér alapdarabok levadászása, mert mindenhez passzolnak, és annyira jól áll a babáknak. Nagyon szépeket leltem pl. a nagybevásárlóshelyeken, ahol több volt összecsomagolva, és a minőségével sem volt bajom, ráadásul nagyon olcsó.

Nem szimpatizáltam a hálózsákokkal, de megtértem. Mivel a gyerek gyakran ficereg, tekereg az ágyban, hidegebb éjszakákon fagyos volt az orra. Ha hálózsákba gyömöszöljük, a lábát nem takarjuk be, csak a mellkasára kerül a pléd, ha enyhébb az idő, akkor még oda sem. Persze ha kánikula van, elég egy alulgombolós rá, max. egy kis zoknival.

Játékok terén még nincs nagy tapasztalatom, de a játszószőnyeg, amelyhez tartozik egy levehető és külön plédekhez is használható, anyaggal bevont állvány, rajta számtalan kis hurokkal, ahová újabb és újabb figurákat lehet belógatni, nagyon bejött. Encsi unokanővérem ajándéka, aki magyarázta nekem, hogy milyen jó ez a típus, mert ha elalszik benne a gyerek, akkor a széleit feltépőzárazhatom, és nem gurul ki belőle. Nem gondoltam volna, hogy ez milyen hasznos! Most is itt van az ágyunk szélén, benne a szuszogó, durmoló Migyerekünkkel.

Lassan befejezem, pedig sorolhatnám még, hátha hasznos. Még eszembejutott a cumimelegítő, amit eleinte használtunk is, de amióta felröppent a hír, hogy baj lehet a műanyag cumikkal és lecseréltük a mieinket hagyományos, üveg cumikra, ami pedig nem fért már bele a melegítőbe, azóta rájöttünk, hogy sokkal egyszerűbb anyáink módszere kis kiegészítéssel: a vízforralóban azonnyomban felmelegszik a víz, ami belekerül egy edénybe, és ebbe állítom bele a cumisüveget.

Imádjuk még a babakocsinkat, szinte magától megy, és isteni hozzá a gyerekülés, a hintát, ami betölti ugyan a nappalit, de a gyerek odavan érte, a konnektorba dugható éjjeli fényt, a gyógyszertári levendulás popsikrémet, és a könnyű nyári takarót.......

De leginkábbis ezt a tüneményes gyereket!