Nünü már nagyon fáradt volt. Nem csodálom. Egész nap megy, semmi pihenés vagy alvás, nyúzza a nagyikat, hol egyiket, hol másikat, barátnőzik, pancsol, homokozik, programokra jár. Este tíz. Ledől a párnájára és megkér, hogy mellette terítsem le a pelenkát és ott szoptassam meg Rózit. Alig lát már, szinte alszik. A kicsi rámcsatlakozik, szuszogva eszik. Nünü odabújuk hozzánk szorosan. Egyik kezemmel a tejcsatlakozómat tartom a kicsinek, a másikkal Nünü haját simogatom. Úgy alszik el, hogy megfogja a tesója kezét, és egészen odabújik az orrával a fejéhez. Mindketten ott szuszognak a karomban és mindkettőt egészen közel érezhetem magamhoz.
Csodapillanat
2013.08.18. 14:08 | piroskaesfarkas | 3 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Katónéni 2013.08.18. 21:58:45
"Csoda minden gyermek, tudjuk ezt, mi Anyák!"
Drága Piroska! Te már minden titkok tudója leszel gyönyörű gyermekeid által!
Minden soroddal felemeled a lelkem!
Ölellek!