Aludt és aludt, alig lehetett felébreszteni a kórházban, hogy egyen egy kicsit. Egész hamar jött a tej, köszönhetően Meskebarátnőmnek, aki a műtét másnapján belógott hozzám a rántottlevesével és a mellszívóval (utóbbival elvonultunk a nővérszobába külön engedély kíséretében és megmutatta, Ő hogy csinálja...vicces volt:) és amit lefejtem (mert a szoptatás még nem ment, valahogy mindig kicsúszott a szájából a téma, ami szerintem túl nagy hozzá képest és még bimbóvédővel sem sikerült) és vittem a nővéreknek, hogy tuszkoljál bele. Talán ennek is köszönhető, hogy a súlya nem csökkent le annyira, mint pl. annak idején Nününél. A 2,85 kilós születési súlyról a nagyedik napon 2,77 kilóval hoztuk ki a kórházból. Itthon viszont folytatta a sokalvásnemevés témát. Picit sárga is, szóval nyilván ennek is betudható az aluszékonysága. Hiába keltegettem, a szoptatás közben ismét méllyen elaludt. Pár napja végre magától kel úgy 3 óránként és eszeget, kisebb nógatás mellett. Van hogy csak 30 grammot mérünk, de olyan is akadt, hogy 110 gramm egy ivásra. Persze aggódtam, hogy jó -e a mérleg, mert mértem már mínusz 40 grammot is ivás után, amitől kiborultam, és nem is látványos a gyerek hízása, szóval honnan tudjam, hogy fejlődik -e rendesen? Az előző napokban mértünk 2,85-öt, aztán 2,98-at, aztán 3,12-t és 3,19-et is két napja este, mind pucérsúlyra, ma reggel pedig 3,12 a pucérversenysúlya. Remélem, hogy ez azért jó ütem (ha azt gondoljuk, hogy a második gyerekkel lazább vagyok, vagy profibb, nagyot tévedünk!!!).
Nem állítom, hogy bővelkedek tejben, ahogy az első napokban, pedig még fejek is, hátha fokozódik a helyzet, de egyelőre nem. Szintén Meskebarátnőm javaslatára ittam tegnap Karamalz italt, amiből azt tanácsolta, hogy ne igyak többet egynél, mert majd elönt a tej, de semmi hatása nem volt, szóval behúztam négyet. Most sem jobb a helyezet, ezért újabb tea, bogyó, vagy bármilyen tejserkentő praktikát megosztotok velem, és ígérem, letesztelem!!!
Azt hiszem, pocakfájós Rózi. Az elmúlt két éjjel alig aludt valamit, mert bár nem sír, de evés után "gyürkésződik", ahogy mi hívjuk. Tekereg ökölbe szorított kézzel, nyög, sóhajtozik, néha befelé szívja a leveegőt, amitől kiver a frász. Ezt csinálja pár percig, majd megnyugszik, alszik nyugodtan öt percig és megint kezdi. A fél éjszakát a mellkasomon töltötte, hátha jobb neki (valamivel igen), mert annyira sajnálom, hogy szenved.
Sírni nagyon keveset sír (ugye a kórházban ráírták a zárójára, hogy visítva sír és közölték, hogy figyeljük, mert idegrendszeri problémára is utalhat....), főleg akkor, mikor éhes, vagy esetleg a fürdetésnél, de akkor is csak pár másodpercig.
A lábát már nem rázza, mint mikor megszületett, aminek nagyon örülök! A köldökcsonkja már akkor leesett, mikor hazahoztuk, vagy talán másnap. Akkor elég rémült voltam (mi más:), mert egy nagy lyuk tátongott helyette, amit alkohollal piszkálgattam, majd hintőporoztam. Mostanra szépen húzódik össze. A selymes kis bőre meg hámlik pár napja, úgyhogy olajjal masszírozgatom.
Mit használunk? Gyógyszertári fürdetőt, babaolajat és alkoholt. A popsikrémből a gyógyszertáritól kipattogzott, átálltunk egy bio krémre, ami jó. Itthon négy napig kapta az immunerősítő homeobogyót, az Arnikát. Most pedig hozott Farkas Biogaia nevű hasbogyót is, kipróbáljuk.
