Élménypillanatok lapozgatása

Mindig is szerettem a meséket, kisgyerekként, elalvás előtt félálomban ringatózva, akár hangosan felolvasni egy számomra kedves valakinek, vagy kockás plédbe burkolózva belelapozni varázslatos történetekbe. Most én mondok mesét, és én leszek benne a tündér, mert mindig ők voltak a kedvenceim!:-) Lapozgatok porosodó és új élménypillanataink között....Csak úgy, mert lelkes gyűjtőjük vagyok:-) Kérlek, a blogomban található írásaimat és fotóimat ne használd fel az írásos engedélyem nélkül! Köszönöm!

MEGBESZÉLÉSEK

A blogomban található szövegek és képek felhasználása csak az írásos engedélyemmel lehetséges! Kérlek, ne használd a fotóimat a megkérdezésem nélkül! Köszönöm!



éppenmost bekukkantó kedves valaki

Napszámolgató

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Elment

2014.01.09. 11:28 | piroskaesfarkas | 7 komment

A meggyleves aljára leülepedett a sűrű rész, a tetején egy átlátszó, vizes réteg gyűlt össze, melyben apró kis rizstejpöttyök úszkáltak .Néztem, ahogy mozognak a furcsa, rózsaszínes vízben minden mozdulatnál, mikor egymás kezét szorongattuk a tényérok mellett. Nevettünk és sírtunk. Sírtunk. Felidéztük, milyen volt régen és Ő elmesélte, milyen volt a betegség utolsó hónapjaiban. Elfogyott. Csupa csont és bőr lett.Már alig beszélgettek. Tőmondatokra szűkültek a párbeszédek közöttük, mégis sokat mondtak el Róla. Hitt is a gyógyulásban talán, de inkább a Nagynéném miatt tartott ki idáig, akit negyven éven át szeretett. De valahol már máshol járt, kezdte elengedi az életet, vagy csak hagyta, hogy elragadja valami más. Csak pár hónap telt el azóta, hogy kimondták, amit még leírni is nehéz: gyógyíthatatlan, csináljanak bármit is. Alattomos, félelmetes, rettegett betegség. De Ők mégis mindent megpróbáltak. Reméltük, hogy hátha bejön ez vagy az a módszer, ami másnak is segített. A kilenc éves kisunokája karácsony előtt összetörte a malacperselyét és minden addig gyűjtött kis pénzét odaadta, hogy és azt mondta: „Nekem ne vegyetek semmit karácsonyra, nem kell semmi, csak hogy a Papa meggyógyuljon, vegyetek gyógyszereket!”.......

Úgy ment el, hogy a felesége és a gyerekei feküdtek mellette, simogatták, fogták a kezét, míg végül egy nagyot sóhajtott és nem volt már velük.

Azt mondta, nincs maradása, utána akar menni. Most már igazán tudja, milyen az, mikor megszakad a szív. Fáj. Megértem. De bíztatnunk kell. Nem mehet még, hiszen annyian szeretik és szükségük van rá.

Az amúgy is tépelődő lelkem ilyenkor méginkább átveszi az irányítást felettem. Miérteket keresek. Értelmet. Rettegek. A mileszháktól. Mi lesz ha.....mi lesz ha....Elborzaszt, hogy mindenkire előbb vagy utóbb ez vár....Kevesebb vagy több fájdalommal, kiszolgáltatottsággal, tudatossággal....Enyhíthet –e a hit a fájdalmon? Könnyebbé teheti –e a mindennapokat? Fel tud –e készíteni? Ha nem gyakoroljuk születésünktől fogva, tud –e még olyan mélyre gyökerezni bennünk, hogy kapaszkodó lehessen? Éjszakánként nem alszom. Kattog az agyam, szorongok. Fel tudjuk –e nevelni a gyerekeinket egészségben? Hogyan foagdható el az öregedés, az öregség, az elmúlás......

Nevetségesnek tűnnek máskor felnagyított semmitnemszámító dolgok....De aztán eltelik pár nap, hét, és megint fontossá válnak, pedig nem kéne. Szeretnék időt. Sokat. Rengeteget.

Közhelyes, giccses vagy akármilyen is, de kellenek a kérdések, érdeklődések, beszélgetések, ölelések, hangosan kimondott gondolatok, érzések.

Imádom az életemet, annyira szeretek lenni. Így ahogy vagyunk. De haragszom, haragszom arra, aki kitalálta, vagy ami így mozgatja az univerzumot, ebben a körforgásban, betegségekkel, balesetekkel, háborúval, végességgel.....

Felkavartuk a meggylevest. Én bekanalaztam, míg Mérike beszélt. Ő pedig, miután kihorgászta a meggyeket belőle, megkérdezte, nem baj –e, ha megissza a tálból, és felhörpintette.

A bejegyzés trackback címe:

https://piroskaesfarkas.blog.hu/api/trackback/id/tr465748582

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pocikabogi · http://pocikabogi.blogspot.com 2014.01.09. 12:15:38

Kedves Piroska!

Mintha saját magamat olvastam volna. Én édesapámat vesztettem el tavalyelőtt. Annyira bánt, hogy nem látja felnőni a még meg nem született unokáit... Pedig hogy elképzeltem nagypapának... De nem adatott meg. Vagy lehet, hogy ő ott fenn pontosan tudja, milyen gyerek érkezik majd hozzánk vagy egyáltalán érkezik-e...

Őszinte részvétem!!!

Andi75 2014.01.09. 16:39:56

Kedves Piroska!
Először is fogadd együttérzésemet.
Ha megengeded ajánlanék egy filmet:
www.port.hu/idorol_idore_about_time/pls/w/films.film_page?i_film_id=140832
Lehet hallottál is már róla.Pont tegnap néztem meg és nekem nagyon tetszett.
Egy a lényeg felesleges aggódni a jövőn,hogy mi lesz meg ilyesmi,nagyon nehéz az aggodalomtől megszabadulni,de próbálkozni kell elhessegetnis fekete felhőket.
Üdv:
Andi

Julcsi84 2014.01.09. 17:20:21

Drága Piroska!
Őszinte részvétem! ♥
Engem is nagyon sokat foglalkoztatnak ezek a kérdések is... Azt szoktam mondani:Ez így nem igazság!!! :( Nincs igazság! :( :(

Leus_ 2014.01.10. 00:15:24

Drága Piroska, nagyon sajnálom... részvétem.
Kapaszkodjatok. Egymásba.

Julcsi84 2014.02.06. 20:32:10

Hiányoztok nagyon!!!! ♥

ßóbita 2014.02.09. 20:49:09

Már 1 hónapja csend van, kérlek írj majd!

piroskaesfarkas · http://piroskaesfarkas.blog.hu/ 2014.02.10. 15:53:54

Köszönjük az érdeklődést Kislányok!
süti beállítások módosítása