Van a veszettkígyós kendőm, aminek se vége se hossza, küzdöttem vele egy darabig (nem adom azért fel, majd Rózinál is megpróbálkozom), meg van olyan, aminek tényleg nincs vége, mert egybe van varrva, és olyan, mint egy úszógumi, meg van az, aminek négy vége is van, lóg mindenfelé (ezt sokat használtuk Nününél, háton is vittük), meg az a marhadrága, amit Nünü születése előtt kapott Farkas karácsonyra tőlem, mert az volt a vágya, aztán továbbadtuk Marcikáéknak, mikor megszületett a kislányuk, nekik tetszett, de nekünk egyik sem vált be igazán. Aztán egy kedves anyuka, akivel szinte egy napon született a babánk ajánlotta ezt a változatot. Most már itthon is lehet kapni, igaz, horror áron, főleg ahhoz képest, hogy elvileg kb. 8 hónapos korig ajánlott. De valami zseniális. Pillanat alatt felkapható, nem kell tekergetni, hajolgatni, forogni, csak felkapom, bele a gyereket és kész. Farkas szintén csak belebújik, mint egy pólóba, kicsit állít a szárán magának és mehet is. Rózi meg ahogy belekerül, nyitott szájjal elalszik. Eleinte aggódtam is, hogy lélegzik -e, mert annyira hirtelen elalszik benne, hogy ijesztő volt ez az ájulás:)
