Reméltem, hogy magam mögött hagyhatom a terhesség alatti izgalmakat, pláne a kéteres köldökzsinór miatti aggódást, mert hogy itt van a kezemben, a köldökzsinórt meg elvágták, még a köldöke is összenőni látszik, szóval kifújhatom a levegőt. De erre meg nemis. A védőlány is frászt hozott rám a múltkor, mikor itt járt és azt mondta, hogy a kéteresizé miatt a gyerekem bekerül a genetikai rendellenességgel született gyerekek csoportjába és majd mindenféle vizsgálatra kell hordozom kötelezően és felveszik velünk a kapcsolatot. Bőgtem. Hiszen az istenhegyin anno azt mondta az orvosunk, hogy ne foglalkozzak ezzel a kéteres dologgal, mert ez a babán kívül van, nem az Ő "alkatrésze". Én persze foglalkoztam, de gondoltam, a szülés után csak el lehet engedni ezt a témát. De erre meg nemis. A gyerekorvosunk három hetes szabiját tölti a szülésem óta, úgyhogy nem látta a gyereket. Össze-vissza kapkodtam, hogy találjak egy másikat, aki megvizsgálja. Ajánlás útján el is jutottam egyhez (aki eddig szintén szabin volt), aki telefonon azt mondta, hogy nem vállalja el a gyerekemet, mert beteg, problémás. Kérdeztem, hogy mégis miért lenne az, erre azt mondta, hogy a kéteresség miatt bármi előjöhet és nem tud ezzel most foglalkozni, azonnal vigyem el fejlődés neurológiára meg vese ultrahangra (nem látta a gyerekemet, csak telefonon beszéltünk). Bőgtem. Aztán összeszedtem magam és felhívtam mindkét vizsgálatot és bejelentkeztem. Mondjuk utána elgondolkodtam azon, hogy kell -e kitennem egy majdnemháromhetesleszakkor pici babámat, hogy órákat várakozzunk vele egy kórház előterében, míg bejutunk a vizsgálatra?
Farkas szerint úgy tökéletes ez a gyerek, ahogy van és nincs semmi baja. De most ugye itt vagyok én, aki alapból is aggódik, és akkor még ráraknak jó pár lapáttal, hogy a könnyeimen keresztül alig látom a kis lábát, amit puszilgatok folyamatosan!? Mérges vagyok a vacak kéteres zsinór miatt is, hogy miért tudtam ilyet növeszteni, mennyiből állt volna azt a harmadik ért is beépítenem, hogy most Neki ne kelljen emiatt szenvednie.
A lábát már legalább nem rázza egy jó ideje, az oázós sírása is megvan, bár az igaz, hogy még mindig előfordul, hogy élesen felvsivít (mondjuk nagyon keveset sírdogál). Enni eszik rendesen, néha fordul csak elő, hogy átalszik négy órát és nem háromóránként kel fel enni. A hasfájástól még mindig szenved, van, hogy evés után két órával is nyűglődik, pukizik, kakil.
De olyan nagyon szép és cukorfej! Annyira szeretném, hogy minden rendben legyen Vele, olyan sokat küzdött már azért, hogy itt lehessen!!!!!!!!
