Délután éreztem, hogy jó magasra szökik a vérnyomásom, így mikor barátnőmmel hazaértünk az amúgy isteni pedikűrözésből és bekevertem a kislányoknak a gofrit, megmértem. 154/99. Telefon dokinak, asszisztensnek, mindenkinek. Nünüt ezzel az értékkel kikapták anno a 38. héten. Az orvosom még egy adag dophegytet rendelt el, szóval mostantól már 4x2 szemet szedek. Nagy nehezen sikerült most 140/90 körülire szorítani, de azt mondta, hogy ha megint megugrik, irány a kórház, de jó lenne, ha még legalább egy hétig kibírnánk. Én igyekszem.....
Persze semmi sincs készen itthon, egy darab babaruhát sem mostunk, nincs meg az őssejt szerződés, stb. És ugye itt van a mellkaskérdés, amivel holnap megyek UHra, majd pedig Lacibámarikához csütörtökön UHra az onkológiára. Annyira aggódom......De legalább a lábkörmeim isteniek, még strasszokat is kaptam a nagyobbikra...Ez is valami.
