Beszéltem Vele telefonon. Nagyiéknál van, amíg én itthon keltetek. "Anyaca! Te vagy a legédesebb Anyuka ezen a kerékvilágon! Csak kár, hogy nem vagy itt Velem!" Csevegünk, Ő költ egy verset rólam (leginkábbis ezerszer elmondja benne, hogy anya), aztán elbúcsúzunk. Már majdnem leteszem, mikor szól: "Anya! Várj, várj, egy mégfontosabb beszélnivalóm van Veled! Figyelj! Máskor eljössz Velem a Nagyiékhoz? Mert reggel nagyon nagy bánatba estem, hogy el kellett szakadnom Tőled." Persze, ezt is megbeszéljük.
Később Farkas hívta a kocsiból, hogy dugóba keveredett, késni fog. Nünü már az ablakban ült és Őt várta. "Jó, jó, de remélem, azért el tudsz kanyarodni ide hozzám."
