Megint kaptunk egy papirt, hogy közösségbe mehet szerdán, szóval hivatalosan visszamentünk az oviba. Igaz, sápdat (kapott vasrágótablettát), meg még szedi a probiotikumot az antibiotikum után (közben is), meg nyomom bele a homoktövis sűrítményt, meg keresek még valami természetes gyümölcssűrítményt is, hogy erősítsük az immunrendszerét. A múltkor beszélgettünk a fákról és mutattam neki a fűzfát, hogy nézze meg, milyen gyönyörű szomorú fűz. Kérdezte, hogy vajon miért szomorúak, és közölte, hogy ő boldog füzeket szeretne látni. Ma sírdogált reggel, mikor a kérdésére azt a választ kapta, hogy oviba megyünk. Beszélgettünk megint egy sort, hogy az pedig milyen jó, miket lehet ott csinálni és sietünk érte, stb. Később szipogva ült a kanapén, várva a reggeli turmixot és engem hívott: "Anyaca! Én ma veled szeretnék lenni. Tudod csak akkor áll mindig mosolyra a szám, ha együtt vagyunk. Ha nem vagy mellettem, akkor egész nap szomorúfűz vagyok."
