A gyermekágy végére egy gyermekleválasztós fagyizással (daibetikus, de azért így sem volt rossz) tettem pontot. Hetek óta sóhajtozom egy jó kis tölcséres, cukrászdás kilengés után, így aztán Pöti öcsém megfogott, Anyikával együtt bepakoltak a kocsiba, Mütyürkét az apjára hagytuk és elvittek kívánságotbeteljesíteni.

Igaz, alig egy órát voltam csak távol, de mégis ahogy ott ültem a hátsó ülésen, olyan érzésem volt, mintha csak álmodtam volna az egész terhességet, és csak képzelődöm, hogy hazamegyek és ott vár a Migyerekünk. Azért persze fél óra után megejtettem egy mindenrendben telefonhívást.

Hat hetes korára Lulu (ahogy mostanában hívom-többek között így is) pontosan egy kilóval több a születési súlyánál, vagyis 4,03 kg, és bár még vékonynak tűnik, igen méretes pocakot és helyes kis tokát növesztett, és megtelt a kis keze is, amitől megjlentek azok az édes kis pöttyök, gödröcskék a ujjai alatt.

S ha már ilyen jól ment az első kiruccanásom Mütyürke nélkül, vasárnap mindketten leléptünk az apjával vásárolni, és Anyikára hagytuk az unokáját.