Ha választanom kéne a reggelek és az esték között, hogy melyiket szeretem a legeslegjobban, nagyon nehezen tenném. Esténként felkerülünk az emeletre, játszunk, majd elindul a fürdetés, pizsibebújás és a nagy hancurozás Nünüvel (most sajnos én kivülről szemlélem a jelenetet). Szokás szerint valamilyen szerepbe bújva folyik a játék, a bírkózás, apánlovaglás, takaró alatti bújkálás, elemlámpávalvilágítás, árnyjáték, akármi. Majd mikor lecsendesedünk, mindenki bebújik a takaró alá és kiválasztjuk a könyveket. (van leszavazás és "felszavazás", tanácskozás, hogy melyik legyen, hány mese és hány oldal) Szeretek mesélni, de mostanában legjobban azt szeretem, amikor Farkas olvas fel a Kapitány és narancshalból. Olyan békés, szeretetteljes együtt kuckózódni velük az ágyban. A mesék után általában még iszik ("kiszáradtam mint a bodzafa, innom kell"), aztán lekapcsoljuk a kisvillanyt. Ha még van energiája, akkor ilyenkor jönnek a "sötétbenjátékok", úgy mint a "füllentős", a "te vagy egy.....",  vagy hasonlók. Vagy éppen elmennek még megnézni a holdat, vagy hosszasan kémlelik az égitesteket, bolygókat Apaca programjával, ahol ráközelítenek minden érdekes csillagra, bolygóra, egyebekre, amelyek éppen felettünk vannak az égen. Egyezkedünk, hogy ki szeretné aznap elmondani Nünü altatóját, amit én írtam még mikor megszületett (azóta kicsit átalakult, de minden este elmondjuk neki), általában Ő szeretné, majd nekünk is kell, vagy éppen együtt szavalunk. Végül csend. Ha fáradt, hamar elalszik, ha nem, vagy éppen foglalkoztatja valami, öt percenként kérdez tőlünk suttogva még valamit, vagy mesél. Imádom, mikor elalvás előtt kér még egy "esti közös ölelést", amikor mindhárman összebogózódunk. A kezemet szokta morzsolni, miközben álomraszenderül.

A reggelek is mindig sok mosolygást ígérnek. Van, hogy csendesen, puhán bújik ki az álmai közül, hol hozzám, hol pedig az apjához kifliződve szuszog még egy jó fél órát. Máskor meg kipattan a szeme és már mondja is a szövegét megállíthatatlanul, hömpölyögve. "Anyacakukac, megszületett a kiskukacod, nyamnyam, de finom levelek teremnek itt a fán, gyere, kóstold meg!" Ilyenkor hirtelen azt sem tudjuk, éppen hol vagyunk. Vagy közelhajol és megkérdezi: "Anya! Átdughatom a lábamat a Te melengető takaród alá? Ígérem, nem rúgom meg a hasadat." - és átkuckózódik hozzám. Vagy egyszerűen csak belekezd a mesébe. Különleges meséket talál ki, s csak azt sajnálom, hogy nem jegyzem le mindet. "A marsi tündéreket néha össze lehet keverni a katicákkal, tudod, Anya! Azért, mert olyan aprók és olyan gömbölykék, mint a katicák és repülve érkeznek. Azért hívják marcitündéreknek Őket, mert a Marsról jöttek, ott élnek, a kráterek belsejében kis gömbökben. Sokan nem is tudják, hogy léteznek, mert csak katicákat látnak. Mindig kócos a hajuk, mert nagyon szeretnek bukfencezni és nem tudnak olyan sokszor megfésülködni....:" És akkor innentől megint jönnek a szerepjátékok. "Felpuszilom Apaverebet" és már cuppantgatja is Farkas borostás arcát, aki alig tér magához, már fel kell húznia a térdeit, hogy így a kisveréb beférjen a takaró alá. Általában itt is van egy bírkózásoscsikizés, vagy ahogy Ő mondja "dögönyözzapa" a játék és az öltözés közözz, vagy éppen az egész öltözés erről szól.

Azátn van az a nagyon ritka eset, mikor éjjel felébred. Nagyon békésen alszik, szinte csak akkor kel fel, ha beteg, nagyon köhög vagy ilyesmi, de akkor is inkább azért, mert felkeltjük, hogy igyon mézesteát, vagy esetleg bepisilt. Tegnap nagyon köhögött úgy fél kettő körül, amikor megéreztem egy kis kakiszagot. Suttogva kérdeztem Farkast, hogy "nem érzel kakiszagot?" - mire Nünü, akiről azt gondoltuk alszik, megszólalt: "Bocsánat, én voltam, becsúszott a kaki, szerintem a köhögéstől." Ilyen még nem fordult elő vele, amióta vécére jár, így zavarta is a dolog. Utána főztünk egy meleg, sokcitromosmézesteát, majd mivel hajnalban nagyon éhes vagyok, ha éppen felkelek (terhes vagyok juhéééj!), lementem, hogy egyek egy vajkrémes kenyeret, Neki pedig hozzak egy mézespiritóst, amit végül az apjával közösen majszoltak el. Mesélt a tegnapi, elsőovis születésnapról, ahová meghívták, hogy miket csinált, kik a barátnői, és mikor lesz már a következő buli. Ezek olyan titkos kis suttogós, éjjeli, kuncogós beszélgetések, amolyan különleges édesség, mint egy apró, díszes doboz bon-bon.

Mondtam, Neki, hogy vége a morzsapartynak, most már a zugevőknek is aludniuk kell. Ebből kiindulva aztán rengeteg kérdése lett hirtelen, hogy mi az a zugevő, mi a morzsaparty. A zugevő témán még egy ideig elnevetgéltünk, még akkor is sutyorogtunk, mikor Apaca már horkolt. Mikor már engem is csak egy vékony kis hártya választott el az álombaburkolózástól, Nünü halkan, Apacához fordulva suttogott: "Apaca! Szeretnék valamit mondani. Az a helyzet, hogy váratlanul pisilni kell." A horkolás abbamaradt, hosszú sóhajtással felállt, legombolta Nünü pizsmáját, a hónaalákapta és vitte a fürdőszobába. Pár perc múlva jöttek vissza, Nünü kapaszkodott a nyakába és ölelte, puszilta a csíkszemű apját és odabúgta neki: "Apaca! Te vagy a legjobb apa a világon. Nagyon szeretlek!". A csíkszem kitágult, a vonásai ellágyultak: "Te pedig a legédesebb kislány a világon, és olyan jó, hogy az enyém!" Egymáshozbújva aludtak el, szinte összeért az orruk. A zugevők végre elalutdak.