Vízet eresztgetek. Legalábbis vízszerű, átlátszós valamit. Az újabb aggódásgondolatjelemnél az egyetlen enyhítő dolog, hogy már két nappal a magzatvízvétel előtt észleltem. Nem olyan nagyon sok, de azért két pisitúra között (ami azért nálam sűrű, mivel rengeteget iszom, mert szerintem az jó, így sokat is kell kimennem) mindig van egy kicsi. Tegnap pedig még jó kis görcsölés is jött mellé, magnézium meg elfogyott, úgyhogy a fiúk elemtek deltázni a legnagyobb hófúvásban, erre, a dombtetőn, ahol még a madár sem jár. Azért valahogy le- majd feljutottak és két 500 mg magnézium hatására enyhült is a dolog. Este azért Farkast is nyugtalanította ez a vízügy, fel is hívtam a kórházat, de úgyis tudtam, hogy mit mondanak: menjek be. Megvitattuk Farkassal, Meskével és mégsem indultunk el, mert: 1. ítélet idő volt, sokan az utakon rekedtek, ki tudja, miként jutottunk volna el odáig, 2. pár napja volt csak az amniocentézis, úgy véltem, többet ártok a hosszú zötykölődéssel, ezért inkább feltankoltam a magnéziumot és fekdüdtem. És egy titkos 3: másnap (ma) lesz Nünü születésnapi bulija, így nem tölthetem kórházban a napot!!!! Így is a szívem szakadt meg, mikor szerda este hazajött az oviból felköszöntöttük (volt reggel is pizsomás köszöntés, apró csokitortával), elfújta a négy gyertyát a díszes muffinon és mondtuk neki, hogy kívánni kell valami szépet, valami olyat, amire nagyon vágyik, szeretné, hogy teljesüljön. Lefekvés után kérdezte Tőle az apja, hogy megsúgja -e, hogy mit kívánt: "Azt, hogy Anyaca soha többé ne menjen el a kórházba!" (délután még azt is mondta a mivoltalegjobbamainapban" kérdésre, hogy az, hogy anyaca  itthon volt és nincs kórházban). Nyeltem a könnyeket rendesen.

Ma mentem le először az emeletről, reszketett is a lábam rendesen (teljesen levékonyodott a lábam szára, persze csakis az), hiába, három napja csak pisilni kelek fel, előtte meg 3 hónapig feküdtem. Végre lezuhanyoztam és végre gépet is kaptam a kezembe, mert készítettem pár fotót Nünü szülinapjáról. Persze csak lazán, lezserül, de mégis jó volt.

Fakassal bújtuk a netet, elvileg létezik valami olyan betét, ami elszíneződik a magzatvíztől, de hiába hívtunk gyógyszertárakat, drogériákat, sehol sem hallottak róla. Sőt, még egy jó kis trükköt sem olvastunk, hogy pl. csöppentsünk rá citromot, vagy valami abrakadabra és kiderülne, hogy magzatvizet eresztgetek -e. Kisbaba aktívan mozgolódik kedd reggel óta (azóta érzem sokkal határozottabban), még Farkas is érezte kívlüről, sőt, néha akkorákat rúg kifelé, hogy az anyja szája azonnal felszökik a füléig a boldogságtól:)