Lázasan kutatott a konyhaszekrényben, majd diadalittasan előhúzott egy csomag különféle színű mosogatószivacsot, kivette a sor tetején lévő kéket, és az orrom alá dugta, szimatvételre. Túl vegyszerszagú volt.
Nem adta fel, karácsonyra kapott gyógypapucsában már klaffogott a folyosón a fürdőszoba felé, s hátrafelé integetett, hogy kövessem, közel a megoldás. Kipakolta a mosdó alatti fiókot, majd elégedetten nyújtott át egy originált mosakodószivacsot, amit rövid szippantás után, fejemet rázva adtam vissza, mert csöppet sem emlékeztetett a hőn áhított szagra, amit itt valamiféle illatanyag nyomhatott el, vagy gyárilag, vagy magába szívta a polcon sorakozó szappanok és kenceficék aromáját. "De tudod milyen a szivacslabda szag?" - kérdeztem Anyikát, aki bőszen bólogatott, bár nem vagyok róla meggyőződve, hogy tényleg így van, inkább csak igyekezett megértőnek mutatkozni, s jól tudja, miről beszélek, mivel Ő annak idején, mikor állapotos volt, a falfestés közben a meszet nyalogatta titokban.....
Két napja tört rám az érzés, az elfolythatatlan szagkívánósság, de olyan elsöprő erővel, hogy komoly önfegyelemgyakorlat visszafognom magam, hogy ne nyávogjak folyamatosan miatta. Csak ültem a kanapén, olvastam, és bekúszott a fejembe a gyerekkorom óta kedvelt szivacslabdaszag. Előszeretettel nyomtam oda az orromat a műanyagütőkhöz mellékelt puha, jellegzetes szagú labdákhoz, majd később a piros bohócorrokhoz is, amelyből vettem is egy párat ezen vágyam kielégítésére, de időközben elajándékoztam a hozzánk betérő gyerekeknek, s most irigyen gondolok vissza rájuk.
Végigszaglásztam az itthoni szivacskészletet, de sem az ágymatracnak, sem a hátmosónak a szaga nem emlékeztet a szivacslabdáéhoz. Örjítő a vágy, ami hajtana a szivacslabda felé, hogy belefúrjam a krumpli orromat, s jó sokáig ezen keresztül jussak levegőhöz. Már leírni is kínzó!
Farkas, aki betegeskedik itthon péntek óta (itt most jó kis párhuzamot vonhatnék az Ő náthától meggyötört piros orra, és a szivacslabdaorr között), lázas, köhög és a torkát fájlalja, látva röhejes gyötrődésemet már felajánlotta, hogy kerekedjünk fel a piroskanapéshovamáshova boltba, ott lehet kapni bohócorrot, s szagolgathatom kedvemre, de szilárdan tartom magam (még ma), mégiscsak beteg. S meggyőződésem, hogy a szagkívánósságom holnapra sem múlik.