Olyan izgatott voltam a születésnapja miatt, hogy csak most, napokkal később jutott eszembe, hogy elfelejtettük átadni Neki a két rongybabát, amit régóta dugdosok egy dobozban a jeles napra tartogatva:) Tökéletes napot szerettem volna adni Neki, és talán sikerült is. Egy olyan napot, amikor együtt a kiscsalád és csupa olyan dolgot csinálunk, amit Ő szeretne (na jó, általában így van:). Tehát Nünü összeállította a listáját, melynek élén a lovaglás állt. Így aztán reggel a lovardában kezdtünk és kapott egy extra oktatással egybekötött órát. Mivel lelkes, bátor, örültlórajongó, semmi de semmi félelmet nem érez a lovak körül, olyan természetes neki, hogy lovon ül, meg ugye régóta járunk már, most végre először vágtázhatott úgy igazán.
Magyarázza, hogy ma éppen három éves.
Így is megy:)
