Unalmas a konyvem, a Munkacsyrol szolo. Beszelgetek mindenkivel, aki nyitott, vigasztalom az abortuszon atesetteket, kovaszosuborkat ragcsalok ( Anyika annyit kuldott, mintha az uborka beragasztana a terhesseget), bamulom irigykedve az ujszulotteket, fenykepezek epuletreszleteket a telefonommam es neha telefonalok is vele. Az egyetlen komolyabb tevekenysegem az volt, hogy atkertem magam a fal melletti agyba, mert fura volt, hogy 30cm volt jobbra es balra is a szobatarsaktol, igy meg be tudok kuckozodni. Az imenti vizitnel beprobalkoztam, hata hetvegere hazamehetek, de nem. Kertem, hogy akkor rakjanak ra az uh gepre egesz nap. Assenem. Drno szerint ez egy uj fejlemeny, O mar nem mond semmit, megfigylnek. Farkas beugrott, aztan egyuut le a bufebe. Reggel meg is konnyezte a pulzalast, de ahogy fogalmazott, probalja tavol tartani magat, mert fel, hogy holnap megint mast latnak majd. Azert ez olyan, minta megint bedobtak volna nekunk egy hajokotelet a sullyedo ladikunkra, pedig mar elfogadtuk, hogy ki kell usznunk a partra. Az eszunk tiltakozik, de a lelkunk megint probal kapaszkodni. A bufe asztalnal van egy reklam matrica, talan jegesteas, ahol szorodnak szet a cseppek. Kikerestunk egy harommilimeterest, odatettuk az ujjunkat es lefenykepeztuk.....
